Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-24 / 1. szám
1898. október 24. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS /iVA ' ' Műé A- ■ .f ■ ■“ .4- f- V V* írni*.?. « tette és a főváros képzőművészeti bizottsága a mauzóleum terveire kiinndó pályázat, valamint az építési munkálatok feltételeit most állítja össze. A mauzelum felépítése után természetesen, ha a költségekre szükséges összeg meg lesz, következnék a szobor létesítése. fölött.“ Kétségtelen tehát, hogy a gyűjtés ezélja volt: Kossuth Lajos emlékének megörökítésére nemcsak szobrot, hanem nyughelyén mauzóleumot is állítani; a gyüjtőiveken befolyt összegek tehát ezen emlékművek létesítésére fordítandók. Ezen gyüjtőiveken kívül még oly gyüjtőivek is küldettek be, melyek közül néhány kizárólag a szobor, több pedig kizárólag a mauzóleum létesítését jelezte czélul. Ez idő szerint ezen emlékművek létesítésére rendelkezésre áll: 377,877 frt 11 kr, a melyhez hozzászámítva a főváros által megszavazott 20,000 frtot, valamint a pesti hazai első takarékpénztár által aláirt 5000 írtból ez év végén még esedékes 1000 frtot, a rendelkezésre álló összeg : 398.877 frt 11 kr, illetőleg az az ez évi julius 1-től folyó kamatokkal együtt a 400.000 frtot meghaladja. Az országos bizottság az általa gyűjtött összeget a múlt évben a fővárosnak átadta és felkérte, hogy a gyűjtött pénzeket gyümölcsözőleg kezelje, s az alapból a síremléket mielőbb, az emlékszobrot pedig akkor állíttassa fel, mikor a szükséges pénzösszeg rendelkezésre fog állani. A főváros a mauzóleum építése iránt a tárgyalásokat folyamatba is Szerény véleményem szerint előbb, még pedig — miután a szükséges költségö szeg meg van — mielőbb a mauzóleumot kell létesíteni, ez felel meg az adakozók kívánságának, ez a nemzet kegyeletének, de a temetési szertartás alkalmával a hírlapokban megnyilatkozott közvélemény is a mauzóleum építését már a gyász évben követelte. Kossuth Lajos hamvai a nemzer ereklyéjét képezik, amelyhez a nemzet fiai évenkínt több alkalommal, mint bucsu-járó helyre nagy számban zarándokolnak, első sorban tehát ezen ereklye fölé kell templomot—mauzóleumot emelnünk. A mauzóleumnak mindenesetre nagyobb szabásúnak kell lenni, s arra hogy az a nagy hazafihoz és a nemzethez méltó legyen, mintegy 150,000 frtot kell fordítanunk. Végül még a szobor létesítésére vonatkozólag fel kell említenem, hogy a Deák-szobor összes költsége a leleplezési kiadásokkal együtt 207.672 frt 32 kr volt, ha tehát Kossuthnak egy nagyobbszerü szobrot akarunk állítani, erre mintegy 300,000 írtra volna szükség, mután pedig a fent kimutatott 400,000 írtból már 250,000 frt rendelkezésre áll, még csak 50,000 frtot kellene gyűjteni, illető'eg még kéletesebb remekművével, a Louvre nevű kastély, a hol egy hónapig ott időzött fejedelmünknek pazar fénynyel berendezett lakást rendeztek be s más főúri paloták, a melyek, miként akkori alakjával a Louvre, már nincsenek meg, nem lehettek hatás nélkül Zsig- mondnak a szép iránt fogékony szivére s e körülmény bírhatta reá, hogy közel kétszáz franczia munkás-családot telepitett le Budán, a kik alighanem javarészt palotája fölépítése körül szorgoskodtak, mely tehát az akkori franczia várkastélyok mintájára épülhetett. E föltevést valószínűvé teszi az a rajz is, melyet Budaváráról a Schedel-féle krónikában találunk, a melynek hitelességéhez ugyan sok kétség fér; mesteréről azonban valószínű, hogy járt Budán, de csak mikor innen elkerült, rajzolta meg emlékezetből. A várfalakkal körülvett kastély itt rendszertelen épület konglomerátum; azonban érdekes, hogy a rajzon a várfalak fölött födött és kiugró erkélyekkel megszakított zárt folyosó fut végig, melyet német várkastélyokban nem találunk, melynek mása azonban meg van az 1390-ben épült francziaországi Pierrefonds várán, mely nyugaton az ilynemű műemlékek legtökéletesebb példája. Ezt a német illusztrátor nem rajzolhatta volna oda, ha Budán nem látja. A Friss-palota, a mint a budai nép a Zsigmond király emelte épületet elnevezte, maradt magva Mátyás király palotájának is, a ki sokat ahhoz a mi meg volt, már nem igen építhetett. A Mátyás király palotájáról ránk maradt Írott kútfők szerzőit ennek csak pompája kápráztatta el s mivel ezekhez nem is értettek, művészi vonásairól vajmi keveset mondanak. Hogy milyen volt a budai várpalota Mátyás idejében, arról Bonfininál olvashatjuk a legtöbbet, de mivel e tudós tanár sem konyitott sokat az épitőmüvészethez, az ő leírása is zavaros s csak némely részletekről nyújt fölvilágositást. így tudjuk, hogy a palotát a Szent-György piaczától vízzel megtöltött, csapó hidas sáncárok választotta el. A várkastély kapujának két oldalán kolosszális Herkules szobrok állottak őrt; magának a palotának két udvara volt, a másodikban, melyet a jórészt Mátyás király idejéből való épületszárnyak fogtak körül, három bronzszobor állott: Hunyady Jánosé, a szerencsétlen végű Hunyady, Lászlóé s magáé a dicső királyé. A Friss-palotán túl, a Dunára néző oldalon, a Szent-Gyö'gy piaczára az melyen Zsigmond lovas szobra állott, ugrott ki a vár-
