Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-20 / 8. szám
1899. február 20 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 a segédhivatatok lehetőleg összpontosítva újjászer- vezendők. E hat pontban ormol az a részleges szervezés, melyet a tanács sovány eredménynyel a napokban letárgyalt. Egy közlekedési ügyosztály fölállítása, az adóügyosztály megszüntetése, egy csomó ügynek egyik ügyosztályból egy másikba, a polgármesteri munkakörből sok fölösleges és időtrabló munkának szintén másfelé való terelése és a segédhivatalok részbeni újjászervezése mindaz, a mi huszonötévi vajúdás után, a szervezés eredményeként ezúttal fölmutatható. Hogy ezek a palliativ intézkedések nem fogják egy egészséges adminisztratív politika, egy józan pénzügyi és gazdasági rendszer alapját megvetni, hogy ezzel a székes fővárosi közigazgatásnak ma a klikkek klubjaiba helyezett súlypontja nem fog a búrokba, az Íróasztalok mellé való munkásságra helyeztetni — hogy a választási rendszerrel járó hajtóvadászat a hivatalok- után nem fog megszüntetni, azt bizonyítani fölösleges. (Vége.) Árlejtések. A főváros a következő munkálatokra hirdet árlejtést: A 111. kér. Galagonya-utcza, ó-budai rakpart és Lajos- utcza közli szakaszának kövezési munkáira (1909 forint 30 krajczár); — a ill. kér. Dereglye-, Galagonya- és Halár utczai csatornáknak a Dunáig leendő meghosszabbítása (27,761 forint 21 kr.) ; az V. kér. V-éső-utczának (Vaczi-út és Berzenczei-utcza közti szakasz terméskővel leendő kövezésére (2122 írt 18 kr.); a VI. kér. Lehel-utczának (Aréna-, Hungária-körút szakaszának) rendezésére (15,057 írt 98 kr); a VI. kér. hajós-utczai (Andrássy- és Szerecsen-utcza közti részében) bérkocsi állomáshely asphalíozására (480 írt) ; a IX. kér. Vaskapu-utczában, a ferenczvárosi védgát- és névtelen-utcza közti szakaszon, a Nádasdi-laktanya mentén beton-csatornázásra (3972 frt 85 kr.); mindezekre a munkálatokra az árlejtési határnap már- czius 10-ike. Továbbá a Rudolf-rakpart alsó síkjának a Zoltán- utczától a Margit-Ilidig, a hozzávezető lejárókkal együtt gránit és bazalt koczkakövekkel leendő rendezésére és burkolására. Az árlejtés határideje: márczius 11. Hírek a városházáról. t A gondatlan Nepomuk. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt szerkesztő úr! Nem tudom tetszik-e tudni, hogy Nepomuki szent János, a ki hivatalosan a hidakat őrzi, önként vállalkozott arra hogy egy teret is őrizzen a Krisztinavárosban, a mely van olyan veszedelmes, mint bármelyik fából épült vashíd, s van olyan közlekedhetlen, mint akármelyik felvidéki patak áthidalása. Ezt a teret azután a rajta álló Nepomuki szent Jánosról, elnevezték Szent János-térnek. Mesés hely ez. tisztelt szerkesztő úr, mert itt ölelkezik a nyugoti műveltség a fantasztikus kelettel, itt a középkori sárfertő az újkori villamos vasúttal. Merész túristák járnak csak rajta s olyan emberek, a kik lábtörés ellen biztosítva vannak nagy összegekre, mert olyan gödrök, olyan hepehupák csak a mesékben és tündérregékben fordúlnak elő, mint a milyenekkel ez a hegynek hágó tér dicsekedhet. De viszont a reális való is itt ölelkezik a kedves romantikával. Az egyik sarkán ott áll a budai tornacsarnok, a melyet jobb helyre igazán nem állíthattak volna, mert sehol az épség és erő akkora egyetértésére nincs szükség, mint itt. E modern intézménynyel ellenkező oldalon egy lebontott ház üres helye ásítozik az Árok-utcza sarkán s csinál propagandát annak a kissé divatját múlt népdalnak, a mely azt bizonyítja, hogy árok is van, gödör is van, sőt szép lány is van, no meg csúnya is van. Pesti embereknek kiválóan ajánlatos messziről elkerülni ezeket a Scillákat és Gharybdiseket, mert itt még csodák is történnek, a minek valószínűleg a Nepomuki az oka, a ki ilyenkor télvíz idején, felettébb unatkozik s valószínűleg apró tréfákon töri a fejét. Így történt a minap is valami, a mi — ha a krisztinavárosi próféták jóstehetsége nem csal — arra enged következtetni, hogy a Szent János-tér regényességének napjai is meg vannak immár számlálva Hogy, hogy nem, ki tudná megmondani, Halmos Jánosnak mindenáron halomra támadt gusztusa s átjött Budára, a hol tudvalevőleg találhat ilyenféle objektumokat szépen, s itt fölkereste Magyarevics Mladent, a görög főtisztelendőt. A fótisztelendőknek — ha mindjárt görögök is — mindig akad egy kis szenteletlen boruk, a miből — megemlékezvén a biblia szavára — juttatnak a nyomtató lónak — akarom mondani a kocsisnak is. A mikor azután beesteledett — így mondják — csillagosnak látta ugyan a kocsis az eget, de némi fogalom- zavarok miatt, nem tudta bizonyosan, égboltozat-e az a kipity- kézett valami a feje fölött, vagy nagybőgő. A polgármester és a főtisztelendő intették ugyan a paripák igazgatóját, hogy óvakodjék a veszedelmesebb útvonalaktól, s ne hajtson a Szent János-téren, de a kocsis nyugodtan válaszolt : — Papot viszek, majd vigyáz ránk a nepuczimuczi szent János. Szólt és a kocsikerék belezöttyent egy barátságos kátyúba s viszarántotta a lovakat. A lovak se voltak restek s akkorát rántottak a kocsin, hogy a komoly hintó okosabbnak vélte engedni s szépen fölborult. A kik benn ültek, persze kiestek, az egyik a másikra g csöndesen gurultak a Nepomuki felé. A gondatlan szent fagyos nyugalommal nézte az esetet..
