Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-02 / 14. szám
1900. április 2. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS tó Ajánló-levél. Minthogy a „Magyar Székesfőváros“ egyes számaiból arról győződtem meg, hogy e lap a főváros közigazgatási életével és általában a főváros községi ügyeivel tüzetesen és behatóan foglalkozik és igy a közigazgatás ismertetése és a tárgyalás alatt álló kérdések megvilágítása körül úgy a nagy közönségre, mint a közigazgatásra nézve hasznos szolgálatokat van hivatva teljesíteni: a lapot az érdeklődök figyelmébe szívesen ajánlom. Budapest, 1899. évi május hó SÍ-én. Halmos 8. t. polgármester. Hírek a városházáról. A király a budai vigadóban. A főváros hivatalos értesítést kapott, hogy ő Felsége, a király, május 15-én meg fogja tekinteni a budai vigadót. A főváros minden erejével igyekezik, hogy a király látogatása idejére a Corvin-tér teljes rendezésével elkészüljön. A téren levő piaczot egyelőre az álsó Dunapartra helyezik át. Ha pedig a ta- vaszszal az alsó rakodópartot elöntené az árvíz, abban az esetben a piaczot a felső rakodó partra terelik. A Corvin-tér rendezésének munkálataival egyidejűleg fel akarja építtetni a főváros a Millacher-féle közkutat is, melynek költségeire már 23—24 ezer frt áll rendelkezésre. A főváros szobrainak jókarban tartása. A főváros képzőművészeti bizottsága még 1888-ban szóvá tette, hogy a fővárosnak azokról a szobrokról és műemlékekről, melyeket gondozásba átvett, valósággal is valamiképp gondoskodnia kellene. A bizottság akkoriban felhivta a mérnöki hivatalt, hogy ezentúl a szobrok és műemlékeknek viselje gondját. A talapzatokon esett hibákat időnként javíttassa ki, az öntvényeket mosassa le, tartsa tisztán s az esetleg szükséges javításokat hajtassa végre. A mérnöki hivatal még ugyancsak 1888-ban e felhívás következtében előterjesztést tett a tanácshoz, hogy a szobrok és műemlékek rendben, jókarban és tisztán tartása tárgyában intézkedjék s a szükséges költségeket utalványozza. A hivatal ez előterjesztését 1892. és 1894-ben megújította, a nélkül azonban, hogy arra a tanácstól feleletet kapott volna. 1894-ben a szobrok és műemlékek gondozásának évi költségeit is kiszámította a hivatal s arra kérte a tanácsot, hogy e czélra a költségvetésbe évenként 6437 frtot vegyen fel. A tanács az összeg fedezéséről a budget összeállítása alkalmával azonban 1894-óta sem gondoskodott s igy a szobi ok máig is magukra hagyatva maradtak. Legnagyobb részük most már gyökeres javításra és tisztításra szorul. A mérnöki hivatal ennélfogva ma ismét előterjesztést tett a tanácsnak a régen húzódó dologban s kéri, hogy most már csakugyan gondoskodjék a szükséges költségek fedezéséről, nehogy a főváros szobrai és műemlékei végképp elpusztuljanak. A munkásegyesület portómentessége. A munkások országos kölcsönös nyugdíj- és rokkant-egye^ sülete arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy az egyesület levelezéseinek adja meg a portómentesség kedvezményét. A kérvény arra hivatkozik, hogy a magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyesülete is hasonló kedvezményt élvez. A miniszti r a kérelmet ma elutasitolta, mert a példának hivatkozott egyesület sem kapta meg a portómentességet és erre a szabályok alapot nem nyújtanak, — ezek keretén kívül pedig újabb portómentesség nem engedélyezhető. A gyakorlati tanítás áldozatai. — Beküldetett. — A budai állami tanítóképző intézet 4 osztályú elemi gyakorló iskolával van egybekötve. A tanítónő növendékek az intézettel kapcsolatos négy osztályú elemi iskolában gyakorolják a tanítást. Ez a kitűnőnek bizonyult rendszer igen szép eredményeket mutathat fel s úgy a tanítónő, mint a magasabb tan- ügybarátok körében kiváló népszerűségnek örvend. — A dolog nem is lenne különös feljegyzésre méltó, ha a tudósok kedvelt barátja — a statisztika nem rántaná le a leplet a gyakoír lati tanítás kiváló érdemeiről s olyan dologba nem engedne • belepillantást, a miről — nagy kérdés : szenior me, inkább, vagy pedig komikus? A budai állami tanitónőképző intézetnek ugyanis évfolyamonkint 65—80 növendéke van ; az elemi iskolában a három alsóbb osztályban 2—3 tanulóba negyedikben 4. iskolás gyermek szürcsölgeti a tudás édes mézét. Ezt a két, három, illetőleg négy gyermeken gyakorolja a tanítás művészetét a hatvan—nyolczvan tanítónő-palánta. Hogy miképpen történik ez a tömeges gyakorlati tanítás, azt ők tudják; bizonyos csak
