Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-30 / 18. szám
1900. április 3Ó. MAGYAR SZ KESFÖVÁROS io Első osztályú számlisztté óhajtott előlépni 48 adószámviteli és 26 számvevőségi hivatalnok 14 egyébb más fővárosi hivatalnok és 31 idegen. Az összes pályázók száma volt Ily Másodosztályú számtiszti állásra az adószámviteli hivatal részéről 57 en a számvevőség részéről pedig 28-an pályáztak kivülök a főváros többi hivatalaiból folyamodtak még 28-an és a főváros szoglálatán kívül állók 49-en. Másodosztályú számtiszti állásra összesen beérkezett 155 folyamodás. Szűnikegédi állásra 78 adószámviteli hivatali és 30 számvevőségi hivatalnok pályázott. A főváros többi hivatalnokai közül 56-an, idegenek 73-an pályáztak. Az összes kérvények száma volt 248. Sámgyakornoki állásra az adószámviteli hivatal részéről 26 an, számvevőség részéről 5-en, a főváros hivatalaitól 15-en és idegenek 74-en pályáztak. Az összes folyamodók száma 120. Végül az elsőosztályu végrehajtói állásokra 60 a másodosztályú végrehajtói állásokra 76 pályázat érkezett a világ minden részéből. A pályázott sorsát a múlt szombaton döntötte el a tanács. Megválasztotta: számtancsosoknak: Rajháthy Mórt, Zombory Gyulát, Pálfi Jánost és Jámbor Józsefet. Számvizsgálóknak : Szombathelyi Györgyöt, Tövis Károlyt, Deák Gézát, Hajnos Sándort, Wabrosch Károlyt, Gosztonyi Aladárt, Viola Emilt, Tarnóczy Imrét és Pfeiffer Józsefet. I. osztályú számtiszteknek: Madarász Józsefet, Zámori Aladárt, Kada Árpádot, Érczhegyi Bélát, Kricsfalvi Lukácsot» Kecskeméthy Gyulát, Scbeder Gyulát, Doktay Istvánt, Polányi Dénest, Vágó Mihályt, Kornyai Demetert, Láypold Jánost, Pá- lovits Miklóst, Vihar Károlyt, Bérczy Gusztávot, Szedlacsek Rezsőt, Neubauer Gusztávot és Eörsi Nagy Gézát. II. osztályú számtiszteknek: Kováltsik Amátot, Szemere Oszkárt, Karner Kálmánt, Dénes Adolfot, Szentpéteri Ferenczet, Vargha Istvánt, Gácsi Jánost, Weichardt Kálmánt, Turcsányi Endrét, Lukács Pált, Marenics Jánost, Gadányi Józsefet, Föl- dessy Istvánt, Horthy Gézát, Róth Árpádot, Winter Sándort, Purebl Győzőt, Hegedűs Gyulát, Benes Lajost, Purth Ernőt, Szvoboda Józsefet, Prückler Frigyest, Lukáss Károlyt, Ullrich Gyulát, Német Bélát, Szabó Lajost, Kiss Ernőt és Pankuch Gyulát. Számsegédeknek : Réthy Pált, Clauser Mihályt, Szilágyi Lajost, Zlinszky Istvánt, Esztergályos Adolfot, Andor Edét, Kozáry Gyulát, Pató Bálintot, Szabó Bélát, Csapiáros Ferenczet, Danes Szilvesztert, Pártényi Gyulát, Bartos Károlyt, Bódy Sándort, Toperczer Jánost, Wippler Edét, Angelus Bélát, Bősszé Gyulát, Hölle Lajost, Szabó Bélát, Cserhalmi Jenőt, Gallina Frigyest, Honfy Lajost, ifj. Baumann Antalt, Holló Ferenczet, Boronkay Kornélt, Wieszner Ignáczot, Kürtös Károlyt, Wirn- hardt Gézát, Bosnyákovits Jánost, Spanily Adolfot, Petzrik Jenöt, Strosz Istvánt, Sellei Emilt, Mészáros Jánost, és Henszel- mann Bélát. Számgyakornokoknak : Minder Ernőt, Spiszár Lászlót, Schröder Hugót, Sándor Jánost, Roller Jánost, Sághy