Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. április 3. 6 zetét is, még pedig nem tisztán a kijelentett adatok fel- használásával, hanem azoknak belátása szerint való esetleges megváltoztatásával. A főszámvevő az érvényben levő statútumok szerint egyrészről a számvevőség főnöke, másrészről a törvény- hatóságnak a számviteli és pénztári kezelés tekintetében a tanács mellé rendelt ellenőrző közege. E szerint a főváros pénzügyeinek irányítása nem tartozik a főszámvevő hatáskörébe, de a főszámvevői állással sem fizikai szempontból, sem elvileg össze nem egyeztethető. Ha a főszámvevő ellenőrző hivatásának lelkiismeretesen meg akar felelni, a mellett a számvevőség személyzeti ügyeit ellátni, a számvevőség ügymenetéről, belső kezeléséről s egyáltalán a számviteli szolgálat rendbentartásáról magának állandóan meggyőződést szerezni, a számvevőségnél évnegyedenkint legalább egyszer helyszíni vizsgálatot tartani - a mint azt a szabályrendelet előírja — úgy fizikailag képtelen a teljesen elütő természetű s rendkívül bonyolult pénzügyi igazgatási teendőket is ellátni, s a főváros pénzügyi politikáját kellőkép irányítani. De eltekintve attól, hogy a pénzügyi igazgatás a számvevői szolgálattól teljesen különálló feladatkör, — a főszámvevői állás főellenőrző szerepe — a melyet a tanácscsal szemben főképen a hitelek felhasználásának nyilvántartása és a zárszámadás útján van hivatva gyakorolni, — kizárja azt, hogy ugyancsak ő szolgáltassa a Tanács működésének alapját képező gazdasági pro- grammot s irányítsa a községi háztartás vitelét. A gazdálkodási tervezet megállapítása, valamint a pénzügyi igazgatás terén szükséges kezdeményezés és irányítás egyedül a tanács feladata lehet, mint a mely testület a közhatósági czélok gazdaságos megvalósításáért első sorban felelős. Ezek az okok késztették a főváros törvényhatósági bizottságát arra, hogy a múlt évi költségvetés megállapítása alkalmával a költségvetés tervezetének elkészítését, majd később a póthitelek kezelését és nyilvántartását is a főszámvevő hatásköréből a tanács, s illetőleg a pénzügyi és gazdasági ügyosztály hatáskörébe kívánta átutalni. A midőn a közgyűlés eme rendelkezésének végrehajtása czéljából szükséges szabályrendeleti intézkedésekre vonatkozó javaslatomat a napokban előterjesztem, ez alkalommal csupán a költségvetés összeállításának módozataira, valamint a póthitelek kezelésére és nyilvántartására terjeszkedtem ki. Ezt követőleg kell majd tárgyalás alá venni a közgyűlésnek ugyancsak a múlt évi költségvetés megállapítása alkalmával kiadott másik utasítását is. Ugyanis tekintettel azon alapos kifogásokra, a melyek évek óta nyilvánulnak a költségvetés avult szerkezete s a számviteli rendszer ellen, főleg az egyszerűség és áttekinthetőség hiánya miatt, a közgyűlés elrendelte, hogy a költségvetés, s evvel kapcsolatban az egész számviteli rendszert vegyük beható bizottsági vizsgálat alá, s ezután konkrét javaslatot dolgozzunk ki egy megfelelő, korszerű alapokon nyugvó, áttekinthető előirányzati és számviteli rendszer megállapítására nézve. Az utóbb említett javaslat kidolgozása természetszerűleg igen alapos tanulmányt és gondos körültekintést igényel, s annak kidolgozása már ez okból is hosszabb időt fog igényelni. A kérdés minél gyorsabb megoldása érdekében azonban kívánatosnak tartom, hogy a költség- vetés és számviteli rendszer revíziója ne egyszerre, hanem részletekben vétessék tárgyalása alá. Az egész anyag oly nagy terjedelmű, hogy annak teljes feldolgozása sokáig fog tartani, s nem volna helyes, egyes egyszerűbb, már most czélszerűen életbeléptethető újításokat halogatni csak azért, hogy az egész munkálat együttesen kerüljön tárgyalás alá. így mindenekelőtt a számviteli rendszer revíziójától függetlenül vizsgálat alá lehetne venni a költségvetés alaki berendezését, a melyen egyes czélszerű változtatások minden nehézség nélkül keresztülvihetők. A számviteli rendszer újjászervezése alkalmából mindenekelőtt megfontolás tárgyává kellene tenni, vájjon a főváros kezelésében levő különböző üzemeknél nem volna-e czélszerű a kettős könyvelési rendszer behozatala. Egy további hiány, a mely már évtizedek óta meddő kifogások tárgyául szolgált, hogy mindez ideig lehetetlen a főváros üzemeinek jövedelmezőségét pontosan kiszámítani. Szükséges lesz tehát intézkedni egy erre a czélra szolgáló pontos leltár összeállításáról s megfelelő vezetéséről, a szükséges leírásoknak határozott szabályok szerint való keresztülviteléről. Különös gondot kell fordítani arra is, hogy a számviteli teendők a lehetőség szerint egyszerűsíttessenek. Ez alkalommal még azt az eszmét is fel fogom vetni, vájjon nem lenne-e helyes a központi számvevőséget deczentralizálni s az egyes tanácsi ügyosztályok mellé beosztani. Ezáltal a tanácsi ügyosztályok vezetői a hozzájuk tartozó közigazgatási ágazatok, intézetek és alapok állapotáról és működéséről mindenkor a legközvetlenebb tudomással bírhatnának, a hitelnyilvántartás is sokkal czélszerűbben és tökéletesebben volna berendezhető, azonkívül a tanács ügyosztályai és a számvevőség közt végbemenő hosszadalmas aktaszerű érintkezés teljesen mellőztetnék s ez utón igen sok munka, idő és költség lenne megtakarítható. Természetesen a számvevőségnek egy osztálya megmaradna, mint törzs, a főszámvevő közvetlen vezetése alatt. A további részletek a megejtendő tárgyalások folyamán fognak majd megvitatás alá kerüni. E helyütt csak rá akartam mutatni a fent vázolt czélszerű újításra. Végül még megemlítendőnek tartom, hogy a főváros jelenlegi számviteli rendszerében nem tartom helyesnek a hitelek fentartásánál követett eljárást. E tekintetben az állami számvitelnél követett eljárás sokkal korrektebb, mert ott mindenekelőtt meg van a három havi pótutalványozási idő intézménye, a melynél fogva a költségvetési évet követő három hó alatt az előző év terhére felmerülő kiadások, az előző év terhére számoltatnak is el, s ezenkívül hitelek fentartása csak bizonyos természetű kiadásokra van korlátozva (pl. építkezések; nagyobb átalakítások.) Nálunk azonban a hitelek a legkülönfélébb czímeken évek során át tartatnak fenn. Erre egyébiránt a legközelebbi zárszámadás tárgyalásánál is lesz módomban kiterjeszkedni. Mindezekben csak néhány vonásban akartam vázolni azokat a főbb irányelveket, a melyeket a főváros költségvetési és számviteli rendszerének reformjánál követendőnek vélek. Különös fontosságot tulajdonítok ezen reform czélszerű megvalósításának már azért is, mert a helyes gazdálkodási rendszernek legelső követelménye, hogy a közvagyon állapotáról, a várható közjövedelmekről, a kielégítendő szükségletekről, nemkülönben a bevételek és kiadások tényleges kezeléséről minél tisztább, pontosabb és áttekinthetőbb nyilvántartás álljon mindenkor rendelkezésre. •
