Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-30 / 18. szám

Hl. évfolyam______________________Budapest 1900. április 30.

______________________18. szám.

KÖZIGA ZGATA SI HETILAP

Előfizetési ára.;

Egész évre

........................... .

Fé

lévre.....................................

Szerkeszti es kiadja :

12 Kor. 6 Kor.

DR- BARTHA SÁNDOR.

Szerkesztőség És kiadó :

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Iparpártolás.

Még mindig dühöng az iparpártolás betegsége. Lassankint valóságos járványnyá fajul és természetesen a legkisebb kilátás sincs arra, hogy valamely okos megoldással segite- nének a megszorult iparon. Mert hisz nem arról van szó, hogy uj iparágakat honositsunk meg, hanem csupán arról, hogy a meglévőkön miképpen segítsünk. A legegyszerűbb módja ennek a segítésnek az lenne, ha a főváros azokat az iparczikkeket, a melyeket használható és elfogadható minőségben szolgáltat a magyar ipar -- maga fogyasztaná.

Ám a fővárosnál az elv nem mindig egyezik a gyakot lattal. Az elv az, hogy a magyar ipart pártolni kell. A gyakorlatban az elv keresztülvitelétől félnek, mert éhes a szegény magyar ipar, kezdetleges és gyarló. Roppantul tetszetős a mig igénybe nem veszik, de irgalmatlanul drága, ha fogyasztani akarjuk. A főváros pedig igen jó fogyasztó, akinek sok kell mindenből s a ki fogyasztásával nagyot lendíthet a gyönge iparon.

Persze, ha jól megfizetünk valamit és cserébe rosszat kapunk érte, levonjuk a tanulságot és kerüljük az olyan boltost, aki rosszul szolgál ki bennünket. Vannak kivételek is. Vannak olyan iparczikkek, a miket a főváros nagyban használ — idegen forrásból, pedig ugyanazért az árért kaphatna jó magyar gyártmányt is. Vannak, azután rossz iparczikkek, amelyeket

magyar czégér alatt külföldi kereskedők sóznak a főváros nyakába.

Ha igazságosan akar eljárni a főváros, azt kell tennie, amit mi már egyszer ajánlottunk, írassa össze háziszükségleteit, járasson utánna annak, hogy mely gyártmányokat szerezhet be magyar iparosoktól, mely gyártmányoknak állandó fogyasztója. írószerekben, taneszközökben, bútorberendezésekben, gépházainál, különböző nagyobbszabásu közintézményeinél, kórházaiban, templomaiban és iskoláiban százezrekre rugó anyagot fogyaszt évenkint s ha ezeket az anyagokat tételekbe összeállítja, minőség szerint felsorolja, kimutatván a beszerzési forrásokat is könnyen meggyőződhetik arról, hogy a fővárosnak mennyiben áll módjában a magyar ipar komoly pártolása.

Hisz csak arra kell gondolnunk, hogy a főváros szolgálatában negyedfél ezer ember látja el a közigazgatást, a népoktatást, az egyházi szolgálatot, ápolja a közegészségügyetstb.

Ennél a sok ezer embernél és a vezetésük és kezelésük alatt álló több száz intézménynél a főváros bizonyára óriás mennyiségét tudná elhelyezni a magyar ipari gyártmányoknak.

Ezzel a radikális módszerrel segítene magán az iparon s elhárítaná a főváros magáról azt a gyanút, hogy csak szóbeszéddel pártolja a magyar ipart.---.ÄiKi-äsi —*■ -*