Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. április 3. téli több irányban igen üdvös javulások lettek volna észlelhetők, oly lényeges reformokat, a melyek hivatva volnának az egész közigazgatást átváltoztatni, sem ettől a javaslattól nem lehetett várni, sem a jövőben nem lehet várni mindaddig, míg a fővárosi törvénynek gyökeres megváltoztatása törvényhozási úton elintézést nem nyer. A törvény módosításának szükségét maga Perczel Dezső úr, a volt belügyminiszter is belátta, sőt egy alkalommal egész határozottsággal ki is jelentette, hogy ő a fővárosi törvény módosításának kérdésével már foglalkozik, ez irányban már tárgyalásokat folytat s reményű, hogy a folyó év nyarán kész javaslati tervezettel léphet egy általa egybehívni szándékolt vegyes bizottság elé. Ennek a határozott kijelentésnek volt azután az eredménye az a közgyűlési határozat, melylyel a Márkus-féle szervezési javaslatok elejtettek, egyúttal azonban egy bizottság lett kikíildve azzal a feladattal, hogy foglalkozzék mindazon javaslatokkal és kívánalmakkal, a melyek a törvénymódosítás kérdésében, mint a székesfővárosnak óhajtásai, felterjesztés útján a belügyminiszter úrhoz juttatandók volnának. Az első és fő kérdés ezek után csak az lehet, hogy mik legyenek ezek az óhajtások, mi legyen az a vörös fonál, a melynek a fővárosi közigatást illetőleg az egész törvénymódosításnál végig kell húzódni? Erre nézve minden egyes legkisebb részletet felsorolni ma még talán bajos volna, de lehetséges íikszirozni azokat a főbb elveket, a melyek mellett azután a részletek kidolgo- zandók. Én a magam részéről, — a mint azt a szervezési javaslatokról tett legutóbbi jelentésemben is részletesen kifejtettem, — főleg két irányban látom a törvényt okvetlenül módositandónak. Először is keresztül viendő lenne a közigazgatás lehető egyszerűsítése az által, hogy egyes hivatalok, melyek ma különválva működnek, deczentrali- záltatván, teendőik minősége szerint közvetlenül az illetékes ügyosztályok alá rendeltessenek. így például a számvevőség ma különálló hivatal. A jövőben ez ebben a minőségben megszüntetendő lenne, mindegyik ügyosztálynak meg lenne a maga számvevőségi személyzete is, a mivel azután kiküszö- böltetnék az a hosszadalmas eljárás, mely a mai szervezet mellett a számvevői javaslatokat igénylő tárgyak kiadványozása, külön számvevőségi kezelése s az illetékes ügyosztályokhoz való visszajuttatása körül fennáll. A jövőben a számvevőségi közegek az ügyosztály kebelébe osztatván be, a mint egy olyan tárgy jut a vezető tanácsos kezébe, a melyeknél látja, hogy számvevőségi intézkedésre van szükség, ezt az ügydarabot egyenesen a számvevőségi közegre, mint szakreferensre fogja az ügyosztályvezető reá bízni, a ki azt azonnal el is intézi. E beosztás mellett az egyes ügykörök szerint a hitelnyilvántartás is pontosabban fog eszközöltethetni. Ugyanígy deczentralizálandó lesz a tiszti főorvosi hivatal, a mérnöki hivatal építésrendőri osztálya, a vásárigazgatóság stb., a melyek ma is csak véleményező és ellenőrző közegek s a melyek jövőben az illetékes ügyosztályok alá rendeltetvén, véleményezés helyett mint szakközegek mindjárt a határozati javaslatokat fogják elkészíteni. A másik fő kérdés, a mely nélkül a törvény- módosítástól lényeges javulást várni nem is lehet, az egész közigazgatásnak az egyéni felelősség elvére való fektetése. A mai szervezetnek egyik fő hiánya ugyanis abban keresendő, hogy az ügyek elintézése jóformán kizárólag a testületi elintézés módja szerint történik, vagy legalább is ez az elintézési mód van túlsúlyban. Ennek természetes következménye gyanánt a tárgyalások elhúzódnak, az ügyek elintézése késedelmet szenved s az egyéni felelősség nagy mértékben úgyszólván teljesen ki- záratik. Pedig tagadhatatlan tény, hogy csak az a közigazgatás lehet jó, gyors és megbízható — nem is szólva az egyöntetűségről — a melyiknél az egyéni felelősség elve minél fokozottabb mérvben jut kifejezésre. Az elmondottakat összefoglalva, a fővárosi törvény revízióját én a magam részéről két irányban vélem foganatosítandónak, nevezetesen a de- czentralizáczió teljes keresztülvitele és az egyéni felelősségnek érvényre juttatása útján s reményiem, hogy a törvénymódosítás ezen elvekre fektetve a részletek helyes megoldásával a fővárosnak oly szervezetet fog biztosítani, a mely ellen— feltéve, hogy a tisztikar feladata magaslatán fog állani, őt működésében nemes ambiczió és a fővárosi közigazgatás iránti meleg érdeklődés fogja vezetni, panasznak vagy egyáltalában nem, vagy csak igen kivételes esetben sporadice lesz csak jogosultsága. A főváros mint kegyúr. — Irta: Lung György tanácsos. — A székes-fővárosnak óriási léptekkel emelkedő köz- szükségletei között nem egyszer lett már a legmelegebb elismerés szavaival hangoztatva az a nagylelkű áldozat- készség, melylyel egyebek közt az iskolaügyet fellendíteni törekszik. És méltán, mert a közfelfogás szerint alig van a kontinensen még egy város, mely ez idő szerint aránylag és évente annyit áldozna e czélra, mint a mennyi anyagi áldozatot Budapest hoz meg. A fővárosnak a közoktatás ügyének előmozdítására irányuló gondoskodásával azonban méltán párhuzamba állítható az a maniíiczentiója is, a melylyel egyfelől mint kegyúr a kath. egyházak ügyét, s másfelől mint törvény- hatóság a többi hitfelekezetek érdekeit is istápolja. A főváros szépülése és modern fejlődése mintegy
