Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-02-26 / 9. szám

1900. február 26. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13 Közgazdaság. a tanácstól, hogy azt a műtermet, amelyet most bérel a Károly- kaszárnyában a fővárostól, továbbra is megtarthassa és a tár­gyak elrendezésére egy szolgát bocsájtson rendelkezésére a tanács. A festőművész kérelmét a fővárosi muzeum igazgatója elfogadásra ajánlja, de az eil« n eleve is tiltakozik, hogy e miatt a muzeum czéljaira szánt összegből csak egy krajczárt is el­vonjanak. Szobrászok barcza A főváros a lipótvárosi Szent István bazilika szentélyé­nek falát művészi domborművekkel diszitteti. A reliefek elké­szítésére nyilvános pályázatot hirdettek, melyen több szobrász vett részt. A pályamunkák azonban kitűzött czélnak nem felel­tek meg mindenben, miért is a tanács a felkért szakértő zsűri javaslatára három művész között újabb pályázatot tartott. A szobrászok átdolgozták a pályaműveket, s bemuta'ták a templom építésére felügyelő-bizottságnak. E bizottság előterjesz­tése alapján a tanács a domborművek elkészítésével Mauer Ede szobrászt bízta meg, kivel a szerződést már meg is kötöt­ték. A tanács eme határozata ellen ma a magyar képzőművé­szek egyesületének szobrászati szakbizottsága, melynek Zala György az elnöke, előterjesztést nyújtott be. A szobrászok ve­szedelmesnek találják a preczedens esetet, hogy a tanács egy tisztán művészi kérdésben nem szakértő zsűri, hanem a templom épitö-bizottság véleményét hallgatja meg és annak alapján hozza meg döntését. Ez épen annyira káros magára a művészetre, mint sértő a művészekre nézve. Az egyesület azt kéri, hogy a tanács semmisítse meg hozott határozatát, s vagy uj pályázatot tarthasson, vagy a második pályázat pályamunkáit szakértő bizottsággal biráltassa meg. Régi perből uj egyezség A Rudasfürdő uszócsarnokát még 1891-ben építették. Azóta mindmostanáig egymással veszekedtek a főváros mérnöki hivatala és az építő vállalkozó. Mikor ugyanis arra került a sor, hogy az építkezés költségeit kifizették, nem tudták megál­lapítani, hogy a munkálatokért 3 frt 56 kr ; 4 frt 50 kr ; vagy pedig 5 frt 50 kr egységárat kell-e számítani. A vállalkozó ter­mészetesen a legnagyobbat követetelte a főváros pedig a legki­sebbet akarta fizetni. A szerződés nem nyújtott semmi felvilá­gosítást. Annak a homályos tartalmán egyik fél se igazodhatott el. Perbe szálltak tehát s a per most, hat év múlva ért véget, anélkül, hogy befejezték volna. A főváros a tiszti ügyészség ta­nácsára ugyanis egyezségre lépett perbeli ellenfelével. Kiegyez­tek szépen az arany középuton: 4 frt 50 krban. Régi igazság, előbb is rájöhettek volna. Uj magyar coaks-gyár. Az Urikány-zsilvölgyi coaks-gyár részvénytársaság uj co- aks-gyárat állít fel Lupenyben, az Urikány-zsilvölgyi magyar kőszénbánya részvénytársaság területén. A gyártelep felállítá­sára az illetékes közigazgatósági hatóság, a petrozsényi főszolga­bíró a telepengedélyt és iparigazolványt ma kiadta. A zálogháztulajdonosok bajai. A budapesti zálogháztulajdonosok között néhány nap óta veszedelmes tünetek észlelhetők. Az értelmesebbek mosolyogva olvasgatják azt a két miniszteri rendeletet, amelyek a zálogházi ügyeket rendbehozták. A kevésbbé értelmesek vad elszántság­gal törik magukat azon, hogy a két miniszte i rendeletet öszsze egyeztessék. A két miniszteri rendelet hihetetlenül ellentétes módon rendezi azokat a visszaéléseket, amelyek a zálogházak koréból panaszos felek utján nyilvánosságra kerültek. Az egyik miniszteri rendelet a fővárosi tanács felterjesztésére adott vá lasz. A tanács azt kérte a minisztertől, hogy a zálogháztulajdo­nosokat kötelezze arra, hogy a szedett dijakról a feleknek min­denkor nyugtatót adjanak és a magánzálog üzlettulajdonosokat tiltsa el attól, hogy zálogüzletükben ékszerkereskedést is folytat­hassanak. Mikor a zálogosok a főváros akcziójának neszét vették, siettek ők is a kereskedelmi miniszterhez folyamodni, hogy valamiképen ne teljesítse a főváros kívánságát, mert ők tönkre jutnak. A kétirányú felterjesztés egy időben került a miniszter elé, s egyszerre is nyert ott elintézést, még pedig mindegyik külön-külön. A zálogosoknak azt felelte a miniszter, hogy mit se aggódjanak. A kamatlábat már érvényes módon megállapí­tották, ezen a réven kár nem érheti őket. Arra pedig, hogy 'a magánzálogházakból száműzhessék az ékszerkereskedést, törvé­nyes alap nincsen, az ilyen tárgyú törvényhatósági felterjesztés tehát kedvező elintézést nem nyerhet. A miniszter e határoza­tát megküldötte a főváros tanácsának, hogy a folyamodókkal közölje. Amelyik napon ez a rendelet a tanácshoz megérkezett ugyanazon a napon jutott el oda a kereskedelmi miniszternek ez a két körrendeleté, mely e tanács felterjesztése alapján a nyugta adását elrendeli, s az ékszerkereskedéseket a zálogház­ból száműzi. így esett meg, hogy a főváros ugyanazon a napon nyug­tatta meg a zálogosokat, hogy ne aggódjanak, amelyiken kö­zölte velük a szigorú körrendelet tartalmát. Az ellentétes miniszteri rendeletek egy napon keletkez­tek, a főváros tanácsa egyszerre hirdette ki mindakettőt, s még aznap két jó módú zálogháztulajdonos hidegvíz gyógyintézetbe került. Jogosulatlan czimer használat. A magyar előkelőbb kereskedő és iparos ezégeknek meg­szokott kitüntetésük, hogy a közigazgatósági hatóság ajánlatára a kereskedelmi miniszter megengedi, hogy bélyegzőikön, pe­csétjeiket és üzleti nyomtatványaikon Magyarország kis, vagy közép czimerét használhassák. Ez természetesen kitüntetés, miért is a kik külön jogosultságot nem nyernek reá, önkényü- leg nem lehet benne részük. A kereskedelmi miniszter ma kö­zölte a főváros tanácsával, hogy három, egyébként elsőrangú budapesti kereskedő ezég jogosulatlanul használja az ország czimerét. A kereskedőknek ezúttal mentségük van az eljárá­sukra. így az egyik az Édeskuty L. ásványvíz üzlet czégtulaj-

Next

/
Thumbnails
Contents