Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-12 / 11. szám
n MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. márczius 12 Közgazdaság. A főváros és a marhavásártéri vásárpénztár. A szerb kereskedelmi miniszter a budapesti szerb főkonzul előterjesztésére — a mint azt a mai lapok már meg is Írták — Szerbia területéről a budapesti marhavásári vá^ árpénztárt kitiltotta „Belgrád, márcz. 6. A szerb közgazdasági miniszter a budapesti szerb királyi főkonzul előterjesztésére, a budapesti marhavásártéri vásári pénztár részvénytársaságnak teljesen eltiltotta a jövőre nézve a szarvasmarhák előlegezését, vásárlását, illetőleg a velük való kereskedést, mert a marhavásári- pénztár eddigi működése a társaság alapszabályaival nem egyezik és mert ez a pénztár, hogy nagyobb forgalmat érjen el, silány minőségű és kivitelre alkalmatlan szarvas- marhát exportált Szerbiából Budapestre Ez által úgy a szerb marhatenyésztés, mint a budapesti marhavásár jelentékeny károkat szenvedett.“ A vásárpénztár erre a következő nyilatkozattal felelt : „A szerb marhakereskedelem és behozatal helyes megítélése szempontjából szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a marha bizományi eladásával négy budapesti nagy marhabizományos ezég és a mi vállalatunk is foglalkozik. Egy fennálLott és a f. évi január 1-én lejárt szerződés alapján a szerb felhajtásnak reánk eső hányada a helybeli szerb főkonzulátus védnöksége alatt álló „Szerb kir. állami kereskedelmi ügynökség“ utján adatott nekünk át. Ezen marhaküldemények, melyeknek legnagyobb részére már a származási helyen előlegeket adtunk, túlnyomó részben a szerb kir. állami kereskedelmi ügynökség czimére érkeztek és csupán egy csekély töredéke érkezett a mi czimiink alatt ; de a felekkel való leszámolást és a vételár kifizetését a nevezett szerb keresk. ügynökség végezte. Fennálló szabályzatainak határoziná- nyait minden esetben a legpontosabban betartottuk, minden más állítás légből kapott dolog, s nem hallgathatjuk el azon meggyőződésünket, hogy vásári ténykedésünk ellenőrzése semmi esetre sem képzelheti a szerb hatóságok feladatát. A szerb kereskedelmi ügynökséggel fennállott szerződésünket, annak lejártakor, 1699. decz 31-én nem újítottuk meg. A szerb kereskedelmi ügynökség ismételt sürgető kérése daczára igen fontos okoknál fogva számos szerb marhakereskedő kérésére utóbbiak érdekékében, a lejárt szerződés megújítását kénytelenek voltunk megtagadni. A mondottak mindenesetre érdekes világot vetnek a tett intézkedésre. Egyébiránt fentartjuk magunknak, hogy a szóban forgó és teljesen indokolatlan határozat ellen illetékes helyen a szükséges lépéseket megtegyük.“ A főváros közönsége közvetlenül érdekelt fél ebben az ügyben s igy a közvélemény teljes megnyugtatása végett utána jártunk, hogy miben áll voltaképp a szerb kereskedelmi ügynökség panasza. Beszerzett érlesüléseink szerint a következők: A marhavásártéri vásárpénztár alapítása 1893. évben vette kezdetét. A vásárpénztár részvénytársaságot három előkelő fővárosi bank: a Magyar leszámítoló- és pénzváltó bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi bank és a Magyar ipar és kereskedelmi bank alapította. A fővárossal kötött szerződést 1894-ben készítették, azonban sok mindenféle huza-vona után csak 1897-ben nyerte el a kormányhatósági jóváhagyást. Ilyenformán a szerződésben kontenplált tiz évi lejárati határidő 1897 deczember 31-én vette kezdetét és 1907. deczember 31-én telik le. Az intézmény és a kötött szerződés czélja eredetileg is az volt, hogy a marhák szállításának közvetítését, bizományba adását és eladását továbbá a tenyésztőknek és mészárosoknak előleg nyújtást a főváros egy szolid és megbízható kézben összpontosítsa. így akarta a főváros egyrészről a magyar marhák kivitelét biztosítani, másrészt pedig a főváros közönségét jó és olcsó marhahússal ellátni. Ez okokból a marhavásári vásárpénztár részvénytársaságot a főváros mindennemű kedvezményben részesíti. Csupán monopóliumot nem adott neki, a menyiben a mágánbizományosok közvetítő üzleteket ezentúl is köthessenek. Azonban a fővárossal kötött szerződésben letett jogok és nyújtott kedvezmények olyan helyzetet biztosítanak a részvénytársaságnak, hogy mellette a magánbizományosok egyáltalán nem tudtak existálni s működésűk köre a legkisebbre zsugorodott össze. A főváros a bankokkal kötött szerződésben kikötötte magának a jogot, hogy a szerződéses viszony fennállásának ötödik évében a szerződést felmondhassa, olyan formán, hogy a további egy esztendő letelte után a marhavásártéri vásárpénztár intézményét, vagy véglegesen megszünteti, vagy pedig annak vezetését a maga kezébe veszi át. Erre az intézkedésre azért volt szükség, hogy abban az esetben, ha az uj intézmény a fővárosi közönség élelmezésére kellő módon jó hatással nem lesz, meg legyen a mód és eszköz a régi állapotok visszaállítására, (setleg más intézmények létrehozására. A szerződés részletesen megállapítja, hogy a marhatulajdonosoknak, tenyésztőknek és kereskedőknek a szállítandó marhákra adott előlegek után a marhavásári vásárpénztár részvénytársaság 5 százalék minimális kamatot szedhet, a mely százalék az osztrák-magyar bank rendes napi kamatlábánál 1*25 százalékkal magasabbra nem emelkedhetik. Másrészt azonban a kamatokon kívül felszámíthat a részvény- társaság 0'12—025 százalék kezelési költséget. A budapesti mészárosok előlegei után ugyanilyen kamatokat számíthatnak, itt azonban a kezelési jutalék 0'5 százalékig terjedhet- — A marhavásártéri vásárpénztár részvénytársaság a marhák kezelése, eladása, vagy közvetítése tárgyában kötött üzleteknél a nagyobb marhák után bizományba adás és beszedési jutalék' fejében 3'75 ezrelék dijat szedhetkisebb marhák
