Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-26 / 10. szám
L évfolyam. Budapest, 1898. december 26 10. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. Előfizetési ára : Szerkeszti és kiadja : Szerkesztőség és kiadó : Egész évre ........................... Félévre ........................... 6 frt. 3 frt. DR- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda utca 5. szám. Karácson; (*) Az évszázad utolsó esztendeje közéig és az emberiség rohamos léptekkel halad a múló idővel a nevezetes fordulópont felé, a mikor megünnepeli a Megváltó születésének kétezredik évfordulóját. Mit rejt az évforduló ünnepe a megváltást jubiláló emberek számára: a jövő titka. Aminthogy titok volt minden a halandó előtt széles e földön, amig el nem érkezett a tudás, a sötétséget leromboló civilizáció. A tudás előre lép s iparkodik lebirkózni a lepel mögött álló jövőbeli eseményeket s küzdelme nem egészen eredménytelen. Im‘ a jósok, a nemzet nagyjai előre látták a virágzó magyar Metropolist. A kép, a világváros kábitó ragyogású panorámája ott derengett a legnagyobb Magyar agyában. De ö és társai, a látnokok csak sejtették a képet, amelyben a szerencsés mai generáció vigan éli világát. Csak a fényt látta a nagy ember fantáziája, amely délibábként vibrált lelke előtt, magát a várost nem. Ilyen a tudás. Csak a képzeletnek teremti teóriáit, a valóság mindent felforgat. A látnokok sejtette metropolis csak vázlatában fényes, a valóságban rideg és hazug. A szent ünnep előestéjén bűn a káromolás s mi a bűnt tudva követjük el. Politika helyett elmélkedünk a Megváltó ünnepén s az elmélkedés gyorsan röpül a múlt s a jövő között határkőként álló jelenen keresztül, ha tud. Ám megakad. Sáros az ut, amely a jelenen végig vonul s bizony döcög az elmélkedés szekere, amelyről a jelen embere a metropolis látóképét szemléli. Szép a kép. A téli enyhe fagy felszívja a párázó ködöt s a gyönge napsugárban ragyog a háztenger ezernyi tornyával, tarka, cifrázott tető soraival. Valami kimondhatatlan érzés lepi meg a szemlélőt, amint látja a ritkaságnak beváló képet, amely szép, szelid és harmonikus. Csak a külseje. A belsejében gonosz indulatok marcangolják az embereket; a társadalom kenyérért, kényelemért, fényűzésért versengő kasztokra bomlott; az igazság, a jog, az egyenlőség, a közérdek és minden, ami szép és nemes: fegyvertelenül áll az egyesek kapzsi, telhetetlen hatalom és vagyonszomja előtt ; a metropolist a bérlők és vállalkozók serege tartja mogszállva s a hozzájuk nem tartozónak nincs egyebe az élethez való jussánál, a megélhetés módjától azonban megfosztották. Nagyon sivár a főváros társadalmi élete. Csupa heterogen elem került itt össze, amelyek csak az üzlet érdekében ismerik egymást, azontúl gyűlöli egyik a másikát. Az óriás fellendülés, amely a paloták ezreivel Budapest csodás fejlődését mutatja, nem a társadalmi ambició, hanem az üzleti szellem érdeme. A főváros nagygyá lett ekképen, de társadalmából az összetartozandóság paránya is kiveszett. Nem szeretik egymást az emberek, mert mindegyik fél a másiktól, mert mindenik rejteget valamit a másik előtt: bűnt, vagy üzletet; ami miatt azután gyűlölik egymást, pedig nem vetélytársak, hanem a legtöbbször kartársak. * Az elmélkedésnek ez az útja. Elszomorító, keserves ut, amelynek végén nem látható a Megváltó Ember dicsfényes alakja, aki eljövend, hogy rendet csináljon e szörnyű városban. Pedig jönnie kell mennél előbb. Azoknak a bástyafalaknak, amelyekkel körülvették magukat az uralkodó kasztok, le kell omolniok. Mindenkinek jussa van az élethez és ember az embertársától ne vonhassa meg a megélhetést. Igazság, méltányosság és egyenlőség kell az embereknek, akik ma már tudják, hogy emberek, nem állatok. Az életért való küzdelemben ne csak minden ezredik legyen a jóllakott; engedjék élni a többit is. A teherviselést egyenletesen kell meg
