Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-27 / 13. szám
14 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. márczius 27. 83,432/VI. szám alatt a legrészletesebb utasításokat tartalmazó rendelet. Ezt az időközben szerzett tapasztalatok folytán már 1897-ben hatályon kívül helyezte a még részletesebb utasításokat tartalmazó 53,850. számú kereskedelmi miniszteri rendelet. Ez utóbbi rendelet 30. §-ával, illetve a 368 1898. sz. fővárosi közgyűlési határozattal lettek a székesfőváros minden kerületében autonomikus alapon életbe léptetve az úgy nevezett borellenörzö bizottságok, melyek feladatát képezné „a borforgalomnak az 1893 : XX1I1. t.-czikk szempontjából való megfigyelése, az elkövetett kihágások tekintetében az illetékes hatóságok, valamint az idézett törvénybe ütköző kihágások által jogaikban sértett érdekkörök nyomra vezetése és a kihágások kiderítésére irányuló eljárásuk megkönnyítése“. Szép és eléggé részletezett hatáskör; vizsgáljuk azonban, mily eredménynyel volt azon irányzatra nézve, mely mindenesetre a bortermelés hamisítatlan karakterének megóvását czélozta. E vizsgálatnál, ha minden elfogultságtól menten csak egy kevéssé is körültekintünk, látni fogjuk, hogy a jelenlegi szervezet mellett eme bizottságok már természetszerűleg is, városokban inkább merkantil, vidékeken pedig inkább agrárius irányzatoknak hódolnak és így a saját érdekköreihez tartozó egyének visszaéléseinek megelőzése vagy megtorlása tekintetében ingerencziával aligha bírhatnak. Ehhez járul, hogy napjainkban bizonyos terrorisztikus befolyás tartja lekötve nemcsak ezen helyi bizottságokat, nemcsak az állami felügyelet mellett működő borvizsgáló-bizottságot, de az eljárásra hivatott legalsóbb és legmagasabb hatóságokat is. S míg a napi politika hullámcsapásai egyrészről valódi jakobinus irányzattal felszínre vetették ama jelszót, hogy már a legkisebb gyanű mellett is kíméletlenül kell elbánni a forgalomba hozók egész tömegével, mert ezek nagyobb veszedelmet jelentenek a termelőre nézve minden filloxera és peronosporánál, — másrészt ezek táborában meg azon panasz hangzik fel, hogy a visszaélések nagy része a termelő által követ- tetik el és még a legreálisabb kereskedő is, ha hivatásának akar élni, állandóan a börtön előtt áll a termelő mulasztása miatt; mert nincs oly borszakértő, kivel szemben a borvizsgáló bizottság később ellentétes véleményre ne helyezkedhetnék és arra is példák vannak, hogy míg egy hiteles szakértő a bort kifogástalannak találta, a bizottság, melyhez pedig e szakértő is tartozik, már hamisítást állapított meg. De éppen a felfogások és irányzatok eme zavara közepette missziót teljesíthetnének a borellenőrző bizottságok, ha irányt jelölnének minden jogos érdek megoltalmazása mellett a valódi visszaélések kiirtása tekintetében. És ez fontos érdek is, mert úgy a termelőknek, mint a közvetítőknek külföldön lett diszkreditálásával Budapest székesfőváros már is elvesztette a reményt, hogy — a mit könnyen elérhetett volna, — a bornagykereskedelemre nézve a jövőben világforgalmi gócz- pontot képezzen. Mi tehát — mint most mondani szokás — a kiút a kérdések eme labyrintjéből ? Szerintem az igazság itt is a középúton van. A borkereskedelmet némelyek hiába akarják egyszerűen eltörülni; az csaknem egyidős azzal, midőn Noé apánk a szőlőnedvet először sajtolta ki. Az agrár irányzat csak akkor volna megvalósítható, ha a közvetítő forgalom igénybevétele nélkül a termelő — még a nagytermelő is — borait azonnal a fogyasztónak adhatná át. Miután ez lehetetlen, a két ellentétes irányzatnak tisz tességes komprommiszszumra kell lépni egymással, a mi most úgyis időszerű; és már az ellenőrző bizottságok alakításánál mindkét gazdasági ág képviselete biztosítandó az ügy érdekében. Ha e bizottságok ily módon az eddiginél agilisebb és minden jogosulatlan befolyástól ment tevékenységet gyakorolnának, másrészről szervezetük egy szakértő vegyész beosztásával kiegészíttetnék, ki a bizottsági ellenőrzés és magánforgalom fázisaiban is szerepelne — és ha végül a mindezek daczára felburjánzó deliktumok, mint a Rajna mellékén is sikerrel történt — a fenyitő bíróságok által, mint dehonest cselekmények szigorúan megtoroltatnak, akkor szerintünk a borellenőrző bizottságok valódi missziót teljesíthetnének a hazai nemzetgazdaság egyik legfontosabb ága körül. Addig is ne csak az elméleteknek és irányzatoknak hódoljunk mert inter duos litigantes Gambrinus gaudet!. . . Első Leányházasítási-Egylet m. szövetkezet XXXVI. rendes közgyűlését f. hó 19-én tartotta Schwarz Ármin elnöklete alatt nagy részvétel mellett. Az évi jelentésből kivesszük, hogy az 1898. kezelési év az igazgatás minden ágában lendületes emelkedést mutat. A mérleg egyes tételei világosan hirdetik, hogy ezen intézet a gyermekbiztosítást eredménydusan kultiválja. 1898. évben 10208 jutalékrész, túlnyomólag a fiatalabb korosztályokból lett beírva. Nászjutalékok és visszatérítések fejében 439,702 26 koronát fizettek ki. A 923,286'64 korona üzleti eredményből 757,70944 korona a mathematikai díjtartalékhoz csatoltatott, melylyel 4.120,486'84 koronára emeltetett. A hivatalnoki nyugdíjalapra 4000 koronát szavaztak meg. Ezen alap tehát 29,087’16 koronát tesz ki. A fen- maradó 161,577'20 korona alapszabályszerű javadalmazásokra a külön takarékalaphoz és a nászjutalék felemelési alaphoz czatoltatott, mely alapok ez által 44í5,419'80 koronára emelkedtek. A mérlegszerüleg kimutatott 4.724,4l7'80 korona vagyon fedezetet nyer jó jövedelmű budapesti házakban, melyek leírások után 1.501,195'72 korona befektetési értékkel vannak felvéve, 1.225,503'18 korona takarékbetétekben, 1 351,696 korona 41/2°/0-os elsőrendű biztonsági értékpapírokban, továbbá kötvénykölcsönökben és kintlevő követelésekben. Dr. Alexander Bernát, a felügyelő-bizottság elnökének előterjesztett indítványa a felmentvény megadására egyhangúlag elfogadtatott. Schwarz Ármin elnökségének 30. évfordulója alkalmából az ez évi igazgatósági jelentéshez egy a többi igazgató- sági tagok által aláírt emléklap mellékeltetett, melyben méltatnak azon érdemek, miket 30 évi működése alatt szorzett. Ezen emléklap tartalmának felolvasása viharos helyesléssel találkozott. Miután még lemhényi Dávid Endre tag indítványára, ki szép szavakkal szintén Schwarz Ármin elnök érdemeiről megemlékezett, az’ igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak köszönetét és elismerést szavaztak, a közgyűlés az előbbi felügyelő-bizottsági tagokat egy évi tartamra újból megválasztotta. A jegyzőkönyv hitelesítésére Dietz Miksa és Nemess Henrik urak küldetnek ki. A közgyűlés Schwarz Ármin elnök élénk éltetésével végződött.
