Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-26 / 10. szám
1898. deczember 26. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 ként nem lehet, a fentiekhez hasonló kérdések vitatása teljesen ki volna zárvaAz egységes szabályozási terv hiánya minden magasabb ideát, nemesebb gondolatot, helyes megoldást lehetetlenné tesz. Annak köszönhetjük görbe, zig-zug, vagy amint a közgyűlésen mondták: panganét-alaku utcáinkat, az az oka, hogy Budapest a kontinensnek parkokban és szabad területekben legszegényebb városa, hogy középületeink szűk utcákba vannak bezárva, hogy az operának nincsen bejárata, hogy Szt.- István temploma főhomlokzatával a hatöles Nagyko- rona-utcába van beszorítva, s nincsen egyetlen pont, a honnan a monumentális épületet élvezni lehetne. De ott van, büszkeségünk az uj parlament, amelynek főhomlokzata csak a Duna közepéről látható. De az ötletszerű gazdálkodással kizárjuk annak a lehetőségét is, hogy a jövőben helyesebben szabályozzunk. Csak egy példára hivatkozunk. A régi dologkórház a Kere- pesi-ut és Vas-utca sarkán a főváros tulajdona. Ugyan csak a fővárosé a Rókus-kórház is. Csak rövid idő kérdése lehet még az uj Rókus megépítése s akkor mind a két épület fölöslegessé lesz. Gyönyörű területtömb a Vas-utcától a Flór-utcáig s alkalmas akár nag yszabású középületnek, akár parknak. Megbecsülhetetlen volna, ha a főváros szabadon rendelkezhetnék eme nagy terület fölött, de megakadályozza benne az egységes szabályozási terv hiánya, az ötletszerű gazdálkozás. Aránylag nagyon kis üres magántelek vágta ketté a komplekszust, s ha egységes szabályozási terv készült volna, föltétlenül bizonyos, hogy ezt a területet kisajátítják és a főváros területéhez csatolják. A mai rendszer két év előtt megengedte* hogy a magántelken háromemeletes bérház épüljön s megakadályozza a nagy telektömb egységes kihasználását. Előre látható, hogy az uj Rókus megépítése után a Mannó-féle palota a Dréher-palota sorsára jut. Szégyenére a főváros adminisztrációjának, kárára a köz- énztároak. Ezek a tények fölöslegessé let zik, hogy még bő vebben magyarázzuk az egységes szabályozás szüksé* gét, s csak annyit akarunk még megmondani, hogy miért fáznak a városházán az egységes szabályozási tervtől. A hetvenes években pályázat utján szereztek be egy szabályozási tervet. A pályázat éppen olyan szerencsétlen volt, mint újabban az Uj épület és Ká- rolykaszárnya szabályozásának a pályázata. Naponként módosítani kellett rajta, s egyáltalán nem felelt meg egy nagy városi szabályozási terv követeléseinek. S ebből a tervből akarják levonni azt a konzekvenciát, hogy általános szabályozási terv nem is készíthető’ mert az élet, a mindennap más irányban mutatkozó szükség rácáfol minden teóriára. Kicsinyes okoskodás és hamis konzekvencia. Hogy a hetvenes évek sza bályozási terve nem vált be, annak egyedülj oka, hogy a terv már akkor is rossz volt, s a pályázat eldöntésekor különböző mellékokok kerültek fölül. Ki meri állítani, hogy a Károlykaszárnya vagy Újépület telkét nem lehet jól szabályozni. Pedig az elfogadott, illetőig díjazott tervek oly szerencsétlenül oldják meg a kérdést, hogy már ma teljes bizonyossággal állíthat- juk, hogy egyik sem fog a követeléseknek megfelelni. Üres kifogás lesz tehát, ha tiz, vagy akárhány esztendő után azt állítják, hogy a tervek a mai viszonyoknak megfeleltek, s a tervezők a jövőbe nem láthattak. Száz év előtt és száz év után ugyanazok az alap- követelései voltak és lesznek a jó szabályozásnak, amelyek meg vannak ina és legföljebb egyes részleteket módosíthat az élet. Az egységes szabályozási tervet tehát meg lehet és meg kell csinálni, de nem szabad megengedni, kogy a terv megállapításakor az ál" talános és alapköveteléseken kívül más melléktekintetek vétessenek figyelembe. Sárbadobott pénz. Ha a boldogult Mack Ádám föltámadna és látná, hogy szép székesfővárosunkban az ö rendszerű ma- kadam utakat minő gondatlanul dolgozzák, sírjába bizony menten visszafeküdnék. És az ánglius mérnök ezt nagyon bölcsen tenné. Nem tudjuk hirtelenében, hogy a makadam utak fentartása Budapesten mibe kerül, de azt hisszük, hogy ez összeg nem lehet csekély, sőt annál nagyobb, minél jelentékenyebb az a veszteség, mely a várost ezen utak gondatlan kezelése miatt éri. Bizonyítsuk be, hogy miéit? Azért, mert nyáron agyonlocsolják, télen pedig hónapokon át rajta hagyják a sarat. Ennek az a természetes következménye, hogy a különben is laza talajra lazán beágyazott zúzott kőanyag nincs kellően megkötve és a kü lönben is óriási teherforgalommal szemb en tarlós, ellentálló képességgel nem bírhat. Makadamutaink tehát átlag oly gyorsan pusztulnak, hogy javiiásukat nem győzik, és mert az ut- mesterek folyton azt panaszolják, hogy sem elegendő anyaggal, sem munkaerővel nem rendelkeznek, önként következik hogy a makadamutak mai föntar - tása dupla költséggel jár és ennek daczára télen-nyá- ron egyaránt roszszak. Hogy a makadámút kőanyaga a nálunk divó keskeny talpú terüs szekerekre rendszerint mértéken túl fölrakott terhek súlya alatt rövid idő alatt szétmállik, mindenki tapasztalhatja. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a makadam-rend- szerü burkolat, élénk teher forgalmi útvonalakon, az ut kellő gondozása mellett is, abszolúte rossz és költséges. Hát még mennyire drágítja ezt az útrendszert az úttest hanyag javítása és milyen keserves közlekedés esik rajta. Ha tehát a makadamutak föntartására nem szavaznak meg annyit, hogy azokat jó karban lehes
