Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-22 / 17. szám

10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április 16. sok kívánni valót hagynak fenn a közcsatornák tisztasága tekin­tetében, ezen körülménynél fogva kell, hogy a törvényhatóság a felmerült konkrét kérdés közegészségügyi oldala mellett annak pénzügyi részét is méltassa kellő mérvben figyelmére, mert ha a közegészségügy követelményeinek a mai tisztántartási mód mellett eleget tenni kíván, ügy az évi tisztántartási költ­ségekét ezen kimutatás szerint fokozottabb mérvben kellene emelni. v.-» -. Bélfes és minden czélnak megfelelő csatorna öblítés rendsze? mellett azonban nemcsak a közcsatornák bűzös álla­potát lehetne megszüntetni, de a tisztántartási költségeket is a minimumra lehetne redukálni és pedig a mai tisztántartási költségekkel szemben lényeges megtakarítást elérni. Pirovits ja­vaslatait ezekután így ismerteti : 1. Mint minden sikfekvésü városban, úgy itt is, a székes- fővárosban, a vár és környékét kivéve, a hálózatbeli csatornák egymáshoz viszonyított talpmagasságaik közt aránylag csekély magassági különbség létezik, ennélfogva tehát, ha a különleges viszonyoknál fogva egyik utcza csatornája sok vizet vezet le, ezen vizet a csatornában alkalmazott duzzasztó tábla segélyével könnyű szerrel lehet e szomszédos keresztutcza csatornájába terelni. Egy utcza csatornája sok vizet vezethet le, ha az illető utczában sok szennyvizet produkáló gyárak léteznek, vagy pedig vannak oly csatornák, melyék viszonylag magasabban fekvő egész városrészek szenyvizeit£magukba veszik fel. így pl. a Ba- ros-utczai csatorna állandóan sok vizet vezet le. Ezen csatornán levezethetők minden költséges létesítmény nélkül az összes kő­bányai sörgyár s egyéb vizek, melyek elég bő mennyiségben állának rendelkezésre, amennyiben óránként mintegy 300 köb­méterre lehet azokat számítani. Ba tehát ezen Baross-utczába benyilé keresztutczák valamelyikében Öblíteni szükséges, úgy az illető utcza irányában a Barosr-utczai csatornában létesítendő rekesztő-tábla segélyével a viz folyásának iránya az az illető utcza irányába tereltetik, a mely elrendezés után az öblítés czéljára szolgáló viz rendezésre áll. Az öblítés czéljára szolgáló tulajdonképpen maga az összegyűjtött csatornavíz, vagyis öblí­tés czéljából a csatornavizeket a legnagyobb mértékben ki kell használni. A tulajdonképpeni öblítés eszközlésére a Pirovits által szerkesztett készülékek szolgálnak, melyek segélyével az úgyne­vezett intenzív vagy radikális öblítést lehet elérni. Ezen készü­lékek alkalmazása képezi a szerző öblitési rendszerének tulaj­donképpeni lényegéi Egy egész egyszerű duzzasztó lapát segélyével valamely utcza csatornájában, a, hova öblítés czéljából előzőleg vizet ve­zetünk, vagy ott, a hol az utcza csatornája egymaga is elég­séges szennyvizet gyűjt össze, a csatorna minden egyes akná­jánál felduzzaszthatjuk a vizet mintegy 0.75—0.80 m. magas­ságra s a lapátnak hirtelen való felhúzása után az összegyü- lemlett víztömeg elementáris erővel rohan tova, több mint 2-00 m. másodperczenkénti sebességgel. » ■ -1 j -> • . Kétféle duzzasztólapát szükséges, mert a régebbi csator­nák aknáinak nyílásai a csatorna tengelyéhez viszonyítva pa­rallel nyilásuak, az újabb csatorna aknák elrendezése pedig diagonális. A radikális öblítésnek egy másik módja az iszap-eke al­kalmazása. Ennek kezelése is felett egyszerű s éppen mint