Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-14 / 4. szám
1898. november 14. 12 MAGYÁR SZÉKESFŐVÁROS 2 ó r a 10 p. Elnök: Kérem a szónokot, hogy a késői órára való tekintettel rövidítse meg a beszédet. P o 1 ó n y i : Még terjedelmesebb lesz. Elnök: ismétli a feszólitást. Polónyi: Tovább beszél. A közgyűlés folyik. Elnök: Látva, hogy Polonyi nem hallgat el s a közgyűlés még folyik, fölkel és e 1 z á r j a a csapot. A közgyűlés ne m folyik többé. Polónyi meredten néz maga elé; hörögve . Elzárták a csapot! kijátszottak. Hisz ez rosszabb, mint a klotűr. Márkus elnök (gúnyosan nevet) — A jövő közgyűlést szerdára tűzöm ki. (Odamegy a csaphoz s ólommal lepecsételi. Ezenkívül a következő táblát akasz'ja reá): Közgyűlési csap. Zárva nov. IG-ikáig. Polónyi haraggal el jobbra. Márkus szelíden a bal fenéken el. Közélelmezés. A vásárcsarnokok intézménye. A budapesti vásárcsarnokok igazgatósága legutóbb kiadott évkönyve annak a megállapítására Íródott, hogy a vásárcsarnokok intézménye, különösen pedig a központi vásáré-arnok sehogysem felelt meg azoknak a várakozásoknak és reményeknek, amelyeket a csarnokok létesítése alkalmával azokhoz fűztek. A jelentés nem mondja ugyan rideg egyszerűséggel, hogy az intézmény rossz, de keresi az okokat, hogy azokkal mentegesse a kudarezot és megnevezi az eszközöket, amelyekkel a meglevő bajon segíteni lehetne. A termelő mezőgazdától kezdve a fogyasztó közönségig minden és mindenki hibás, akár az állam, akár a magánvállalkozás lépjen a kettő közé közvetítőnek vagy szállítónak ; sőt a főváros változó fogyasztó képességét úgy tünteti fel, mintha ez újabban csak a vásárcsarnokok megrontásá-a keletkezett volna. Pedig mindazok a hátrányok meg voltak előbb is, sőt köztudomású dolog, hogy a közvetítés költségei: a szállítás, fuvarozás, hatósági eladás és a raktározás mind olcsóbb lett, mióta a vásárcsarnokok megnyíltak és mégis drágább lett a közélelmezés. A fogyasztási adó nem magasabb, mint volt azelőtt; az elárusi- tással foglalkozók száma majdnem változatlan, a termelés előrehaladt, a fogyasztók száma napról-napra szaporodik és a mezőgazdaság már a s <ját érdekében is megbarátkozik a vásárcsarnoki áruk termelésével. Budapest azonban az élelmi cikkekre vonatkozólag csak helyi érdekű piac maradt. A kiviteli piac, melynek számára nagy fényűzéssel csinálták meg a központi vásárcsarnokot, az most is ott van, a hol volt: Bécsben és néhány vidéki városban. A haladás egy szerény jelét látjuk ebben az őszinte beismerésben. Ha az intéző körök az intézmény elhibázott szervezetét kezdik észrevenni és mikor aira kényszerülnek, hogy az okokat és a javítás módozatait keressék, akkor meg van adva annak lehetősége is, hogy a helyzet valamikor mégis javulni fog. De tegye meg a hatóság még azt a második lépést is és ne keresse a hibákat ott, a hol azok nincsennek. »A mig Budapesten a vásárosai nokok mellett nyílt piacok is varnak, addig az élelmiszerek árai nem nivellálódhatnak.“ Ezt panaszolják fel és adják okul azoknak a tarthatatlan állapotoknak, melyekkel a fogyasztó közönséget a vásárcsarnokok megnyitása óla zaklatják. Nézzük meg a panaszt közelebbről. A nyilt piacokon lehetne túl tenni: vagy eltörülni azokat, vagy csarnokokat emelni helyükön. Fontoljuk meg azonban első sorban, hogy a nyilt piacok a vásár- csarnokok övezetén kívül esnek és hogy a várost vásárcsarnokkal ellepni alig lehetne, de még az esetben is maradna övezeten kívül való piac. De engedjük meg, hogy a nyilt piacokat eltöröljék, igazán és komolyan goi dolja a vá-árcsarnoki igazgatóság, hogy azzd, ha a kültelek közönségét is a vásásarc-arno- kokba kényszerítjük élelmiszerek beszerzése végett, hogy akkor a nagyobb kereslet következtében olcsóbb lesz az élelmezés? Vagy pedig ha csarnokokat emelnének a kültelken is és ott is azt a drága kezelést, magas raktár és helybérekkel hozzák be, hogy akkor a beltelek fogyasztói épp oly olcsón fognak vásárolni, mnt a kültelkiek most? És mégis igaza van az igazgató urnák, mert mindkét esetben az élelmi cikkek árai tényleg fognak nivellálódni, de nem abban az értelemben, hogy az övön belül épp oly olcsón lehet vásárolni, mint az övön kívül, hanem megfordítva, az övön kívül az élelmicikkek épp oly drágák lesznek, mint a központban. Ha az árak alakulását a vásárcsarnokok igazgatója úgy képzeli, akkor nem kérünk ebből az áldásból, mely a szegényebb sorsú lakosságot, a munkás népet oly mérvben sújtaná, hogy az az egész intézmény megrontására volna kénytelen törekedni. Maradjunk meg teh U a mai keretben, a melyet lépésről-lépésre kibővíteni, de erősíteni, fejleszteni és javítani is kell. Első sorban gondoljunk azonban arra, hogy a vásárcsarnokok tervezője a hatósági közvetítők intézményéről kivételes bölcseséggel azt állította, hogy az intézménynyel áll és bukik a vásárcsarnokok intézménye is. _ A hatósági közvetítők intézménye bukó'élben van; ezt egy alapos újjászervezésnek kellene tehát alávetni, mert igazán kár volna, ha a vásárcsarnokok intézménye csak azért buknék el, mert két hatósági közvetítőnek existentiáját akarják biztosítani. A főváros hatóságánál egyetlen ember sincs, akit a hatósági közvetítők működése kielégítene. Tudja mindenki, hogy rossz az intézmény, de senkisem tanulmányozza a kérdést, hogyan kellene ezen javítani. Fogja meg a kérdést a szarvánál maga a vásárcsarnokok igazgatósága, ne állapodjék meg a szomorú tény megállapításánál, hanem adja elő a hatósági közvetítésre vonatkozó módosításokat. Hic Rhodus, hic salta! A vásárokról A központi vásárcsarnok forgalma az elmúlt héten kielégítő volt, az árak alakulása a fogyasztó közönségre nézve kedvezőnek mondható. — Szárnyas, vad, marhahús és gyümölcs, különösen pedig alma, nagy mennyiségben is kielégítő minőségben érkezett. A baromfi tekintetében a kínálat meghaladta a keresletet, az árak csökkentek. Tojás és vaj változatlanul magas áron keltek. A kőbányai sertésvásár forgalma nem volt kielégi' ő, noha az előző héthez képest némileg javult; a hét átlag árai 48 és 50 frt közt váltakoznak. Érdek
