Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-09-18 / 34. szám

MAGYAR SZÉKKS KOVÁROS 1899. szeptember 18. Könnyelmű gazdálkodás. Másnak nem lehet mondani azt a véghetetlen felületes­séget, amelylyel a tanács kezeli a rábizott ügyeket. A fertőt­lenítő intézet állandósítása alkalmával a tervező mér­nök (a ki csak napidíjas volt) nagyszabású terveket készített s az intézet költségére 250,000 forintot irányo­zott elő. A tárgyalások sokáig húzódtak, végre a pénzügyi bizottság kijelentette, hogy 125,000 forintnál többet nem áldoz az intézetre. A terveket visszaadták a mérnöknek, hogy redukálja a költségeket s az egészet újra dolgozza át. A mérnök azonban időközben jobb alkalmazáshoz jutván — épp távozóban volt a fővárostól. Nem akarta társait cserben hagyni és sebtiben egy-két nap alatt meg­tette a redukcziót. A felét törülte a 250,000 forintnak, hogy a bizottság kívánságának eleget tegyen. Azzal azonban, hogy mit törül a költségvetésből, már nem volt ideje törődni. Sietségében a mennyezetgerendákra, sőt a vakolásra fölvett költségeket is törülte. A redukált költségvetést, a melyet a mérnöki hivatal újólag nem revideált (már hogy miért nem, az legyen az Ő baja), újra tárgyalták a bizottságok, el is fogadták, sőt horrendum dictu! még az épületet is elkészítették. Persze nem az eltávozott mérnök elfogadott költség- vetése alapján. Az a mérnök, a kit az építésre kirendeltek, kétségbeesve látta a költségvetésben mutatkozó héza­gokat, de mit volt mást tennie. Neki építenie kellett, gyor­san és mégis alaposan. Természetesen be is fejezte az épületet — szerencsére -— csak jelentéktelen defi- czittel. De mégis dehczittel. S ennek a vállalkozókra súlyos következménye van. A deficzites tételt csak a közgyűlés utalványoz­hatja. Minden egyes tételt külön-külön nem akarnak közgyűlésbe vinni; így a tanács megvárja, mig valameny- nyire kész a leszámolás s csak akkor rukkol ki a köz­gyűlés előtt a túlkiadással. Ennek azután a vállalkozók adják meg az árát. Ok várhatják a pénzüket, ha egyszer a tanács baklövést csinál a számításaiban. Ezt a kelle­metlen állapotot élvezik most a központi fertőtlenítő in­tézetnél dolgozott vállalkozók. Nem jutnak a pénzükhöz: egyrészt, mert a tanács nem informálta a tárgyaló bizott­ságokat, hogy mire van tulajdonképp szükség az uj intézetnél: másrészt, mert olyan emberre bízta a munkát, a kiről tudnia kellett, hogy az elvállalt feladatnak nem felelhet meg és végül mert felületesen bírálja el a hozzá beterjesztett tervezéseket s talán a halálos Ítéletét is elfogadtatná a közgyűléssel. Ezzel a felszólalással mi czélt nem érünk, mert a közgyűlés sem jobb a tanácsnál, de a könnyelmű eljá­rásnak ezt a ritka példányát mindenesetre meg kellett örökítenünk — az érdekeltek okulása végett. A csatornázás hiányai. (Dr. O. L.) A budapesti egyetemi közegészségtani inté­zetben évek során át végezlek beható vizsgálódásokat Buda­pest balpartja talaj- és vízviszonyait illetőleg. E vizsgálódá­sok nyilvánvalóvá tették, hogy városunk talaja és talajvize általában véve szerfölött szennyes. Dr Fodor József e szeny- nyezettség legfontosabb forrásaként első sorban az akkori csatornahálózat hiányait jelöli meg. 1876-ban a 82‘5 kilométer hosszú csatornáknak nem egészen egy harmadrésze volt czélszerü alakkal és jó anyagból (tégla, czement) építve, a többi csatornának nevezett földalatti alagút a csatorna névre igényt alig tarthatott, mert kövezetlen, falazatlan fenekén és kövekből, törmelékből így amúgy összerótt falain át akadály­talanul ömlött a talajba a házi és ipari szennyvíz, az emberek ürüléke, minden rothadó, szerves anyagával, rothasztó és fertőző baktériumaival egyetemben. A talaj és a talajvíz szennyezésének második, nem kevésbbé fontos okozója az a sok árnyékszék és trágyagödör volt, a melyek rohadó anyagokkal szintén itatták a földet s a melyekhez a udvarokban felhalmazódott szenny és piszok, az utczák feltöltésére szolgáló szemét és ganaj stb. járultak. Fodor a radikális egészségügyi javítás sarkkövéül fővárosunk­ban a helyes csatornázást és árnyékszék-rendszerünk javítását jelöli meg. Eme javításnak a házakban, kiváltképen az újon­nan épülőkben kell megkezdődnie. Eme vizsgálódások óta majd­nem 20 hosszú év telt el! Ha ezen idő alatt a hatóság komo­lyan fogta fel hivatását és javította, illetve javíttatta a régi rossz csatornákat; ha az azóta épült nagyszámú új házban a szenny­víz és ürülék levezetéséről jobban gondoskodtak, mint annak előtte; ha a házak, udvarok tisztántartását a réginél jobban ellenőrizték : úgy Budapest talajában illetőleg talajvizében a lefolyt 20 év alatt jelentékeny változásnak kellett beállania ; — mert, miként Bigler kimutatta, a talajba került nitrogén és szén — kedvező talajviszonyok mellett — rendkívül gyorsan oxydáltatik, úgy, hogy az organikus szennyanyagoknak 5 0 J/0 - a már az első és további 15°/0-a már a második évben eltűnik a talajból. Bigler kísérletei alapján kiszámítja, hogy azon óriás mennyiségű szennynek, melyet Fodor 1876—79-ben a budapesti talajban talált, 2—3 év alatt oly változást kellett szenvednie, hogy a legnagyobb mértékben beszennyezett talaj is — ha újabb beszennyezése meggátoltatott — a talajnak tisztulási képessége folytán tisztává vált. A talaj szennyezettségének a benne haladó talajvíz minő­ségéből való megítélésére kétségtelen jogunk van, mert több vizsgáló sokszoros kiséreleteiből tény gyanánt az derült ki, hogy a kútviz rendszerint valósággal mutatója a talaj tisztaságának, illetve szennyezett voltának. Fodor említett munkájában százakra menő vizsgálatok alapján következetesen és szabályszerűen azt találja, hogy a mely házak, utczák, városrészek talajában sok volt a bom­lásra alkalmas szerves nitrogén, és széntartalmú anyag, ugyan­azon házak, utczák, városrészek kútvize nemcsak tetemes mennyiségű szerves anyagot tartalmazott, hanem ennek köz­vetlen bomlástermékeit is: ammoniákot, salétromsavat, továbbá tetemes mennyiségű maradékot bepárolás után, bőséges chlort

Next

/
Thumbnails
Contents