Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-09-18 / 34. szám
1899. szeptember 18. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 malacz már a kísérlet kezdetétől számított 3 óra múlva bágyadt, nem eszik, görcsök és nehéz légzés tüneteit mutatja. 7 óra múlva ezen tünetek folytonos erősbödése között az állat elhull. Összes elhullott és felbonczolt állatainknál feltűnt a hasi szervek, valamint a tüdő, szív és agynak vérbősége. A szívben a vért még az egészen friss meleg hullákban is megalvadva találtuk, de színében feltűnőbb elváltozást nem mutatott. A vér behatóbb vizsgálatára más alkalommal fogunk rátérni. Ha fenebb felsorolt kísérleteink eredményeit, vagyis az acetylen-gáz mérgező, illetőleg halálos adagait a világitó gáz, illetve a szénoxyd mérgező sajátságaival összehazonlétani akarjuk, e czélra Fodor professor a szénoxyd mérgező hatásáról írt tanulmányából és a mi eredményeinkből a következő táblázatot állíthatjuk össze. I. A szénoxyd, illetve világító gáz mérgező hatása Fodor szerint: Szénoxyd (CO) mennyisége a levegőben térfogat °/00-ban A CO világító gázra általunk átszámítva, térfogat °/o0-ban 1 Tünetek a kísérleti állatokon 1- 5°/oo 2- 3°/oo 25%0 38 °/00 j 56 óra múlva Aosszullét, de az 1 állat a szabad levegőn magá- 1 hoz tér 3-l%0 4°/oo 51%o 66°/oo 24 óra 4 „ j fulladási tünetek, múlva 1 de az állat szabad 1 levegőn magához * 1 tér. 1 A CO átszámításánál a budapesti gáz 6u/0 Co tartalmát vettük irányadónak. II. Az acetylen-gáz mérgező hatása a mi lásérleteink szerint : Az acetylen- gáz mennyisége a leve- gó'ben térfogat °/00-ban Tünetek a kísérleti állatokon 10°/oo ] 7 óra múlva semmi hatás 40% o 50 °/00 6—7 óra múlva nehéz légzés, 6','* -10 óra múlva elhull. 75u/oo 3 „ „ „ „ 7-11 „ lOOVoo 3 „ „ „ „ 7 „ Ezekből tehát az következik, hogy az acetylen-gáz alig egy tizedrész oly mérges, mint a szénoxyd, és körülbelül olyan mérges, mint a világító-gáz. Kísérleteink tehát azt mutatják, hogy a acetylen korántsem olyan ártalmatlan gáz, mint azt Gréhant, Bracinet stb. állítják, viszont nem oly mérgező, mint aztBirchmore gondolja. De tekintetbe kell vennünk még egy momentumot. Az acetylen világításra való használatánál ugyanannyi fényegység előállítására sokkal kevesebb gáz és így vékonyabb csövek szükségesek, miét a világitó-gáznál, és hogy a gázfejlesztő készülékekben és csővezetékekben csak alig néhány centiméter magas vízoszlopnak megfelelő nyoma kell hogy uralkodjék. Ebből — talán nem hibázunk — ha azt következtetjük, hogy a csapnak nyitva felejtése avagy csőnek repedése esetében kevesebb acetylen fog a vezetékből kiömleni az időegységben, mint a világító-gáznál a gázcsövekből. Ennek folytán azt véljük, hogy az acetylennel világított helyiségekben sem fog többször előfordulni nehéz vagy halálos mérgezés, mint a világitó gázzal világilott helyiségekben. A halászok kérelme. A főváros a dunai halászat jogát évről-évre bérbe szokta adni, azonban az idén nem akadt olyan bérlő, ki elfogadható bérösszeget ajánlott volna, s ezért a jogot házi kezelésben tartották meg és 10 frt díjért adnak ki egy-egy évi halászati jogosítványt. A halászmesterek ebbe a díjba csak beletörődtek volna, hanem azt már igen terhesnek találták, hogy a legényeik is fejenként kötelesek e díjat szintén megfizetni. Folyamodtak tehát a tanácshoz, hogy engedje el minden halász egy-egy segédmunkásának és a csolnakok kormányosainak a halászati díját. A tanács azoknak az elöljáróságoknak a véleményét hallgatta meg a dologban, melyeknek területe a Duna partján van. A jelentések most érkeztek be a tanácshoz s általában véve kedvezőek a kérelemre. A II., III. és V. kér. elöljáróság méltányosnak találja a halászok kérelmét, az I. és IV. csupán a kormányosnak óhajtja a kedvezményt megadni, az összes többi segédmunkásoknak ellenben nem. Végre a IX. kér. elöljáróság a dijelengedést csupán személyenként és esetenként szeretné az egyes mesterek bejelentett segédmunkásainak megadni, azt ellenben, hogy általánosságban a segédmunkásokat a díjfizetés alól felmentsék — helyesnek nem találja. A tanács az ügyben legközelebb fog dönteni. A főváros kávéházai. A főváros kávéházaira, vendéglőire egyaránt szomorú idők járnak újabban. Egy csomóra nem akad bérlő, sok helyen meg, a hol van is. ki kell akolbolítani, mert nem képes még a bérösszeget sem fizetni. Legutóbb két legbiztosabban jövedelmező kávéháznak bérlője nyújtott be a tanácshoz igen elszomorító kérvényt. Az egyik a pesti vigadó kávéházának s a dunaparti kioszknak bérlője, ki arra kéri a tanácsot, hogy engedje meg a hátralékos és közelebb esedékes bérösszeget részletekben törleszteni, mert mind a két helyiség forgalma, jövedelme olyan mértékben megapadt, hogy egész vagyona ráment, úgy hogy most már tartozását sem képes egész összegében kifizetni. A második, az Erzsébet-téri kioszk bérlője, Schneider János, ki meg épen bérleengedésért folyamodik. Részletes számításokkal bizonyítja, hogy csak a legutóbbi egy év alatt 12,940 frt vesztesége volt az üzlet mellett. Szerződése 1905. október 31-ig köti évi 10,000 frt bér mellett, melyhez még 3656 frt házbéradó járul. Átalakítási költségei szintén 10,000 frtnál nagyobb összegre rúgtak. Ilyen viszonyok közölt tehát hátralevő idő alatt a szó teljes értelmében tönkre menne, azért az évi bért 6000 frtra kéri legalább szállítani.