Lászlót, Kölber Aladárt, Ipoly Lajost, Fekete Ödönt, Vezényi Árpádot, Vékony Gábort, Kocsi Gyulát, Adamy Bélát, Báthory Józsefet Erhardt Sándort, Linczenpolcz Józsefet, Máté Pált, Mezei Gyulát, Marich Józsefet és ifj. Jenny Józsefet I. oszt. végrehajtóknak : Keszler Gyulát, Eckenberg, Károlyt, Argauer Kornélt, Tenk Sándort, Kollmann Károlyt, Rupp Györgyöt és Zielbauer Károlyt. II. oszt. végrehajtóknak : Bay Tamást, Farkas Jánost, Stephani Imrét, Dallos (Dück) Józsefet, Albert Jánost, Vámos Rezsőt, Vollmann Lajost, Benkő Gábort, Rozgonyi Györgyöt, Mancheim Frigyest, Kacziány Oszkárt és Reitter Ödönt. A kinai ezopf. Ama bizonyos általánosan ismert kinai ezopfnak egy díszpéldányát helyezte ismét a nyilvánosság elé a főváros sokat méltatott ügykezelése. Igénytelen esetről van szó, a mely azonban ellenállhatatlan humort rejteget magában annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem Pekingben — hanem Budapesten történt. íme : a Csepel kőparton kidőlt egy ártatlan facsemete. Egyik éjjelen az erősebb szél meggyengítette s ráborult az aszfaltos gyalogúira. Ott feküdt keresztben, s a gyöngédebb járókelők félve lépegették át a fiatal ágait. A szomorú esetet észrevette a m. kir. rendőrőrszem. Tüstént jegyzetet irt a zsebkönyvébe, s néhány óra múlva már ott feküdt a hivatalos jelentés a 11-edik számú rendőrszoba asztalán. A gondos ellenőr innen szépen továbitotta az illetékes kerületi kapitánysághoz, mely komoly jelentésben tudatta az esetet a rendőrfőkapitánysággal. Innen azután átirat ment a IX-ik kér. elöljárósághoz, mely az iratokat beterjesztette illetékes intézkedés czéljából a tanácshoz. A tanács kiadta az iratokat a mérnöki hivatalnak, hogy vizsgáltassa meg a fát és intézkedjék a helyreállításáról. A mérnöki hivatal kezelőosztályában a tárgyat tévedésből a I. — földmérési — szakosztályba osztották be. Innen rendes intézkedéssel illetékességből áttették a II. szakosztályba, a hol azután sikerült az immár vaskos aktacsomót érdemlegesen elintézni. Kiadták ugyanis egyik mérnöknek, hogy jelenjék meg a helyszínén, és tegye meg a szükséges rendelkezéseket. A mérnök egy szolga kíséretében ki is vonult a Csepel-kőpartra. Mondani sem kell, hogy a hivatalos intézkedések özöne alatt néhány jó hét szerencsésen letelt. A mérnök a pontosan megjelölt facsemete felé vigyázatosan közeledett, s elállt a szeme- szája a csudálkozástól, a fa nem feküdt az utón, hanem szép egyenesen állott a helyén. A dolog nyitja az, hogy egy jószivü napszámos, aki valahonnan a jó vidékről szakadt a fővárosba, megsajnálta a fiatal fát, és egy kis kóczmadzaggal szépen odakötözgette a czövekhez, a melyik mellől a szél elszakította. Azonban a segítség egy kissé későn jött. Mire a jószivü műkedvelő a komoly hatóság dolgába beleavatkozott, a fa rügyeit már összetaposták a járó-kelők. A mérnök tehát nem fáradt hiába. Joggal Írhatott hivatalos jelentést, hogy a fa megvan, még pedig ismeretlen módon a rendes helyén, azonban