Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-26 / 9. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. február 26. Gyárak a városban. A főváros utczái szükek, sötétek, nincs levegőjük. Árnyas helyek, parkok, a melyek közvetítenék a ievegöt, nincsenek. Ä város czélszerütlen építkezésmód, elhamarkodott szabályozások következtében, csak affektálja a nagyvárosias jelleget, mert az And rássy-utat kivéve valamennyi útja, beleértve a köruta- kat is, keskenysége és tultömöttsége miatt bizonyos külvárosias szint ad. A szabályozások és a városrendezés végrehaj tása alkalmával, a mikor fölforgatták az egész fővárost, százával szüntették meg az apró közöket, hogy az épitő spekulácziónak tért engedve, szabályszerűen nyitott utczáknak adjanak helyet. A régiek iránt való kegyelet, sok olyan dolognak kegyelmezett meg, a melynek nem lenne helye egy modernül berendezkedő városban. A nagy átalakulások idején megkegyelmez tek a gyáraknak. Piszkos, szurtos vityillókba bujtatott telepeket hagytak meg a város szélében, óriás területeken, örökös bosszúságára a lakosságnak. Az átalakulások idején potom áron megszerezhető területeket ott hagyták a gyártulajdonosok kezében, a kiktől ma még drága pénzért sem tud a város megszabadulni. Hiába volt a jobbak igyekezete, a hatóság szemet kunyt a jogos igények előtt és a mindenféleképpen ár talmas intézmények kitelepítésére nem tett semmit. Nem tett akkor, — nem tesz ma — sőt legújabban elősegíti azok fejlődését. Pedig a fővárosnak egyik szabályrendelete igen határozott alakban szabja meg, hogy a főváros belső területén olyan gyártelepeknek, melyek a közegészségre ártalmasok, helyük nincs s ilyennek működését a hatóság nem engedélyezheti, ügy látszik azonban, hogy a szabályrendelettel nem törődnek valami túlságosan a városházán, mert éppen most történt, hogy egy olyan gyártelep terjeszkedésére adtak engedelmet. mely a környék közegészség- ügyi viszonyaira fölötte hátrányos. A ferenczvárosi „(Jnio“ keményítő gyárról van szó. A szomszédos lakosok többször fordultak már panaszszal ellene, hogy működése közben fejlődő kellemetlen bűz megmételyezi az egész vidék levegőjét s a kerület közegészségi állapotára sokféle veszedelmeket okoz. A gyár valami toldaléképületeket akar emeltetni s építési engedélyért folyamodott a tanácshoz. Ez a kérelmet elutasította, mert a veszedelmes gyártelepnek kibővítését a belső épitő övezetekben megengedni nem lehet, mert a létező szabályrendeletek értelmében a város fejlődését ilyen engedélyekkel megakadályozni nem szabad és mert különben is a hatóság kötelessége, hogy a város belső területéről ezeket a gyártelepeket eltávolítsa. Az érdekelt gyártulajdonosok felebbezése következtében az ügy a közmunkatanácshoz került, a mely a tanács határozatát jóváhagyta Ez ellen a kettős elutasító határozat ellen a czég felfolyamodással élt, a melynek váratlan következése lett. A közmunkatanács, a mely elsőnek olvasta át a folyamodást, úgy találta, hogy az elutasító határozatok alaptalanok. Nem látott akadályt az imént még veszedelmesnek tartott kibővítés engedélyezésére s ennek az újabb véleményének a hatása alatt felhívta a főváros tanácsát, hogy tegye újabb tanulmányozás tárgyává az ügyet és a kért épitési-engedélyt adja meg. A közmunkatanácsnak ez a váratlan ellágyulása érthető felháborodást keltett a IX-ik kerületben. A kerület érdekelt lakossága a leghatározottabban állást foglal a kiállhatatlan bűzt terjesztő gyártelep kibővítése ellen s mint értesülünk, peticzióval fordul a fővároshoz, hogy a tanács a már meghozott határozatát ne változtassa meg. Budapest a XVIII. században.*) A városok kormányzata. II. Milyen volt a kettős-főv3ros administracdója ? Erre a kérdésre nehéz általánosságban megfelelni. A polgárság gyakorlatlansága, a tanács hatalmaskodása és egyes főtisztek kapzsisága folytán elég gyakran találkozunk rendetlenségekkel, hivatalos hatalommal való visszaélésekkel, a városi vagyon elpré- dálásával, sőt egyenes sikkasztásokkal. Schmall Lajos többször emlitett jeles munkájában több ilyen eselet hoz fel; idézzük belőle a következőket 1715—1719. Lennersbergi Lenner János, egy bécsi születésű ács, volt Pest városának birája 1695-ben szerezte meg a polgárjogot, 1701-ben a tanács megbízásából a dunai repölő hidat készítette, 1705-ben beválasztották a külső tanácsba, 1708- ban hidmester lett hidfelügyelői ezimmel. 1715-ben tanácsos és még ugyanabban az esztendőben biró lett. Ezt az állást Csaját érdekeinek kielégítésére használta fel; az ellene elég későn indított vizsgálat kiderítette a hivatalos állással való visszaélést és esküszegést, önhatalmú, jogtalan vámszedést, bírságpénzek kórházi alapok és egyéb hagyományok elsikkasztását, okiratha- misitást stb. Az 1719-iki tisztujitáson a birói székből kibuktatták, 1720-ban pedig lanácsosi állásából is felfüggesztették és széksértésért 100 frt birsággal sújtották. Kimondották, hogy Lenner köteles az elsikkasztott 9000 frtot 8 nap alatt a város pénztárába befizetni és a károsított árvákat kielégíteni. Visszaéléseiért pedig hivatal- és polgárjogvesztésre ítélték, de megengedték, hogy mint nemes ember, de minden polgárjogból kizártán Pesten lakhassák. Később azonban a tanács, nem tudni bizonyosan, mi alapon, kiegyezett Lennerrel, kinek úgy látszik Bécsbeu hatalmas pártfogói voltak, úgy hogy neki úgyszólván az egész büntetést elengedték. Egy érdeme mégis volt Lenner- nek Pest városa körül: ő volt az, ki Mosel szindikussal egyetemben a piaristák letelepedését közvetítette; azért a kegyesrendi ház még most is őrzi olajfestményét. Lenner a század elején garázdálkodott; de volt Pestnek a század végén is egy birája és polgármestere, a ki az elébb nevezetten még túltett. Hüiff Móricz Bálintnak hívták a jeles embert, a ki József császárhoz intézett számos panasza által ennek figyelmét magára vonván, a fejedelem jóvoltából 1785-ben tanácsos lett és még ugyanabban az esztendőben a polgárság által abban a reményben, hogy a bomlott tanácsban rendet fog csinálni, polgármesterré választatott. Két évig viselte ezt a tisztet, egyúttal az állásától felfüggesztett bírót is helyettesítvén, de zsarnokoskodása és zsarolásai folytán csakhamar elvesztette polgártársai bizalmát, a kik az 1787-iki tisztujitáson kibuktatták. A kir. biztosul működő főispán azonban Hülffet egyszerűen bírónak kinevezte (a biró akkor még a polgármester felett állott), a mely minőségben 1879-ig hivataloskodott; ebben az esztendőben maga a kényszerhelyzetben levő polgárság választottá *) Peisner Ignácz könyvéből.
