Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-06 / 10. szám
12 1899. márczius 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS nyíltak meg Londonban a smtthíieldi vásárcsarnokok, a melyek egész Londont ellátják hússal, baromfi, vaj, sajt és efélékkel. Németországban az első vásárcsarnok majnai Frankfurtban nyilt meg 1878-ban. 1886-ban Berlinben a 4 első vásárcsarnok adatott át a forgalomnak, a melyek után még 10 csarnok következett. Ezen városok példáját követték Angol, Német, Olaszország és Belgium jelentékenyebb városai; végre 1897-ben Budapest 5 vásárcsarnokkal. * Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy nagy városok élelmezése nem olyan «önmagától megoldódó kérdés». A közélelmezés kérdése már az ó-korban is felmerült. Egyiptom és Sziczilia volt hajdan Európa éléskamrája. A középkorban gyakran dúltak, különösen a háborúk után, járványok; ezek után pedig éhínségek. Minthogy akkoriban vasutak nem voltak, de felesleges készletek sem állottak rendelkezésre, a melyekből a szükölködőket segíteni lehetett volna : ennélfogva rossz termések, ha nem is épen ínséget, de legalább drágaságot okoztak. Nagy városok élelmezésének kérdésével, mint aktuális kérdéssel, csak a legújabb korban kezdtek foglalkozni az országos kormányok és a helyi hatóságok. U. i. akkor, a midőn egyes nagy városok lakossága annyira felszaporodott, hogy annak élelmezésére szükséges czikkeket a közvetlen környék : de néha az egész ország sem volt már képes elegendő meny- nyiségben termelni. Pl. Londonnak 41/\, milliónál több lakosa elfogyaszt évente körülbelül : 1.500,000 métermázsa halat és pedig legnagyobb részben a billingsgate-si halcsarnok útján, 2.200,000 méterinázsa húst, 10.950,000 métermázsa zöldséget és lisztet. A 2'/2 millió lakossal biró Páris 1894-ben elfogyasztott: 271,157 métermázsa halat, 1.724,093 mmázsa húst, 196,60 1 mtnázsa vajat, 251,789 mmázsa baromfit és vadat, 489 millió darab tojást. Ezen példákból fogalmat alkothatunk magunknak egy nagy város gyomra felől és beláthatjuk egyszersmind azt is, hogy ilyen embertömegek élelmezésére szükséges óriási tömegek termelésére az illető nagy városok közvetlen környéke képtelen. Legtöbb nagyváros gondoskodott különféle létesítmények által arról, hogy az élelmezésre szolgáló árúk egyenletesen és megszakítás nélkül kerüljenek a piaczra; sőt arról is gondoskodtak, hogy készletek legyenek raktározva. Ilyen létesítmények az állatvásárok, közvágóhidak, közraktárak, entrepóts-ok, részben a terménytőzsdék és dokkok is. de kiváltképen a közélelmezési vásárcsarnokok. (Folyt, köv.) A tiszti nyugdíjalap bérházai. A főváros kezelése alatt a tiszti nyugdíjalap mérlege nagyobb változásnak nincs kitéve. Csaknem évröl-évre ugyanazokat a bevételi tételeket találjuk a háztartási kimutatásban, legfölebb a kiadások között fordul elő, számra alig jelentősebb változás. Rendeltetéséhez képest bevételeit a nyugdíjalap a községi alapból, a meglevő tőkéjének kamataiból, hagyományok és adakozásból, színi és egyéb műelőadásokból és a bírságpénzekből meríti. Ez a bevétele évről-évre 170—180,000 forint között variál, a mely összegben az elhelyezett tőke kamatai 78000 forinttal szerepelnek. Az alap hivatása azonban sokkal komolyabb, hogy sem mellőzni lehetne azt a törekvést, amely az alapbevételeinek szaporítását czélozza. A törekvésnek egyik világos czélzata az, hogy a tiszti nyugdíjalap olyan bevételre tegyen szert, a mely rendelkezésére álló tekintélyes, két millióra rugó tőkéjének megfelel. Ennek a czélnak az elérésére — komoly körökben — azzal az ideával foglalkoznak, hogy az alaptőkéjét ingatlanokba fektetve kamatoztassák. Ennek a tervnek megfelelően legczélszerűbbnek tartanák, ha a Wesselényi-utcza megnyitása alkalmával kisajátított Sebastiani-féle ingatlanokat a főváros önköltségi árban engedné át a tiszti nyugdíjalapnak, a mely azokra bérházakat építene s ekképpen nagyobb jövedelemre tehetne szert. A czél érdekében fel kellene szabadítani az alaptőkéit, a melyből mintegy 600,000 forint a 25 millió kölcsön papírjaiba van fektetve, 90,000 forintot a bazilika építésére vett föl a főváros, egyéb közkölcsönökre pedig körülbelül félmillió forint van lekötve. Ezeket valamilyen módon szabaddá kellene tenni, hogy az alap fesztelenül operálhasson a jövedelem szaporítás érdekében. Attól nem kellene tartani, hogy a kérdéses ingatlanok megvételével és az esetleges építéssel az alap károsodnék. A kisajátított ingatlanok fekvése a legjobb s előnyös kihasználásuk majdnem biztosítottnak tekinthető. Mindenesetre megfontolandó az a terv, már csak azért is, mert kérdés tárgyát képezheti, hogy a tiszti nyugdíjalap tőkéje felhasználható-e spekulácziónális czé- lokra? Ha jogilag ez a jövedelem szaporítási mód nem ütközik akadályba, akkor a vétel könnyen realizálható, annyival inkább, mert a kérdéses ingatlanokat könnyű szerrel aligha tudja a főváros értékesíteni, már pedig inkább mondjon le a bizonytalan haszonról a tiszti nyugdíjalap javára, sem hogy potom áron kétes előnyök fejében idegen kézre adja a drágán szerzett ingatlanokat. Hirek a városházáról. Fővárosi munkák vállalatba adása. Az V. kér. elüljárósági újépület üvegesmunkákra 2905 forint 78 ki* költségösszeggel Forgó és Társa czéggel köttetett szerződés. A VII. kér. Erzsébetvárosi róm. kath. templom belső berendezésére a következők ajánlata fogadtatott el, és pedig : 1. sekrestye-oltár felállítására Mayer Ede szobrászé 380 frt költséggel;
