Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-31 / 2. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898 oklóbcr 31. alapos vizsgálattal győződjön meg a bizot'ság arról, hogy minden rendben van. A most fennálló iskolákban még a karácsonyi szünet alatt javíttassa ki a főváros a szellőztclöket. Rigler dr. szerint ez legolcsóbban és legjobban Tobin-csőv<Jc alkalmazásával és a rossz levegőt elvezető nyílásoknak tágítása és gázlánggal való melegítésével lesz elérhető. Az iskolák fűtése körül is sok hibát tapasztalt az előadó, Így sok iskolában cserépkályhát talált. Pedi ez nem való ide, mert szabályozhatatlan nem szellőztet és belül fütő lévén, a terem levegőjéhez port, sőt esetleg füstöt és mérges gázokat is kever. Ajánlja, hogy a legközelebbi szünet alatt távolítsák ezeket el és lielyettök kívül fülő, ventillátios Meidinger kály-- liákat alkalmazzanak. A termek hőtől át ne a tanárok szabá lyozzák, hanem hozzáértő fűtő, még pedig a folyosóról látható alkalmas iskolahőmérők után. Ajánlja, hogy építészeivel és iskola orvosaival tanulmányoztassa a főváros az iskolák fűtését itthon és a kül üldön. A hazai iskolák közül a Wesselényi és Kertész-utcza .‘árkán épült uj z idóiskolát tartja előadó e tekintetben mintaszerűen berendezettnek. Rig’er dr. előadását avval végzi, hogy a czélja nem az volt, hogy lerántsa a főváros iskoláit, hanem hogy hibáit feltüntesse, ezek elhárítására a módokat megjelölve hasznot hajtson a fővárosnak, mely fejedelmi bőkezűséggel áldoz tanügyére. Elismerését fejezi ki az igazgatóknak a tanulók egészsége körül tett, bár a külső körülmények folytán sokszor eredménytelen fáradozásaikért. Közélelmezés A vásárcsarnokok évkönyve Megjelent a budapesti vásárcsarnokok 1897 évről szóló jelentése, mely az élelmiczikkek forgalmát és a csarnokok kezelését statisztikai számokban mutalja ki. Az áruforgalom statisztikájából megtudjuk, bogy a hatósági közvetitökhöz érkezett árumennyiség az egész föihozatalnak alig 9 százalékát éri el, a kezelési adatokból pedig megtanuljuk, hogy a vásárcsarnokok inlézősége szigorú rendszabályokkal és némely irányban méltatlan eljárásával a befektetett tökének 41,2 százaléka kamatozását érte el. Az előbbi számból vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a hatósági közvetítők intézménye nem teljesiti hivatását úgy, a hogy azt a vásárcsarnoki szabályrendeletben tervezték, mert vagy rosszul van szervezve, vagy a termelők érdekeinek nem képes megfelelni, vagy pedig mert a saját előnye előtérbe s/oritásával elhanyagolja a termelő érdekeit és figye'men kívül hagyja egyúttal a fogyasztó közönség érdekét. A főváros ezzel az intézménynyel nem tett egyebet, mint hogy két magánczégnek megadta létfeltételeit, az intézmény maga pedi/, úgy a hogy az most van, nem kell sem a fogyasztónak, sem a termelőnek. A 41/2 százalékos kamatozás nem jelent egyebet, mint azt, hogy a csarnoki kereskedők régi panasza alapos és megokolt. A csarnoki helybérek túlságosan magasra vannak szabva, így biztosítják a logyasztó közönség rovására a luxus építkezések hal- latlm magas költségeinek busás kamatozását. \ an a vásárcsarnok évkönyvében egy statisztikai kimutatás, melynek számai tanulmányozásra hívnak föl és a melyekből a főváros közélelmezési politikájára és a vásárcsarnokok kezelésére vonatkozólag megkapjuk a legerősebb kritikát, melyet sem el'agadni sem megappellálni nem lehet. Az élelmiczikkek áruinak a statisztikája ez, a melyekből a következőket szemeltük ki: A leveshusnak nagyban való ára az 1897 évi átlagban 464 kr volt, a kicsinyben való ára 71’4 kr, a pecsenye hús kicsinyben 78 9 krba került, nagyban 54 kr. A borjúhús hátulja 96'1 kr nagyban, illetve 5 kilós vételeknél 60., a borjúhús eleje kicsinyben 76 kr, nagyban 45'1 kr, a birkahús eleje 45, hátulja 56 krba került, kicsinyben pedig 38 és 29 krba. A tyuk párja nagyban 92 krba került, kicsinyben 139'8 krba, az özhus kilója nagyban 75 kr volt, kicsinyben pedig 1 frt 47 kr és 2 frt 02 krajczárba került; a szarvas- hus nagyban való ára pedig 36 kr volt, holott azt kicsinyben 78 kr és 1 frt 47 krral kellett megfizetni. Ezeknek a számoknak összevetéséből az következik, hogy a vásárcsarnok nem felel meg annak a hivatásnak, melyre azt tervezték, mert a foggasztó közönséget nem hozza közelebb a termelőhöz, a közvetítés pedig drágább, mint azelőtt volt. Azonban a statisztikai vásárcsarnoki évkönyv még különb számokat is tartalmaz. Azt mutatja ki ugyanis, hogy 1897-ben a csirke nagyban való ára magasabb volt, mint annak detailára. Nagyban 1 frt 91 krajczárral fizették a csirke párját, kicsinyben pedig csak 104‘6 krajczárral. A harcsa nagyban 90 krba került kilogramonkint, kicsinyben csak 85 krba, a csuka nagyban való ára 92 kr, kicsinyben csak 82 kr, a ponty nagyban 84 kr, kicsinyben két krajczárral olcsóbb, a kenyérliszt kicsinyben 13 5 krba került, nagyban 15 krba, a fehérkenyér kicsinyben 14*9 krba nagyban 15 krba. Ezeknél a számoknál fölösleges a magyarázat, mert a számok teljesen lehetetlenek. Semmi szin és viszonyok között nem lehetséges, hogy az évi átlagárak a nagyban való kereskedelemben magasabbak legyenek, mint az évi átlagdetailárak. Ebből tehát azt a következtetést vonhatja le a közönség, hogy a vásárcsarnokok hivatalos árjegyzéke megbízhatatlan, mert az ilyen árkimutatás elkészítéséhez nem értenek. Sapienti sat. Közgazdaság Katonatiszt a börzén. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága a napokban olyan ügyben hozott ítéletet a mely természeténél fogva a nagy közönséget is közelről érdekli. A jelzett itélelettel a tőzsde- biróság mindenkép arra törekszik, hogy elejét vegye azoknak a visszaéléseknek, amelyekkel egyes ügynökök a tőzsdeügyietekben járatlan egyéneket megkárosítják. A tőzsdetanács már az 1897. február havában kelt rendeletében büntetendő és tiltott cselekménynek
