Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-26 / 9. szám
1900. február 26. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Az épitö szabályrendelet kijátszása. A fővárosnak elszámlálhatatlan sok szabájyren delete van. Javarészét még a leginkább érdekelt tisztviselők sem ismerik. Van azonban egy, amely rendkívül nagy használatnak örvendett, legalább a millenáris esztendőig: az építésügyi szabályzat. Azt, hogy ez a szabályzat jó, soha senkisem állította, még a közmunkatanács sem, amely megalkotta. Hogy mennyire rossz, amióta nyilvánosságra került — folyton bizonygatják, persze hasztalanul, mert a közmunkatanács szigorúan ragaszkodik nagyratartott szülöttéhez. Sajnos, a közmunkatanácson kívül, más nem igen ragaszkodik az épitőszabályzat paragrafusához. Annyira nem, hogy a főváros magánépitésének összes hátrányait a rossz szabályzatnak róhatjuk fel, mert az épitö szabályzatnak egyik legkifogásolhatóbb tulajdonsága, hogy könnyen megkerülhető. Az egyik szakasza megszabja, hogy 70 négyszögölnél kisebb területen nem lehet építeni; a másik szakasza pedig kivételt statuál, hogy mely esetekben szabad 7() négyszögölnél kisebb területen építkezni. Vagy: azt rendeli a szabályzat, hogy az építést képesített építőmester tartozik vezetni, mig egy másik szakasz módot nyújt a tőkepénzes vállalkozónak, hogy építkezéseit képesítéssel nem bíró egyénekkel végeztethesse. A lakóházaknak világos, levegős belsővel kell bir- niok, mondja az egyik szakasz s azután egész sereg paragrafus teszi könnyűvé az építtetőnek, hogy szűk, sötét lyukakat építhessen. Az épitö szabályzat hézagossága, fogyatékos szerkezete tömérdek visszaélésre ad alkalmat, amelyet az építők a lehető legnagyobb mértékben kihasználnak. Ilyen eset legújabban az Újépület telkén épült néhány ház építésénél fordult elő. A szabályrendelet azt a szigorú intézkedést tartalmazza, hogy annak az uj háznak, amely deczember 31 ikéig tető alá nem került, a következő évben nem adják meg a lakhatási engedelmet. A szabály szigorú, s a hatóság szigorúan ragaszkodik minden betűjéhez. Jól tudják ezt az újépület telkén épülő hatalmas bérpaloták tulajdonosai, építésvezetői is. Ámde mind- hiában, az épületeket tető alá nem lehetett hozni a múlt esztendőben, mert az építkezést későn kezdet ték meg, másrészt pedig az építkezés területe, s igy a munka mennyisége igen nagy Azonban: „ügyesség és ravaszsággal minden megy, hogyha kell“ . . . gondolták a furfangos építőmesterek, akiknek sikerült az épitőszabályzat rideg betűjét eleven észszel kijátszani. Felépítették annak rendje és módja szerint az épületek belső részét, a külső falakat pedig ügyesen összerótt deszkákkal pótolták. Erre a furcsa alkotmányra azulán reárakták az épület tetőzetét, s a paloták a múlt esztendő végén tető alá kerültek. Újév után aztán a deszkázatot szépen lebontották, s most elkezdték építeni a házak külső oldalait. A szigorú szabály betűjének eleget tettek, minden rendben. Augusztus elsejére bátran folyamodnak lakhatási engedélyért. Ilyen a főváros épitö szabályzata. S a közmunka- tanács még mindig abban a meggyőződésben szenved, hogy ennél jobb, tökéletesebb és praktikusabb alkotás nincs a föld kerekségén. Munkások otthona. Magyarország ezredéves fennállásának ünnepén, midőn teljes álló évig ünnepi mámorban úszott az egész ország és különösen annak vendéglátó fővárosa, lélekemelő, magával ragadó jelenet kellett általános lelkesedést a városházán. A mil- lennáris ünnepség alkalmából összegyülekezett törvényhatósági bizottság egyhangú lelkesedéssel örökítette meg a nagy nem zeti ünnep jelentőségét. A főváros már akkoriban is pénzügyi zavarokkal küzdött, azonban az ünnep magasztos hatása alatt nem akart elmaradni attól a szereptől, a melyet mint az ország szivének, vezetőjének, központjának vinnie kell s anyagi erőinek legnagyobb megfeszítésével is olyan nagyszabású ala- pitványnyal örökítette meg a dicsőséges nemzeti ünnep emlékét, a mely országszerte valóban páratlanul magaslik ki. Egymillió forintos alapítványt telt az ezredéves ünnep örömére a székesfőváros közgyűlése. A hatalmas alapítvány czélját bár csak felszínesen, de igen helyesen határozták meg. Kulturális és közjótékonysági érdekek előmozdítására szánták a nagy tőke kamatait. Az örömmámor elszálltával a következő munkás esztendő feladatai között felmerült az a kérdés is, hogy a legnagyobb általányosságban megjelölt czélok közül melyek lehetnének azok, a melyekre a nagyszabású alapítvány kamatait fordíthatnák. Különféle ügyosztályok, hivatalok dolgoztak ki különféle terveket. Valamennyinek csak az lett volna a vége, hogy a kamatok, melyeket mindenféle jótékonysági, vagy kulturális intézmények, egyesületek támogatására használtak volna fel, — szét- forgácsolódtak volna a nélkül, hogy az alapítvány a maga egészében egy nagy czélt s az alapítás alkalmához méltó nagy eszmét hathatósan sz< Igáit s a megvalósulás állapotába juttatott volna. A főváros tanácsa nem tévesztette szem elől e nagyfon- tosságu szempontot, és a sok mindenféle javaslatot félre vetette olyannyira, hogy az 1896. évben létesített alapítvány kamatainak hovaforditása tárgyában érdemleges határozatot csak az idén, 1900-ban hozott. Most határozattá lön, hogy a millenáris alapítvány kamataiból munkásotthont létesítenek s ezt népkönyvtárral kapcsolják egybe. íme a humanisztikus és a kulturális czél. A tervezett munkásotthon felállítása iránt azonban az akcziót csupán az 1901. évben indítják meg, a mikorra az alapítvány évi 40000 frtos kamatai 120000 frtnvi tőkére szaporodnak fel. Ez az ösz- szeg előre láthatólag elegendő alap lesz arra, hogy a tervezett nagyszabású intézmény érdekében a főváros a kezdeményező lépéseket megtehesse. Az eszme elég tetszetős, kivitele azonban éppenséggel nem könnyű, mint a minőnek a felszínes előirányzatok könnyűszerrel rajzolgatni szeretik. Nem lehet tagadni, hogy a felvetett eszme elég méltó a valóban nagyszabású alapítványhoz. A milyen fontosnak, helyesnek és üdvösnek tartjuk azonban az elfogadott tervet, éppen olyan komoly aggodalommal vagyunk kénytelenek figyelmeztetni az illetékes köröket, hogy a létesítés, a tényleges szervezés végrehajtása körül a legbehatóbb gondossággal járjanak el, nehogy a derék tervekből idétlen fattyúhajtás serkenjen fel.
