Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-02 / 14. szám

i MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április 2 világításban tűnt fel Bár 324 milliónyi korona értékű vagyonnak az ura s e mellett világvárosi fejlődésében élő garancziát nyújt bevételei fokozatos emelkedésére, mindamellett rendkívüli súlyos anyagi áldozatok árán is alig volt képes kölcsönszükségletét ideig óráig fe­dezni. E kínos helyzet székesfővárosunk tekintélyé­nek csökkenését, megalázását idézte elő ama össze­hasonlítás alapján, hogy inig a nyugat-európai na­gyobb városok válogathatnak olcsó kölcsönökben, sőt a hazai pénzintézetek is, még azok is, melyeknek vagyona alig ér fel Budapest székesfőváros ingatlan birtokai 10-ed, 20 ad részével, kölcsönszükségleteiket kielégíteni s üzleti eredményeiket a lefolyt évben is fokozni voltak képesek : addig Budapest székesfőváros külföldön állítólag zárt ajtókra talál kölcsönk* resésé- vel, idehaza pedig — mint legyőzöttnek — jóformán kegyelemre kell megadni magát a hitelező pénzinté­zetek előtt.“ így festi a főváros helyzetét dr. Gööz Jó­zsef törvényhatósági bizottsági tag a közgyűlés­hez intézett indítványában. Örvendünk az őszinte hangnak, a mely a bankok rideg eljá­rását kellő színben tüntette ki. Helyeseljük azt is, hogy végre magában a törvényhatóságban akadt egy bátor ember, aki rámutatott arra a visszás helyzetre, a melyet a kölcsönügyleteknél eddig követtek. Még pedig akképp, hogy a mi­kor kölcsönt ment a város kérni, akkor sippal- dobbal harsogtatták, hogy a város szénája rosszul áll, gazdálkodása rendetlen, s hova- elöbb csődbe jut. Persze ilyen bemutatkozás után megcsappant a város hitele. Ezt a megcsappant hitelt akarja most Gööz a községi takarékpénztár létesitésével helyreállítani. A városnak háromszáz milliónyi vagyona és milliókra rugó jövedelme elég biza­lomkeltő lehet a közönség előtt. Erre alapítja az indítványozó a tervét. De komoly példákkal is áll elő, amennyiben egész sereg kisebb- nagyobb várost sorol fel, amelyek jól jöve­delmező hatósági takarékpénztárt tartanak fenn. Végre hivatkozik magára az államra, amely egyrészt a postatakarékpénztárakkal másrészt a zálogház intézményekkel folytat bankszt-rü öz­eteket. Nagy, szinte merész perspektívát rajzol elénk, amely a létesítendő községi takarékpénz­tár révén egyszerre megvalósulna. A főváros gazdag, hatalmas intézetté fejleszthetné az üz­letét, amelylyel a köz és a maga javára ön­álló pénzügyi politikát alkothatna s lerázhatná magáról azt a szégyenletes terhet, a melylyel a bankok ma ránehezednek. Persze mindez akkor, ha elég független bátorság van a terv végrehajtásához a törvényhatóságban s szembe tud szállani jogos érdekeiért nyílt és titkos ellenfeleivel. A főpolgármester jubileuma. A múlt héten szerdára rendes közgyűlés volt ki­tűzve. A város atyák a gyűlés első napját a főpolgármes­ter jubileumának megünneplésére szentelték. Radocza János üdvözölte a jubilánst meleghangú lendületes beszédben, Kléh István pedig bejelentette, hogy a szép nap emlékezetére a bizottsági tagok 18.000 ko­ronát gyűjtöttek a maguk köréből arra a czélra, hogy ezt az összeget, mint Márkus József főpolgármester nevére szóló alapítványt, a fővárosi hivatalnokok se­gélyalapjának javára kezeljék. Az elhangzott két beszéd után Márkus József főpolgármester mondott köszönetét a közgyűlésnek a szives megemlékezésért s azért a nemes elhatározá­sért, hogy szolgálata 25-ik évfordulóját a jótékonyság oltárára hozott áldozattal kívánta reá nézve emléke­zetessé tenni. Kéri a közgyűlést, ne vonja meg tőle eddig tapasztalt jóindulatát s támogatását a jövőben sem, a minek viszonzásául Ígéri és fogadja, hogy ezentúl sem lesz más czélja, más vágya, más törek­vése, mint az, hogy a tanácscsal és a közgyűléssel karöltve, szívvel, lélekkel résztvegyen Budapest felvi­rágoztatásának szép és dicső munkájában. A hosszantartó, lelkes éljenzések lecsillapulta után kimondotta a közgyűlés, hogy Radocza János és Kléh István beszédét s a főpolgármester válaszát a közgyűlés jegyzőkönyvébe fölvegyék. Jótékony egyesületek segítése. A törvényhatóság, mint alább kimutatjuk, újból nagy összegű segítséget osztott ki harmincz külön­böző jótékony és kulturális intézmény között. Ez az erők szétforgácsolása. Ha az igy szerte darabolt, sok felé hulló segítő adományokat egységesen, használnák fel, sokkal nagyobb eredményt érhetnének el. A se­gítségben részesített intézmények névsora a követ­kező : 1. budai szent Erzsébetről czimezett apácza-rend és női kórházának (tavaly 4000 kor.) 4000 kor., 2. a Klotild Szeretetbáz Egyesületnek (tavaly 2800 kor.) 2800 kor., 3. a VII. kér általános közjótékonysági egyesületnek (ta­valy 2000 kor.) 2000 kor., 4. a VIII. kér. általános közjótékonysági egyesületnek (ta­valy 2000 kor.) 2000 kor., 5. a Ferencz József kereskedelmi kórház budapesti ke­reskedelmi betegápoló egyletnek a terhére előirt átiratási és engedelmi dij megtérítése fejében ajándékul (eddig nem része­sült segélyben) 2802 kor., 6. az irgalmas testvérek által az I. kér. Krisztinavárosban (Gellérthegy-utcza 5. szám alatt) fentartott leánynevelö' és ta­nító intézetnek, főnöke Rózsa Szalizié (tavaly 1200 korona) 1200 kor., 7. a budai jótékony ríőegyletnek (tavaly 1000 korona)

Next

/
Thumbnails
Contents