Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-17 / 16. szám
11 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. április. 17. megfordítva: a palota egészen a tanácsé marad s a főváros a maga tulajdoni részét engedi át 335.U00 írtért. Ezt a számítást a főváros mérnöki hivatala nem fogadja el. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a vagyonközösség megszüntetése nem okvetlenül szükséges, de ha mind a két fél kívánja, akkor alapul a következő két alternatívát vegyék. I. A lebontás és újraépítés. A mérnöki hivatal számítása szerint: a palota építése ................................... 213,534 62 írtba ud var befödés................................... 5,172‘96 „ a bont ás és kisebb átalakítás . . , 48,68181 „ összesen 267,389‘39 írtba kerülne. Ebből a különböző megtakarításokat és házbérveszteséget levonva marad tényleges kiadás . . 217,919'92 frt. Eszerint a számítás szerint az épület effektiv értéke a beruházásokat levonva az 1.000,000 forintból: 700,289 forint. Ennek a fele 350,144‘50 forint. Az újraépítés esetén tehát a féltulajdonjogot ennyivel kellene megváltani. II. A palota eltolása. A mérnöki hivatal azonban kijelenti, hogy ilyen nagy beruházásnál ügyelemmel kellett lennie arra az ajánlatra is, a mely a palota eltolására vonatkozik. Az eltolás módozata az, hogy az épület közép részéről a gránátos-utczában annyit vágnak ki. a mennyire a Kossuth Lajos-utcza kiszélesítésére szükség van. Az így lebontott területre tolnák azután a megmaradt Kossuth Lajos-utczai szárnyat Az egész műveletre hat hónap szükséges. A költségek a következők: A Kossuth-utczai front eltolása .... 117,500 frt Tatarozások.............................. 10,685 „ A munkaidő alatt előálló kamatveszteség . 17,507 „ Átalakítások................................................... 25,000 „ összesen 170,692 frt. Miután így az eltolás majdnem 129,000 forinttal olcsóbb, a mérnöki hivatal azt javasolja, hogy a főváros ezt a kedvezőbb körülményt mindenesetre vegye figyelembe Az eltolással a palota 1.000,000 frtnyi értéke csak 829,308 írtra száll le, a féltulajdonjog értékepedig 414,654 írtra emelkedik. A főváros tehát hívja fel az eltolásra vállalkozókat részletes tervek benyújtására s a mennyiben megnyugtató föltételeket kap, álljon el a palota lebontásától. Vasárnapi szünet a hivatalokban. A jelenkor erkölcsi és büntetőjogi berendezése jobbára a bibliabeli tizparancsolaton alapszik. Már ott fordul elő azon intelem, hogy minden hetedik napon pihenj ! Mintha csak ama bölcs törvényhozó számot vetett volna azon körülménynyel, hogy lesznek idők, midőn az emberek legnagyobb tömegét meg kell védeni a munkaadók esetleges kizsákmányolási rendszerével szemben ; mert mikép a gép is bizonyos gondozást követel, azonkép az emberi szervezet funkcziói is új erőgyűjtést, tehát bizonyos szüneti időszakot igényelnek. E szüneti időszak különben sem tételezi fel azt, hogy a hét ama napját teljes tespedésben töltsük el. A nyugat nem ismeri a Nirvánát, a túl világi halluczinácziókat keltő tétlen szemlélődést. Positiv vallástételeinél fogva e napon a hit- buzgóság tényleges gyakorlására utal. Leginkább Anglia az. hol a tömegek egész rétegének ünnepi nyugalmáról történt gondoskodás. Nálunk a szocziáldemokrata-párt egyik kívánságát képezte a fisikai munkások pihentetése. így jött létre feledhetlen Baross Gábor egyik érdekes emléke, az 1891. évi XIII. t.-czikk, az „ipari munkások vasárnapi szünetelése tárgyában“. E törvény — miként cziméből is látható — az anyagi munka oltalmára lett hozva. Pedig épen a szellemi munkások azok, kik lehető legkevesebb nyugalmat élveznek ; kiknek, midőn a mindig panaszkodó kékzubbonyosok legalább éjjel pihenhetnek, szellemük sokszor akkor is erőkifejtést teljesít hogy a másnapi feldolgozásra kellő anyagot találjon. A szellemi munkásnak is időközi nyugalomra van szüksége Áll ez különösen a székesfőváros hivatalnokaira és a rendőrség tagjaira nézve. Ennek az amerikai stylusban rohamosan emelkedő nagyvárosnak ezerszeres viszonylatai a legtöbb hivatalok ellátóira oly sok munkaanyagot, az elintézésnek oly sokoldalúságát és gyorsaságát hárítják, hogy a legtöbben már régtől fogva a XIX-ik század uralkodó betegségébe, az idegességbe estek. Az a szabadságidő, mely egy évben néhány hétre egyszer jár ki, — de néha egyszer sem, — a megerőltetett szellemi erők helyreállítására elégtelen. S mi lesz következése az eddigi állapotoknak ? Az, hogy már most sem ritkaság az az eset, midőn egy-egv aránylag fiatal tisztviselő teljes idegkimerülés következtében időelőtt szolgálatképtelenné válik. Többé-kevésbbé pedig valamennyi ideges leszen. Ennek aztán többféle káros következménye van. Az alkalmazottak némelyike nem egyszer betegséget kénytelen szimulálni, csak azért, hogy kissé kipihenhesse magát. A ki ezt nem teszi, igen sokszor selejtes munkát végez. Legtöbbször pedig a nagy közönséggel való érintkezésben mutatkozik ez állapotoknak káros hatása Mindezeket betetőzi azon sajnos tapasztalat, hogy a kellő pihentetésben nem részesült erők hamarább igényelnek végleges pihentetést, más szóval nyugdíjat, mi tehát az államnak is, a fővárosnak is csak anyagi hátrányával járhat. A vallásosság gyakorlására meg épen nincs ideje a társadalom ezen kétségtelenül legműveltebb osztályának. Esztendő múlik el, míg némely tisztviselő templomba kerülhet, csak a kettős ünnepek egyikét használhatná fel, de akkor meg a nyíló természet ölébe siet, el oda. hol már rákosi homokot nem kell magába szívnia. Ezért gondolkoztak a legutóbbi időben azon, hogy szabadnapokat hozzanak be a közszolgálatba. A kereskedelmi minisztérium, mely a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt életbeléptette és annak betartásáról ma is gondoskodni tartozik, természetszerűleg elsőként jött azon gondolatra, hogy a mely kedvezményeket a kéznek biz
