Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-19 / 12. szám
Ajánl ó-le vél Minthogy a „Hag'yar Székesfőváros“ egyes számaiból arról győződtem meg, hogy e lap a főváros közigazgatási életével és általában a főváros községi ügyeivel tüzetesen és behatóan foglalkozik és igy a közigazgatás ismertetése és a tárgyalás alatt álló kérdések megvilágitása körül úgy a nagy közönségre, mint a közigazgatásra nézve hasznos szolgálatokat van hivatva teljesíteni: a lapot az érdeklődök figyelmébe szívesen ajánlom. 14 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. március 19. Budapest, 1899. évi május hó 31 én. Hírek a városházáról. A jó lelkű miniszter. — Monológ. — .... Olyan derék ember, mint Lukács László pénzügy- miniszter, kevés van, mondotta nemrég Halmos János polgár- mester, mikor tőle jövet, beült a kocsijába s lebajtatott Budavárából a központi városházához. Mert, fűzte tovább gondolatait a polgármester ur, Wekerle is derék ember volt, igaz nem igér, annyit, mint az uj kormány s abban ez a régi miniszter s amit Ígért be is váltotta, ha nagyjában is, de ez a Lukács, ez fenomenális ember 1 A múltkor nála járok a regále dologban. A Tarkovich — aki furfangos egy ur — holmi 7 — 800000 forintocskát akart a a fővárostól az állam javára elkaparintani. Persze nem hagytuk. A kis Lampl rögtön megneszelte a ravaszságot, hamar megvolt a felterjesztés, magam adtam át miniszternek. Micsoda szives egy ur 1 ügy fogadott bennünket, mint édes apja a fiát. — Hogyne, kérem, mondotta tizszer is. Csak tessék nyugodtan hazamenni. Megbeszélem az ügyet a Széli kartárs úrral s rövidesen meglesz minden. .... Hm! Hm! Itt eszébe jutott a polgármesternek, hogy rövidesen meglett minden — (de) tagadva’ A miniszter a szives ur, kurtán — furcsán azt felelte, persze már Írásban (mert szóval olyan nagy ur nem mond nem igazat), hogy a főváros tévedett. A fővárosnak nincs igaza. Méltányosságból azonban hajlandó s< giteni a fővároson stb. stb. Azután következik a jogos igény kielégítéseképp nyújtott nágyméltóságu ala' mizsna . : . .... Igen kínos dolog ez! Gondolta a polgármester ur, de kiverte a fejéből. Hisz az imént alig félórával ezelőtt, hogyan beszélt vele. Milyen kedves, udvarias, finom ur volt a pénzügyminiszter ur. Nem — nem, barátom, mondja magához a polgármester, az az ur nem csap be. Lehet, hogy ott, annál a regále dolognál nem volt teljesen igaza a városnak, a miniszter nem tehetett másképp. De most! Most az Újépület utczáinak rendezéséről van szó. Ez tiszta ügy. A kormány százezreket (sőt milliókat) nyert a telkeken, nem lérhet ki a kötelezettsége elől s reedeznie kell az Halmos s. k. polgármester. utczákat. Belátta a miniszter is, meg is Ígért minden lehetőt, hát nem kell fél ... . Hopp ! Itthon vagyunk a hivatalban. A polpármester ur kiszállt a kocsijából s elfoglalta helyét a bürójában. * Két hétre rá megjött a pénzügyminiszter Írott válasza. Ö nem rendez semmit, őt nem kötelezi semmi, ha a fővárosnak tetszik, perelje be, egyébként alászolgája. Alászolgája ! . . . Uj tanácsjegyzők. A főváros törvényhatósági bizottsága e hónap 14-én tartott közgyűlésén a két megüresedett másodosztályú tanácsjegyzői állásra Csaplovich Pál és Lahosinszky Árpád elsőosztályu fogalmazókat választotta. A választás rendkívül heves küzdelem között folyt le. Csaplovich 216, Lahosinszky 142 szavazatot kapott. Laho- sinszky legerősebb versenytársa Ivánszky Imre volt, kire nyolczvankilenczven szavaztak. Uj közutak. Az esztergom-fün'ői helyiérdekű vasút építése alkalmával a fővárosi közmunkák tanácsa és felsőbb fokban a kereskedelmi miniszter is arra kötelezték a vasúttársaságot, hogy a vasút építésével szükségessé vált többrendbeli pótlólagos munkát készíttessen és több közutat épitessen meg. A vasúttársaság a munkálatokkal most elkészült s azokat a főváros tanácsa a főváros nevében átvette. Ez alkalommal is kijelentette azonban a tanács, hogy az uj utak létesítése következtében a jövő ben okozott költségtöbblet, vagy újabb kiadások terhét a fő\á íosra át nem vállalja, hanem azokat mindenkor a helyiérdekű vasúttársaság köteles viselni. A tanács fel is hívta ennek alapján a III. és V. kerületi elöljáróságot, hogy az ilyen módon felmerülő kiadásokat a vasúttársaságtól esetről-esetre utólagos visszatérítés czimén szedje be. Á fővárosi alapítványok és az iskolaszékek. A fővárosi iskolaszékeket gyakran érdeklik a főváros különféle alapítványai, melyekben sokszor a fővárosi iskolák tanulói számára is biztosítanak különféle kedvezményeket. A negyedik kerületi iskolaszék előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a fővárosi alapítványi oklevelek teljes gyűjteményét — melyből eddig már három kötet jelent meg, szerezze meg az ösz- szes iskolaszékek számára. A tanács ma a belvárosi iskolaszék kérelmét teljesítette és felhívta a főlevéltárost, hogy a kívánt köteteket a főváros húsz iskolaszékének küldje meg.
