Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-01-02 / 1. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január á. A székesfőváros, mely a hajléktalanok menedék­helyeire sokat áldoz, szintén közbevetette magát és a tanács fölkérte a főkapitányt, hogy szüntesse meg ezt a teljesen megokolatlan és barbár hajtóvadászatot. Mert hisz ha közveszélyes egyéneket akar elfogni, úgy jogában áll a menedékhely bármelyik vendégét igazo­lásra fölszólítani és nyomban le is tartóztatni. Azon­túl rendelkezésére állnak a menhelyekben rendszeresen vezetett bejelentökönyvek is, melynek személyi vo­natkozó adatainak helyességéért az intézet fölügyelője természetesen jót nem állhat. Arra tehát, hogy éjnek idején négy-ötszáz em­bert személyválogatás nélkül csapatosan letartóztas­sanak és mint a birkafalkák egy szamár vezetése alatt a rendőri pinczékbe lecsukjanak, absolute szükség nem volt. Ez a fölhívás a főkapitányságnak persze kapóra jött, hogy a tanácsot fölvilágosítsa, milyen nagy hata­lom az a rendőrség és mennyire tisztében áll, ilyen razziákat épen a menhelyek ellen elrendelni, mert hi­vatalos adatai vannak arról, hogy a menhelyben a gondnok tudtával kitiltott egyének állandóan tartóz­kodnak bejelentetlenül, hamis név alatt, a mire nézve kénytelen lesz bizonyos rendőri intézkedéseket is tenni. Egyben pedig kijelenti, hogy eddigi eljárását a tájékozatlan és túlhajtott hírlapi közlemények alapján sem fogja megváltoztatni, mert ép ezen hírlapi nagyí­tások szokták a főváros közbiztossági állapotát elősze­retettel a hgsötétebb színekkel festeni, de egyúttal sérelmet és jogtalanságot keresnek minden oly intéz­kedésben, mely a közbiztosság megszilárdítását czé- lozza. Végre feneketlen malicziával szives figyelmébe ajánlja a tanácsnak, hogy a középkorban a világi ha­tóságok által üldözött bűnösök a klastromokban és templomokban falábak menhelyre, hol a hatóság bün­tető keze őket utói nemérhette. Akkor — mondja to­vább — meg volt ennek az értelme (vájjon miért? ha szabad kérdeznünk), de ezen középkori intézményt a modern kor, mint most már fölöslegest (óh bölcsel- kedő m. k. ész!) eltörülte és lehetetlen, hogy azt a törvény megkerülésével a gyakorlatban újból életre hívjuk. Hát bizony sem az asylumok, sem a salva guar- diák életrehivására nem gondol senki és ilyen badar ságot r.e tételezzen föl a főkapitány senkiről, mert ezzel csak magát kompromittálja. De a főkapitány ezen polemikus válaszában úgy tesz, mint Bodóné, és mást beszél, mikor a bor árát kérik. Nem arról van szó, hogy a rendőrségnek nincs joga és ne lenne kötelessége közveszélyes egyéneket hajszolni, elfogni, lecsukni stb. Nagyon is van, hanem az a baj, hogy ezen jogának korlátáit nem látszik ismerni és azt nem látszik tudni, hogy a rendőrjog gyakorlása is csak azon határok között van megen­gedve, a melyek a humanitás törvényeit át nem lépik. A modern jogszolgáltatás ezen alaptörvénye sze­rint, nem áll a rendőrség jogában egyes notórius egyének kutatása végett négy-ötszáz fáradt és haj­léktalan embert éjnek idején álmából fölverni és a rendőrségre hajtani. Nem áll jogában a mit sem vé­tett munkást reggel, mikor alvóhelyéröl munkára akar n enni, csapatosan letartóztatni. E fölött botránykozott meg a főváros közönsége és e miatt zudult fel az egész sajtó. Teljes joggal és emberséggel. Annál jogosabban, mert a hajléktalanok menhelyének igazgatóságától vett értesítés szerint a rendőrségnek azon állítása, mintha a menhelyben a gondnok tudtával kitiltott egyének bejelentetlenül tar­tózkodnának, e ténynek meg sem felel. De ha meg­felelne is, akkor sincs joga a rendőrségnek ezek he­lyett, ártatlan embereket zaklatni. Nincs joga tiz, húsz rovott ember miatt százakat elhurcolni. Nincs joga a menhelyeket elnépteleniteni és ezen egyedül bevált emberbaráti intézményünket egy rendőrellenör tapin­tatlan és céltévesztett önkénykedése által tönkre­tenni. A mód ellen van kifogásunk tisztelt fő­kapitány úr, mert azért, ha a rendőrellenőr tolvajokat és több efféle közveszélyes egyéneket kutat és elfog, elösmeréssel tartozunk. De a hajléktalanok éjjeli nyu­galmának oktalan megzavarása, százak letartóztatása azért, hogy a csomóból egyet kifogjunk, ezt nem tart­juk helyesnek és hiába vitatja ezen eljárás helyessé­gét bárki. Mert még policiáhs szempontból sincs ér­ielme, miután a közveszélyes egyénnek is van annyi esze, mint a rendőrellenőrnek és ha tudja, hogy a menhelyben elfogják, hát nem fog a menhelyben meg­húzódni. És ha ez igy van, mire való akkor a mit sem vétett hajléktalanok százait zaklatni, keresetüktől el­fogni és velük embertelenül elbánni ? Vállalkozók otthona Az a gazdasági politika, a mely Budapest ház­tartásában megbillentette az egyensúlyt, mindig a vállalkozók és bérlők érdekeit szolgálta. Az admi­nisztráció egyetlen ágában sem látunk olyan törek­vést, a mely e káros gazdasági rendszert akarná ki­küszöbölni, vagy legalább a fejlődését igyekeznék meggátolni. Ellenkezőleg. Olyan jelenséggel állunk újra szem­ben, amely azt a hitet kelti, hogy a tanács az eddigi rendszert erősebb mértékben követi, mint valaha, s a főváros háztartásában a vállalkozók otthonát akarja berendezni. Ez a jelenség a jövő évi közmunkák ki­viteli terveinek időelőtt történt elkészittetés,e. Az eddigi gyakorlat szerint a kiviteli terveket a munkaév február—április hónapjaiban készítette el a

Next

/
Thumbnails
Contents