Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-11-20 / 43. szám

10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. november 20. az egyik, a nagyban való szállítás egyáltalán nem fej­lődik, a detail-üzlet a hatósági közvetítők meg nem enge­dett versenye következtében már kezdettől elvesztette lába alól a talajt. S így a központi vásárcsarnok majd­nem másfél ezer kiskereskedője teljesen alá van vetve a nagykereskedők kénye-kedvének. A központi vásárcsarnok, a melyet óriási nagynak tartottak, még a heti aukcziók tartására sem alkalmas. Ha minden árúhelynek kiilön bérlője lenne, akkor a tor­lódás miatt a vevőközönség egyáltalán nem tudna mo­zogni, de nemcsak szűk a központi csarnok, hanem rossz is. Mert a csarnokban egy főút van s nagyon természe- szetes, hogy azok az árúhelyek a jobban kihasználhatók, a melyek a főútra torkolnak. Ezek hozzáférhetőbbek, szembetűnőbbek, míg a mellékutakon eldugott árúhelyek különösen nagyobb forgalom idején alig megközelíthetők. Az okos beosztás azt kívánja, hogy vagy a főutak száma szaporíttassék, vagy pedig a mellékutakra eső árúhelyek bérét szállítsa le a hatóság, a főútra torkoló árúhelye­ket pedig — szabad árverés útján — adja ki. A megnövekedett forgalom azonban föltétlenül meg­követeli, hogy a központi vásárcsarnok kibővíttessék. Mikép történjen ez a kibővítés, ez a hatóság dolga. De az en gros-kereskedelemnek a detail-üzlettől való elvá­lasztása elkerülhetetlen s miután a nagykereskedés a jelenlegi csarnokban elegendő teret nem kap, szükség van egy olyan pótcsarnokra vagy második központi csar­nokra, a mely kizárólag a nagykereskedelemé, a mely­nek kényelmes vasúti és hajó-összeköttetése van s a melyben az aukcziók tartása is lehetséges. Ezelől a ható­ság nem térhet ki, ha a főváros közélelmezését komo­lyan meg akarja javítani. A közélelmezés drágasága. Szálló igévé vált, hogy a mióta a vásárcsarnokok működnek, az élelmiszerek átlag 10 — 30°/0-al megdrá­gultak. A nélkül, hogy e panasz jogosságát kétségbe vonnánk, határozottan állítjuk, hogy az élelmiszerek leg­nagyobb része majdnem kevés kivétellel ugyanolyan árban kapható, mint a csarnokok megnyitása előtt. Sőt a hús­félék bizonyos l,/0-kai még olcsóbbak is. A drágaság, a melyet felpanaszolnak, csak időközönként áll be, mert az élelmi piacz ellátása nem rendszeres, gyakran a leg­keresettebb élelmiczikkek hiányzanak s miután azoknak a piaczra való előállításáról senki sem gondoskodik — természetesen beáll a drágaság. A piacz rendetlen ellá­tásán kívül befolyással van az élelmiszerek megdrágu­lására a csarnok árúhelyeinek magas ára is. S ez majd­nem olyan fontos tényező, mint maga az élelem-szállítás, mert a csarnok-kereskedő nem csupán a helybért fizeti, hanem töméntelen sok bírságpénzt s azonkívül számítá­sába föl kell vennie az árúja megromlásával előállható kárt is. A csarnokok építésénél a főváros kimondotta, hogy semmiféle jövedelmet nem kíván, nehogy megdrágítsa a közelelmezést. A vásárcsarnokok költségvetésénél mégis azt látjuk, hogy a bevételek nemcsak az adminisztratív kiadásokat és az építés törlesztési kvótáját fedezik, ha­nem tetemes fölösleget juttatnak a főváros pénztárába Ez a fölösleg jogtalan és törvénytelen fogyasztási adó, a melyet közvetlenül a csarnokbérlőktől drága helybé­rekért, közvetve pedig a közönségtől szednek be. Ezt a megokolatlan fogyasztási adót törülni kell a bevéte­lekből a helybérek méltányos leszállítása útján, a minek megfelelő hatását a fogyasztó közönség is érezni fogja, (Folytatása következik.) Bányaművelés a fővárosban. Budapest iparának sokféleségéről, fejlettségéről az egyes kiállítások keretén kívül összefoglaló képet azok a statisztikai adatok nyújtanak, a melyek mindenre ki­terjeszkedve, számokban állítják elénk a város gazda­sági életét. E számokból kiveszszük a fővárosban űzött bányaművelésre vonatkozó adatokat, a melyekből azt látjuk, hogy e nagyvárosban a bányaiparnak is tekinté­lyes működési tere van. A kimutatás, a melyet itt közlünk, a tavalyi év eredményéről számol be s a következő: a) A bányamunkások száma: A kincstári bányáknál és kohóknál: 750 férfi, 2 nő, 53 gyermek, együtt 805 ; a magán-bányáknál és kohóknál : 14344 férfi, 616 nő, 632 gyermek, együtt 15094; Össze­sen : 15094 férfi, 618 nő, 685 gyermek, együtt: 16397. b) A szabadkutatások száma és az adományozott vájnatelkek nagysága hektárokban : Szabadkutatások száma : kincstári 64, magán 1181, összesen 1245. A magánkutatások száma 53. Aranyra, ezüstre és rézre: kincstári —, magánosok 137. Vasérczre: kincstári 55, magánosok 488. Kőszénre : kincstári 939, ma­gánosok 8111. Egyéb ásványokra: kincstári —, magánosok 108. Összesen: kincstári 994, magánosok 8844. c) Az adományozott kültelkek és az összes bányatelkek nagy­sága hektárakban: Aranyra és ezüstre —. Vasérczre : kincstári —, magá­nosok 6. Egyéb ásványokra —, összesen 6. Összes területe: kincstári 994, magánosok 8850, összesen 9844. A magán­birtokosok száma 60. d) A bánya- és kohómunkások napibére s a munkások közt előfordult balesetek száma 1898-ban. Napi bér a férfiaknál: legnagyobb 308, legkisebb 120; a nőknél: legnagyobb 132, legkisebb 60; a gyermekeknél: legnagyobb 140, legkisebb 60 fillér. Balesetek: könnyű a kincstári—, a magán 11; súlyos a kincstári 9, a magán 48; halálos a kincstári —, a magán 14 ; összes balesetek a kincstári telepeknél 9, a magántele­peknél 73. e) A bánya- és kohótermelés ; részletezése bánya- és kohóter­mékek 1898-ban. A terme 1 é s mennyisége méter­A bánya- és kohótermé­mázsákban pénzértéke kek megnevezése a kincstári, a magán koronákban bánya- és kohómüveknél a) Készárúk: 1. Arany . 20 67,172 2. Ezüst . . . . 52 6,934 3. Réz . . . 392 47,580 4. Nyers dárdany és dárdanyfém 5,111 340,472 5. Fekete kőszén. — 7.686,109 7.319,416 6. Barna kőszén . 3.101,869 17.793,456 11 969,846 6 Kőszén-gyúrma 317,810 506,590 b) Nyerstermény: i« 1. Vasércz — 2.530,701 1.234,192

Next

/
Thumbnails
Contents