a duzzasztólapát használatánál nem szükséges a kezelőinek a csatornába bemenni. Az iszap-eke használásához, egy darab vékonyabb fajta kötél is szükséges, a melynek végén vaskapocs létezik, hogy az ekéhez erősíthető legyen. A kötélen kívül szükség van még egy hosszú rúdra, melynek egyik végén csiga, másik végén pedig egy kampó van felerősítve. Az eke működtetése úgy történik, hogy el iször is a kötél végén levő vaskapocsra egy fauszógo- lyó tétetik és bele lesz dobva a csatornába. A folyóvíz leusz- tatja a golyót a legközelebbi aknáig s ott a pózna kampós vé­gével kiemeltetik a csatornából, mi által 'a kötél a csatorná­ban, két vége pedig az aknákon át kint a földön van. Most a folyás alsó végénél levő kötél vas kapocscsal ellátott vége reá kapcsoltatik az ekére s igy le lesz eresztve a csatornába s a mint ott elhelyezkedik, a vízfolyás­sal ellenkező irányban felfelé huzatik. Az iszap-eke körül, annak a viz ellenében történő húzása következtében támadt nagy­mérvű vizmozgás az iszapot teljesen felkavarja s tovább úsz­tatja. A tulajdonképpeni öblítés úgy sem egyéb, mint az iszap­nak felkavarása, hogy az a folyó viz által tova vitessék. Az iszapnak ezen felkavarása akár a duzzasztólapát, akár pedig az iszap-eke segélyével teljesen kielégítő eredménynyel hajtható végre, vagyis a csatorna gyökeresen megtisztítható az iszaptól. Az iszap-eke sikerrel alkalmazható ott is, a hol éppen nem áll sok viz rendelkezésre. A mellékgyűjtők öblítése pedig csakis ily iszap-ekével történhetik s ennek megfelelőleg kétféle nagyságban használandók, u. m. kevés öblítő vízzel, a mely esetben az eke a vízfolyás irányával ellenkezőleg halad, a ki­sebb méretű ellenben a nagyobb mérvű öblítő víznél, valamint a mellékgyűjtőknél a nagyobb méretű eke használandó. Mellék­gyűjtőknél mindig a vízfolyás ellenében működik az eke s a gyűjtő talpán lerakodott iszapot teljesen felzavarva, készteti a továbbuszásra. A csatorna-öblitési rendszer megvalósítása esetén a mai csatorna-tisztántartási költségeknek legfeljebb 30—40 százalé­kára volna szükség. Frankfurt városában, a midőn a városnak 172 kilométer hosszú csatorna-hálózata volt, az öblitési üzem 1 felügyelő s 5 napszámos munkájával végeztetett s az öblitési üzemnek évi költsége 11.000 márkát tett ki. Ezen adatokat véve zsinórmértékül, úgy a főváros jelenlegi 270 kilométer csa­tornahálózatának öblitési ’üzeme, mintegy 20.000 koronát igé­nyelne, vagyis a mai tisztántartási költségösszegnek 30 száza­lékát. Pedig megjegyzendő, hogy Frankfurt városa vízfogyasz­tás tekintetében közel sem volt oly kedvező körülmények kö­zött, mint van jelenleg a székesfőváros. A pénzügyi szempont­nak azonban sokkal fontosahb oldala az utczai, sőt a háztulaj­donosoknak nyújtandó kedvezmény gyanánt- az udvari hó be- hányása a csatornákba. Hogy mily óriási költséget ró egyes években a hó eltakarítása a székesfővárosra, csak az 1895-ik évet említem meg, midőn ezen munkálatokra 366.426 korona adtak ki. Lényeges azonkívül pénzügyi szempontból azon ked­vező körülmény, hogy a czélba vett reformokat a mai csatorna- hálózat kifejlettségére való tekintettel, aránylag igen csekély költséggel lehetne megvalósítani. így a Rákos-pataknak, mely­nek vize öblítés czéljából teljes mérvben igénybe volna veendő s a mely patak télnek idején mindig elég bő mennyiségű vizet, másodperczenkint 0.70—100 köbmétert szállít, a közcsatorna

Next

/
Thumbnails
Contents