Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-19 / 8. szám
1900. február 19.. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 sen kellene elintézni, hogy a szenvedő lakosság szorongatott helyzetétől mielőbb megszabaduljon. Ilyen esetekben félre kell tenni a bürokratikus czopf'ot, sőt engedni kell, sablonos formákból is, mert a viz majdnem olyan szükséges a lakosságnak, mint a számla összege némely nagy vállalkozónak. Budapest Párisban. — Levél a szerkesztőhöz. — Szomorúan jelentem, hogy Budapest nem árulja el a franczia világtárlaton, hogy világváros. Nehéz dolog az igazat megvallani, de azt, a mit Budapestről a hatóság bemutat: nem fogadhatom el Budapest fotográfiája gyanánt. Vagy igen ; de a fotográfus ügyetlen, mert a képe hamis. Az eleven, majdnem amerikai stilü székesfőváros, a virágzó, csodaszép, gazdag metropolis : a szürke léniák határai közé szoritva, számokban és vonalakban,Mekoppaszitva és ifjú bájaiból kiforgatva jelenik meg Párisban a müveit világ előtt. Ne méltóztassanak nevetni, de ne tessék boszan- kodni sem. A székesfőváros testületi kiállítása bizony nagyon szerényen ütött ki. A 20,000 forintos polgár- mesteii szobán kívül, a mely csak pazar mivoltunk- ról adandó bizonyítvány, a budapesti tárlat inkább valamely demo geo lito grafikus kongresszusra való. A fogalmak lehetnek eltérők és zavarosak, de én azt hiszem, Budapestet, — ma — a mint v n, nem vonalakban, nem összenagyolt, homályos festményekkel, hanem valami összhangzatos, a város nagyságát, páratlan fekvését, mozgalmas életét, csodásán fejlődött kereskedelmét, iparát hűen feltüntető csoportos kiállítással kellett volna bemutatni üs mi elköltünk néhány százezer forintot (vagy több százezer koronát), rengeteg sokszor üléseztetünk tömérdek fő, al és szükebb bizottságot és parturiunt montes . . . Végigsétáltam a Bégivárosháza I. emeletén a 24-es számú teremben. Oda gyűjtik a párisi tárlatra szánt anyagot. Őszintén szólva egyenként megannyi érdekes dolgot ; de még őszintébben szólva : úgy együttesben csupa semmitmondó, ártatlan, színtelen valami az egész. Kezdettől féltem az eredménytől s bizony sajnos, a félelem jogos volt. A mi büszkeségünk, a nemzeti főváros ezzel a kiállítással továbbra is szürke statisztikai adat lesz a világ előtt, a melyet nem tud meghódítani, mert szépségének, csodálatos bájainak, vonzó életének bemutatásában túlságosan ügyetlen. Néma borjúnak pedig a mamája sem érti a szavát. Egyenkint a kiállításra szánt darabok között sok az érdekes. De összhang, megkapó, hóditó, kíváncsiságot felébresztő nincs, nem lesz bennük. Elmondom, amit láttam, azzal a benyomással, amit rám tettek, a aki budapesti volnék s igy ismernem kellene mindazt, amit látok. A budai községi polgári leány és női ipariskola kedves és megragadó kézi munkákat állít ki. A hímzések káprázatos szinpompáju panorámája, a mit bemutatnak. De ügyetlen a mód, a hogy teszik. A kézi munkákat tartalmazó díszes albumok hozzáférhetetlenek, legalább azon az emelvényen, a melyen fekszenek. Nincs az a türelmes látogató, aki a nehéz albumok emelgetésével vesződnék. A főváros látképei, amelyek szomorú nevezetességre vergődtek, egyszerű szalon képek. A OJgyay képe, amelynek a Duna középső része körül levő panorámát kellene bemutatni, kimondhatatlanul szürke. A Lánczhid agyonnyomja az egészet. Mihalik túlságosan kéknek látja az eget, a Dunát és sárgás vörösnek az uj parlamentet és környékét. A Mednyánszky képe igazi hangulat kép. A múlt századbeli Dunát mutatja, ringó halászbárkákkal, a régi Mátyás templomot, a vakolatot vesztett kis királyi palotával. A kép szép, de nem a mai Budapestet ábrázolja. Szlányi felelt meg aránylag legjobban a feladatának. Az Elevátor körüli Dunasort kellett megfestenie. Ma már belátják az intézők, hogy az olajos kép nem ad hü karaktert az utczáról. A megrendelt vizfestmények határozottan többet mutatnak. Brüggemann műépítész fotografikus fölvétel után az Andrássy-ut belső és külső részéről, a Nagykörút és Kerepesi-ut keresztezéséről és a Vigadótér— Dunapartról festett négy akvarellt. A képek élethü nagyításai a fotográfiáknak, a természetnek megfelelő színezéssel. Érdekességüket növeli az, hogy az utak keresztmetszete alatt az összes földalatti építmények: villamos vasút, főgyűjtő csatorna, telefon, vlz; gáz, villamos vezeték láthatók. Akvarellben vannak a köz- intézmények közül: a vásárcsarnokok, a nagyvágóhid, az uj sertés közvágóhíd, a laposdülői tüzér kaszárnya, a kórházak és néhány iskola. A Szent János kórház (az uj) olajos képét Székely festette. Őszi tájkép, a fák elnyomják a kórházat. Legtöbbet ront a különben színes képen a fogaskerekű vasút töltése mellett sétáló pár, Bettenetes két alak, típusa a fiak- kerkerlnek meg a blonde Lisinek. Még van idő, hozzá : egy kis zöldséget rájuk. Egyik vizfestményen a városligeti artézi kút mélysége az uj parlament kupolájának, a bécsi Szent István templom és a párisi Pantheon tornyának magasságával van arányba állítva kissé homályos szövegezés kíséretében. A kút 970.48 méter mély, a viz hőfoka 80.9 Celsius. A fenék alján dolomitból bugyog elő a viz, a mely öt hat szinü (zöld, szürke, sárga, homokos) agyag, márga, szén, homokkő, kavics talajon tör fel. A hőfok 900 — 600 méterig 80—60, 600—300 méterig 60—30, 300—60 méterig 30—19 Celsius között ingadozik. A vegyészeti és tápszer vizsgáló intézet néhány fotográfiával és egy fiókos asztalra rakott üveg csövek és mérlegekből álló gyüjteménynyel képviselteti magát. A statisztikai hivatal az egész világot bejárt táblázataival (nemrég jöttek meg Madridból) lesz jelen, a melyek kiválóan érdekesek, de épp oly kevéssé vonzók, mint a többi elmésen szerkesztett fogyasztási, közegészségi, városrendezési, csatornázási és val amennyi ilyen közügyet térképekben, vonalakban és számokban ábrázoló nagy papír, vagy vászon alkotmány. Eltévesztették a dolgot azok, akik intézték. Nem gondolt arra, hogy a világtárlat millió, meg millió látogatója repülő idegen, a ki gondtalanul rohan át a minden érzéket lebilincselő, kápráztató kiállításon, a melyből csak a legkedvesebb és a legvonzóbb kép marad a fejében. A többit elmossa az a bábeli zűrzavar, a mely a nemzetek úgynevezett találkozása alkalmával elengedhetetlen. És sajnos mi nem igyekeztünk a „kimoshatatlan* kép lenni. Egyszerű, szürke tónus lesz Budapest, a melyet könnyen felednek — mert nem vettek észre. Kovács G^b.
