Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-09 / 2. szám
l899. jantiár 9. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 dicsfényt vont a téli napsugár s ő halk, de biztos hangon meg szólalt: — Gentlemen! Athléták, dijbirkozók, súlyemelők világ sampionok. Egy hang a karzaton: Világ vargányák ! Halmos: Önök tudják mi a jelszó. Takarékosság minden vonalon! Az aranyjuezi szép napok elmúltak és az apák bűneiért meglakolnak az utódok egész a hetediziglen (é lé nk helyeslés a háttérben). Mi Gentlemenek, ezek a bizonyos utódok vagyunk, (nehéz sóhajok a karzaton) s épen ezért nem lehet más jels avunk, mint takarékosság a végkimerülésig. (Haragos morgás az erősek között.) Egy hang a karzaton: A ki mer, az kimerül. (A közbeszólót kidobjá k). Halmos: Ez a takarékossági elv tette szükségessé, hogy a följegyzési könyveket megváltoztassuk. Eddig ugyanis 70—80000 számra berendezett könyvekkel láttuk el a hivatalokat, de tudjuk mindannyian, hogy nagyban olcsóbb árak érhetők el, s épen ezért a takarékosság szempontjából ez idén 200000 számra való könyveket szereztünk be s ily módon mig az előtt egy szám iktatási helye T007 krajcárba került most 0999 krajcárba fog kerülni. (Zajos élj e n z é s). Ily módon minden egyes számnál, csekély 150 könyvet számitva, összesen l'OOOOOl krajcárt spórolunk meg. (Az atléták saját magukat emelgetik a levegőb e.) Az az ellenvetés tehát, hogy az uj könyvek 9672 frt 87M3 krajcárral többe kerülnek, bár szám- szerint igaznak mondható, tényleg azonban, mint már kimutatni szerencsém volt, részleteiben óriási megtakaritás eszközöltetett- (Nagy zaj — és lelkes — élje n). Halmos: Köszönöm a lelkes ovációkat, most azonban egy méla akkordra kell áttérnem. A 20ÚJ00 számra berendezett könyvek bizonyos túlsúlylyal birnak s le és felrakásuk alkalmával, az egyik iktató hivatalnokot kisebb baleset érte, amennyiben a könyv emelésében megszakadt, másik hivatalnokunkra pedig a könyv reá esvén, szörnyet hala s csup n egy zsirfolt marada utána. Az erőknek ilyetén gyöngesége miatt, 150 uj állás szervezése vált szükségessé, az úgynevezett könyvkezelők állása. Vagyis olyan erőteljes férfiakat kell szerződtetnünk, akik ezen könyveket elbirják. Ezért hirdettem e pályázatot s ezennel felszólítom Itobinetti urat, tegyen kísérletet. (Tizennégy városi szolga egy könyvet cipel be egy tragacson.) Robínetti (hosszasan nézi a könyvet, egy csöndes imát mormol s neki fohászkodva megkísérli fölemelni) : Allah 1 (Sóhajt és megszakad). Masson (ráteszi lábát Itobinetti hullájára s megkísérli fölemelni a könyvet). Sacrebleu ! Legyőztem 1000 embert, de ezt a könyvet nem bírom. Petrov. Zatracena ! (Neki gyűrközik s nehány másodperc múlva elverejtékezik.) Pospischil szelleme (megjelen) : ügy-e most megbecsülnétek jeles szülötteteket! Halmos: A pályázatot eredménytelennek jelentem ki s ezennel a Jupiteren hirdetek pályázatot, ott talán le.5z alkalmas könyvkezelő. Az ülést bezárom. Riporter. Köztisztasági reformok i. Os-Budának volt egy kedélyes polgármestere, ki amikor a modernizáló burgerek már azt követelték, hogy a tanács (horribile dictu !) éjjelre lámpákat állíttasson^ kereken kijelenté, hogy az teljesen fölösle ges. A bácsi úgy argumentált, hogy a tisztességes burger alkonyaikor hazaballag. Lumpok részére pedig nem dukál világítani. Nem tudhatjuk, mit szólna az öreg Oeffner fetter (ez volt a polgármester neve) rmi állapotainkhoz, amikor még a legsötétebb Zuglóban is kigyúl a gázláng és még Ó Budán is légszeszkandeláberekből ömlik a', éjjeli világosság. Azt hisszük azonban, hogy mindenekfölött azt a szabályzatot bámulná meg, mely az egyesült székes- főváros mai fejlettségével számot vetve, nem kevesebb mint 66 szakaszban rendelkezik a város külső és belső köztisztaságáról. E szabályzat intézkedéseiben különben nem annyira a városi hatóság köztisztasági és igy közegészégi érzéke, hanem — és ezt minden tartózkodás nélkül valljuk — közönségünknek a nagyvárosi élet e két jelentékeny tényezőjével szemben való érzéketlensége, főleg pedig köznépünknek a piszok iránti hajlamossága derül ki. Avagy nem e ezzel kell számolnunk, midőn e szabályzat kénytelen még ma, a müveit európai fővárosok magas fejlettségű köztisztaságának korában, ennek legelemibb követelményeire nézve is íigyelmez- tetöleg és természetesen nagyon helyesen, büntetőleg is kiterjeszkedni. Eszünkbe jut itt, vájjon nem voina-c nagyon czélszerü nálunk a köztisztaság alapfogalmait már az elemi iskolában tanítani, mert a mai nemzedék igen tekintélyes része, ezen ismeretek kiáltó híjával lévén, bizony nagy piszokban éli le napjait, és polgári szabadságának ugyan csak súlyos megsértéseid veszi azt a tilalmat, hogy egy elegáns villamos közúti kocsiban nem bagózhat és nem köpködhet. Hogy gyümölcshéjat tilos a gyalogjáróra dobni és égő szivarvéggel a já’ó-kelö nők szoknyáit lángba borítani. Bizony e tekintetben módfölött ráfér a mi közönségünkre az erélyes dresszura, lévén Kelet népe ez irányban még nagyon is keleties szokásokban leledző. Helyesen mondja a szabályzat szépen megírt megokoiása, hogy minél fejlettebb, minél műveltebb valamely város, minél tökéletesebb igazgatása, an nál nagyobb gonddal kezeli a hatóság a köztisztaság ügyét De már azon állítást, hogy a köztisztaság fentartására és kezelésére alkotott szabályzatok, mintegy tükörben mutatják be a város képét, nem írjuk alá. A köztisztasági rendszer jóságának tükre nem a szabályzat, hanem végrehajtásának módja. A szabályzat rendelkezéseinek effektuálásán fordul meg a rendszer jóságának próbája és itt létesül az a kés kény határvonal, mely a szabályzat észszerű és következetes végrehajtását az idétlen zaklatástól elválasztja.
