Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-04-03 / 14. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Előveszi jelzősípját Belefuj keményen.

A toronyőr felel néki,

Jelzi: ő is ébren.

Aztán ismét nagy csend áll be, Andris újra alszik,

A széles folyosón át csak Hortyogása hallszik.

De mi az ! ? Nini, egyszerre A lépcsőn merészen Felfelé lejt egy kis alak, Szakálla ősz egészen.

Benyit a tizennyolcasba S a tanácsterembe,

A hol a sok széket rakja Egymás mellé rendbe.

Czeruzákat farag aztán, Tizenhármat épen,

Tanácsülés előtt Fagyas Jár el ilyen képen.

De most sötét éjfél vagyon,

A lelkek órája,

Hogy ilyenkor ülés legyen,

Ki gondolna rája ? !

Pedig bizony máma az lesz, Kétséget nem szenved,

Mert csakhamar tiz tanácsnok Tölti meg a termet.

Helyt foglalnak szépen rendben A zöld asztal körül,

Halmos az elnöki székben A plenumnak örül.

Littmann polgár csengetyüjét Megrázza erősen,

Elrendeli a referádát „Röviden“, „velősen“.

Vosits mindig így ad elő, így most is ezúttal Legelsőnek ö rukkol ki Külső Váczi-úttal

Oda irányúi kérelme S a beszéd szelleme,

Hogy a külső Váczi-útnak Kövezet kellene.

Szó illet eztán sorrendben Minden tanácsnokot, Felhozhatnak pro és contra Sok érvet, indokot.

Horváth tanácsnok az első A város pliilantrópja Ki a Váczi-útnak testét Jóformán megrója.

Figyelmeztette Verédy,

A fő állatvédő,

Hogy azon az úton lóval Elindulni félő.

Az állatvédők nevében Kéri is szép szóval,

Burkolják az utat, hogy ott Járhassanak lóval.

Violáé eztán a szó,

Ő az épség őre,

Közegészség és kórháznak A megteremtője.

Neki mindegy, ha az úton Kátyút vágnak százat Csak a kéz- és lábtörteknek Nyissanak kórházat.

Kún tanácsnok jön most sorra, Mint öreg szakértő Azt keresi legelőször.

Mely’k a jó s kemény kő ?

De mert a sok minta között Egy jó sincs, mind kékkő Azzal végzi a beszédét :

„Üsse meg a ménnykő !“.

Lung tanácsnok az iparnak És egyháznak atyja,

Szintén panaszkodik, hogy rossz, Az út burkolatja.

Kocsizni rajt lehetetlen,

Az úttest botrányos,

A múltkor is felfordult rajt, Lollok a plébános.

Vaszilievics szól eztán A tinanczminiszter,

A ki mindenkor erélyes,

So’se volt filiszter.

„Ám legyen, szól, hajó út kell Láng, Höcker, Spitzer nek, Emeljük fel egy krajczárral Árát a spritzernek.“

Faller tanácsnok mint özvegy, Korcsmában ebédel S így ez új adóemelést.

Ellenzi nagy hévvel.

Szabó és Hermann tanácsnok Nem szólnak a tárgyhoz,

Nekik mindegy, hogy jutnak el A sok külső gyárhoz.

Kullmannból a katona szól: „Új burkolást kérek,

Mert az úton ma nem jutnak Haza a tüzérek“.

így forgatják meg a kérdést, Ki arra, ki erre,

Sor jut eztán végül a két Alpolgármesterre.

Matuska modern ember,

Az a kívánsága,

Hogy aszfaltból készíttessék Az út burkolása.