Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-01 / 18. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS magvaszakadás esetén pedig visszaszáll a városi fiskusra, sőt előbb is visszavásárolhatták és feloszthatták kisebb háztelkekre.* Egyház javak ellenben a forgalomból kivonva, a közéletre nézve halottaknak, vagyis a holt kézre jutottaknak tekintettek és tekintetnek. A tanács álláspontja tehát nagyon is helyes volt, midőn a város javának szem előtt tartásával a terület átadását ellenezte s ha tőle függ vala, bizony sem a szerviták, sem a klarisszák ide nem jönnek, de szükség sem volt rájuk, mert a csekély számű lakosság lelki üdvéről gondoskodhatott már a pesti plébános és a mindig magyar érzelmű ferenczrendi barátok. A tanács fellépése eredménytelen maradi, s pedig annál inkább, mert a szervitákat nagy befolyású főurak s ezek közt különösen a bécsi udvarnál nagy kegyben állott Kolonics bibo- ros-érsek pártfogolták. Ilyen körülmények között, tekintetbe sem véve a tanács ellenvetéseit, a szervitákat birtokukba iktatták, minek következtében a tanács is kénytelen vala a házlevelet kiadni. A szerviták urai most már a területnek ; a tanács nem A Granátos-utczai főépületet Martinelli Antal műépítő 1727-ben fejezte be. Az épület homlokzatán a következő emlékfelírat olvasható : IMP CAROLUS VI S. A. P. P. HANG. MOLEM, C0ND1D1T, AD SERYANDOS M1LITES. SENIO. MORRIS. VULNERIBUS. CONFECTOS. A. S. MDCGXXVl. A kaszárnya hátulsó része 1729-ben épült. A folytatólagos építkezésre nézve említésre méltó VI. Károly királynak 1728. évi február hó 26-án kelt irata, melylyel Pest város tanácsának megparancsolja, hogy a kórház építéséhez szükséges tégla készítésére és kőfejtésére Gergedich építési felügyelőtől kijelölendő alkalmas helyet adja át. A tanács készségesen meghajolt a királyi parancs előtt és a Terézváros kültelkén a téglakészítésre, valamint Kőbányán a kő fejtésére szükséges területet átadta. Idővel azonban a tanács megso- kalván a városi kőbánya pusztítását, s 1741. évi május hó 5-én, a midőn Martinelli műépítő egy más alkalmas kőbánya megnyitását kéri, folyamodót elutasítja, azzal a megokolással, hogy Kőbánya szerzett birtoknak tekintendő, a mennyiben ezen birtokért folyt per megszüntetése végett Grassalkovics perszonálist tetemes pénzáldozattal kellett kielégítenie, minélfogva ezzel a birtokkal a város szabadon rendelkezhetik; máskülönben is a kórház építéséhez a város már is több mint 20,000 írt értékű követ adott, a nélkül, hogy ezért egy krajczárt kapott volna. Mindezeknél fogva a tanács mint az említett birtoknak földes ura kijelenti, hogy a kő fejtésre helyet ki nem jelöl, hanem ha Martinelli uramnak kőre * így például: Kohlbacher Mátyás hanninczad-hivatali ellenőr 1693-ban a budai kamaraigazgatótól ingyen kapja a Ferenczrendiek mellett fekvő és a Reáltanoda-, Egyetem-, Károlyi- és Magyar- utczáktól határolt nagy telket A város a telket 1723-ban megveszi 4000 forinton s ugyanazon évi junius hó 21-én telekhivatalával felosztja háztelkekre. Kikerül 23 telek; ezek közül a középső nagyobb telek több kézen átmenvén, 1807-ben Kőrös város birtokába jut, 1852-ben megveszi Marschan József cs. kir. bányamérnök 31,100 forintért és 100 darab arany kulcspénzért, 1854-ben pedig Pest városa 43,505 forintért és ezen a telken épül a főreáliskola. A Kohlbacher-féle telek után a Reáltanoda-utczát még 1854-ben Kohlbacher-utczának nevezték. 1899. május 1. szüksége van, fejtesse azt Promontoron, a hol a kincstárnak amúgy is van kőbányája, honnan a Dunán át a kő könnyebben és olcsóbban szállítható Pestre, mintsem a kőbányai rossz utakon. A kaszárnya 4000 rokkant katona elhelyezésére volt tervezve, négy egyforma nagyságú udvarral; szabályosan azonban csak két udvar készülhetett el. A granátos-utczai főépületet három emeletre, ellenben a két oldalépületet és a Károly-körúti homlokzatot két emeletre kellett volna kiépíteni. A Károly-körúti rész ugyan kétemeletes, a második azonban 'csak 1868-ban emelték reá, mely alkalommal a kaszárnya ezen részén levő földszinti helyiségeket boltokká alakították át, és ezeket az úgynevezett katonai kincstár vállalkozóknak adta bérbe, a kik a bérösszeg fejében építették fel az említett második emeletet. Az építés ügye annak idején nagy port vert fel Pestváros közgyűlésén; mitsem akarván tudni egy katonai kincstárról, megtagadták az építési engedély kiadását és a kaszárnya tulajdonjogának megállapítása végett a kormányhoz fordultak. Az építési engedélyt azonban a honvédelmi miniszter közbelépése folytán mégis ki kellett adni. A károly- utczai oldalépületre 1870-ben emelték a második emeletet s ugyanakkor épült a félemelet. A rokkantak palotájának főépülete, a tulajdonképpeni háromemeletes palota 100 öl hosszú és 80 öl széles és emeletenként 47 ablakkal van ellátva. Az épütet közepén van a 22 öl hosszú és 6% öl széles kápolna, mely teljesen 1735-ben készült el, s melyben az Isten-tiszteletet, kezdetben nem a szerviták, hanam a már is betelepített irgalmas-barátok végezték. Az irgalmasok távozása után 1780-ban a szolgálatot tábori lelkész vette át. A kórházi osztályban a sebesülteket és betegeket szintén az irgalmas-barátok ápolták és gyógyították, valamint ezeknek kezelése alá jutott az 1728-ban felállított és a kórházban berendezve volt tábori patika is. A patika itten, mint tábori patika 1780-ig állott fenn. Ezen évben azonban, a midőn Natorp báró, bécsi kereskedő, az ausztria-magyarországi katonai kórházak részére szükséges gyógyító szerek szállítását elvállalta, átvette egyúttal a károly- kaszárnyai patikát is, és ennek ezentúl mint nyilvános jelleggel felruházott patikának az élére egy provizort állított. Natorp 1795-ig bírta a patikát; 1795-ben az összes katonai patikáknak állami kezelésbe vételével, a patika Lessner János igazgatása alá került és ezen időtől fogva szintén patikusok, mint provizorok kezelték a patikát. A provizorok voltak: 1795—1810-ig Fröszher József; 1810—1816-ig Mayer János; 1816 — 1822-ig Gülhof János ; 1822 — 1830-ig Notthaz Ferencz", 1832 után Weber Péter stb. A már említett kápolna, kórházi osztály és patikai helyiségen kívül volt még a kaszárnyában : sütőhely, vendéglő, mészárszék és a gyermekek részére egy iskola. Benlaktak : a kaszárnyában a parancsnokok és egyéb tisztek ; körülbelül 1500 agg katona, továbbá mesteremberek és tizenkét irgalmas barát, kik közül tiz az ápolással és gyógyítással foglalkozott, kettő pedig a kápolnai szolgálatot teljesítette és a benlakók lelki gondjait viselte. , 1745 után az agg katonákat Nagy-Szombatba áthelyezvén, az épületet tulajdonképpeni czéljától megvonták s katonai
