Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-02 / 14. szám
10 nyokban halad, holott e két tényező összhangzatos együttmükö. dése egymás tevékenységét kiegészítené és hatalmas eredmé" nyék szülőjelehetne. A szegény ügy kezelésére hivatott szerveket tehát úgy kell megépíteni, hogy a társadalom és a hatóság Összhangzatos együttműködése ( téren biztosítva legyen. A szegényügy kezelése maradjon mint az elöljárósági törvény bölcsen rendeli, kerületenkint decentralizálva, de a kerületekben a hatóság vonja be működési körébe a társadalmat és ennek jótékony intézményeivel teremtse meg a kerületi központokat, melyeknek kötelessége lenne a közjótékonyságoc minden irányban első fokban ellátni. E kerületi központok működését a társadalom különböző rétegeit magában egyesitő közjótékonysági bizottság közreműködésével egyelőre a tanács közjótékonysági ügyosztálya, később pedig a felállítandó közjótékonysági igazgatóság irányítaná és vezetné. Ez a szervezet azonban csak úgy lesz életképes, ha a működési körébe bevont társadalomban mennél több oly polgár és polgárnő akad, a ki tevékenységét önzetlenül a közjótékonyságnak szenteli, mert valljuk meg őszintén, a jótékony intézmények létesítéséhez és a jótékonyság gyakorlásához nemcsak pénz, kell, hanem Önzetlenül fáradó emberbarátok, a kik pénz helyett néha többet érő tevékenységüket áldozzák oda a közjótékonyság oltárára. Sajnosán vagyunk azonban kénytelenek tapasztalni, hogy ilyen zajtalanul, külső csillogást nem ígérő munkára vállalkozó emberbarát aránylag kevés van. Pedig úgyszólván ezeknek a működésétől függ a szegényügy helyes kezelése. De ha még nincs elég ily emberbarátunk, oda kell törekedni, ha kell tételes intézményekkel, hogy lassan mennél több oly polgártáis, a ki üzletével kereskédésével, hivatalával stb. már felhagyott, szentelje életét a szegényügynek. Bele kell nevelnie a közönségbe, hogy az legyen a legszebb polgári tisztség és kötelesség: szenvedő embertársai sorsának javításán közreműködni. Változó idők. — Két belügyminiszteri leirat. — I. Magyar kir. belügyminiszter 1895. . . . Budapes székesfőváros közönségének. Értesültem róla, hogy a székesfőváros közönsége a köztereken felállítandó illemhelyek ügyében a folyamatba tetr tárgyalásokat még mindig nem fejezte be. Felhívom ennélfogva a közönséget, hogy az illemhelyekre vonatkozó szerződést Betz Vilmos vállalkozóval, most már annyival is inkább haladéktalanul kösse meg, minthogy ellenesetben stb. Perczel s. k. belügyminiszter. II. „Magyar kir. belügyminiszter.“ 1900. . . • Budapest székesfőváros közönségének. A magyar ipar pártolása érdekében több rend eletet adtam ki, melyek azonban úgy látszik minden eredmény nélkül hangzottak el. Ér- . tesültem arról^hogy a székesfőváros közönsége a gözhengerek szállítása dolgában külföldi vállalkozóval kötött szerződést. Minthogy ez az eljárás a hazai ipar pártolása érdekében kifejtett 1900. április 2. törekvésemmel s kibocsátott rendeleteimmel homlokegyenest ellenkezésben áll, felhívom a közönséget, hogy az eme szerződésre vonatkozó összes ügyiratokat hozzám megokolt igazoló jelentés kapcsán haladéktalanul terjessze fel, minthogy ellenkező esetben stb. Széli m. k. belügyminiszter. Pártoljuk a magyar ipart. — Aszfaltosok háborúja. — A székesfővárost szerte tépik azok a vállalkozók, a kiknek a kiosztott munka sosem elég. Csúf az a szünet nélkül való hadakozás, a melyet egy-egy kicsi konezért közvetve a város, közvetlenül egymás ellen folytatnak. Ez a szakadatlan háborúskodás a „Magyar ipar“ czimén leginkább az aszfalt-vállalatok között dúl. A tői vényhatósággal közelebbi összeköttetésben álló magyar aszfalt társaságoknak sikerült olyan határozatot kieszközölni, a mely minden esetben előnyt ad a magyar ezégeknek külföldi versenytársaik fölött. A határozat ugyan óvatosan szól bizonyos monopóliumról is, a mely a fővárosnak anyagi károkat okozhat, de tagadhatatlan, hogy a csirájában levő magyar ipart pártolni kell, még némi áldozatok árán is. Eddig a főváros határozata ellen legalább általánosságban nem lehet kifogást emelni. De nagyon is kifogásolható az a mód, a hogyan némely vállalkozó a főváros határozatát a maga javára ki akarja használni. íme egy eset: A napokban árlejtés volt, a melyen a Corvin-tér gyalogjárójának és kocsi utjának aszfaltburkolatát akarta a tanács munkába adni. Az árlejtésen akadt egy recipiált külföldi ezég, a melynek ajánlata számokkal is jóval olcsóbb volt a „hazai“ aszfaltosokénál s az árkülömbségen felül a burkolat ingyenes fentartására is két esztendővel hosszabb határidőt szabott. Az árlejtést tartó bizottság és javaslatára a tanács is ezt a sokkal kedvezőbb ajánlatot fogadta el. De most mi történik ? Az illető hazai aszfalt-gyár mozgósítja a kegyelmes elnökét, Matlekovics urat s megakarja semmisittetni a tanács határozatát, a melyet megfelebbeztek. A tanács pe.sze szigorúan kitart a határozata mellett. Kell is hogy kilattson s érvényt szerezzen annak a hatalomnak, a melylyel a főváros érdekeit meg kell védenie. A törvényhatóságtól inkább félünk. Az a sok mindenféle érdekhálózat, a mely a vállalkozókat a törvényhatósággal kapcsolatban tartja, veszedelmes ellenfele a jobb törekvéseknek, de hisszük, hogy ez egyszer — sikertelen lesz a küzdelmük. A fővárost végképp nem szabad a vállalkozó uraknak kiszolgáltatni — még ha hazai aszfalt-iparról van is szó. A magyar ipar páriolását elrendelő határozat nem lehet szentirás, különösen, ha látják, hogy a külföldi versenytől megszabadult magyar gyárak hallatlanul felszöktették az árakat. Azelőtt 15 — 17 százalék engedménynyel vállalták ,a munkát, most alig 1—2 százalékot engednek. Ebből a körülményből tanulhat a törvényhatóság magyar iparpártolást. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
