Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 19. Azért nem is variáljuk tovább ezt a témát, h'sz úgyis csak borsót hánynánk a falra. Reá kell azonban a szóban forgó rendelet 15-ik szakaszára utalnunk, mely szószerint ezt mondja: „Mikor valamely ügy előkészítéséhez annak bi- zottsági tárgyalása is szükséges, az csak akkor vihető az illető bizottság elé, ha az egyébként már kellően elő van készítve s ha az ügyosztály véleményét az előadói ivén Írásban formulázta.“ Igénytelen nézetünk szerint ennek a szakasznak ez a rendelkezése- a székesfővárosi administratió ma dívó törvényes keretében, általánosságban meg nem áll, mert nem állhat meg. Mert vannak ügyek, melyek természetük és lényegüknél fogva az illető bizottság véleményének praeoccupálása nélkül is, megengedik azt, hogy ezekre nézve az ügyosztály véleményét az előadói ivén irás ban — előzetesen — formulázza. Viszont azonban ép a leglényegesebb ügyek oly természetűek, hogy az ügyosztály előzetes véleményét nem csak nem formulázhatja, de nem is volna helyes, hogy ezt tegye, mert ezzel nomcsak praeoccu- pálna a bizottság esetleges szakvéleményeinek, a mi nem lehet czélja, de kivált specialis műszaki megvitatás tárgyát képező ügyekben esetleg teljesen fölösleges munkát is végezne. Kétségtelen, hogy az ügyosztályt vezető tanácsnoknak minden ügyre nézve kell véleménynyel bírnia, és ennek a bizottsági tárgyalás folyamában kifejezést is adhat; de hogy ezt a vt-leményét, — helyesebben nézetét — az ügyosztály konkrét javaslataként, készen és megokoltan a szakbizottság elé legyen köteles vinni, ez ellenkezik a kollégiális megvitatás czéljával és bizonyos tekintetben illusoriussá teszi a bizottság vitázószabadságát, arról nem is szólva, hogy a bizottság szakemberei az ügyosztály laikus véleményét akárhányszor halomra döntenék, a mi szintén nem mondható üdvös dolognak. Szó sincs róla, hogy az ügyeket ne kellene teljesen elkészítve, tehát szükség esetében szakvéleménynyel is ellátva, a bizottságnak előadni. Valamint nincs kizárva az sem, hogy az előadó véleményt mondjon, de mindez nem azt jelenti, hogy az ügyosztály főleg speciális műszaki (szabályozási, csatornázási, vízvezetési, építési s.a.t.) ügyekben föltétlenül vagyis minden esetben, Írásba foglalt kész véleménynyel álljon elő, mert hisz a bizottsági tárgyalásnak első sorban^az a czélja, hogy a döntő vélemény a vita lefolyásából kialakuljon, nem pedig az, hogy a tanácsi ügyosztály magát a vitát előre befolyásolja. A polgármesteri rendelet jelzett szakaszának rendelkezését tehát mi az autonómia szempontjából sem tartjuk elfogadhatónak, gyakorlati szempontból pedig ha nem is kivihetetlennek, de mindenesetre teljesen fölösleges munkát okozó kerék kötőnek tartjuk. Ha azonban ezt a 15-ik szakaszt nem úgy akarják alkalmazni, a mint írva van, úgy fölösleges azt a rendeletben meghagyni. A kővezési járulék szabályozása A főváros financziális zavarainak egyik orvosszere: a kővezési járulék szabályozásának tervezete megjelent. Az 1861, iletőleg 1872-ben készült szabályrendeleteket az uj tervezet merőben megváltoztatja s az utakon, utczákon, tereken végzett kövezés költségeinek egy részét az érdekelt ház és telektulajdonosokra hárítja át. A 26 szakaszból álló tervezet kimondja, hogy minden ház és telektulajdonos az ingatlanja előtt végzett kővezési munkákból rá kivetett illetéket akkor is köteles fizetni, ha az ingatlan csak terjedők s itt nem tesz különbséget a magán vagy köztulajdonban lévő terjedők között. A kővezési járulékot közadósságnak minősíti, a melyet a ház- vagy telektulajdonos a reá eső arányban köteles a fővárosnak megtéríteni. A kővezési járulékot az érdekelt tulajdonos minden esetben köteles megfizetni, akkor is, ha a kövezést nem kérelmezte. A fizetési kötelezettség alól az sem menti, hogy háza vagy telke a kövezett úttól, tértől stb. mélyebben vagy magasabban fekszik, vagy csak egy más ut- czából hozzáférhető. A kővezési járulék kiszabásának kulcsa a következő : I. Ha az utczán, utón vagy téren közönséges macadam- burkolat létesül, ily esetben az alépítmény és a zúzottkő-be- ágyázásához felhasznált anyag helyszíni értékének feleösszege képezi a fizetendő egész járulékösszeget. II. Ha az utca, ut vagy tér első Ízben terméskővel búr koltatik, ily esetben a felhasznált terméskő helyszíni értékének egész öszege képezi a járulékösszeget. III. Ha az utcza, ut vagy tér első Ízben koczkakövezettel láttatik el, ez esetben a felhasznált koczkakő helyszíni értékének 50 százaléka, azaz ötven százaléka képezi a járadékösszeget. IV. Ha az utca, ut vagy tér asphalt macadam, asphalt- coulé, asphalt-comprimé, keramit vagy faburkolattal láttatik el minden ilyen esetben az előállított burkolatnak teljes előállítási költségének feleösszege képezi a járulékösszeget. V. Ha egy már burkolva volt ut, utcza vagy tér jobb minőségű és költségesebb burkolattal láttatik el, minden egyes ilyen esetben az előbb létezett és a most újból létesített burkolat után jelen tszabályrendelet szerint külön-külön illetékes járu- léki összegek között mutatkozó külömbözet képezi a most kivetendő játulékösszeget. VI. Járdarakatásoknál mindig a felmerült egész előállítási költség, tehát a felhasznált kőanyag helyszíni értéke és a felmerült munkabér együltesen képezi a kivetendő járulék összeget. Ugyanezen mérték szerint számittatik a járda kiegészítő részét kepező kapubejárati kövezések után nemkülönben a járdaszegélyezések után kivetendő kővezési járulék is. VII. Ha egy már létezett járda és szegély más, költségesebb anyagból való járdával és szegélylyel cseréltetik ki, úgyszintén az utóbbi és az előbbi volt járda, illetve szegély után ezen szabályrendelet értelmében illetékes járulékok közti különbözet adja meg a most kivetendő járulékösszeget. Az itt felsorolt kővezési járulékok következőleg állapi- tandók meg: Utczák, utak vagy terek burkolásánál az összes felhasznált kőanyagnak jelen szabályrendelet értelmében kiszámított helyszíni értéke elosztandó a burkolt utcza, ut vagy tér mindkét oldalú hosszával, és az igy nyert hányados adja meg a házak, telkek és utczakeresztezések homlokzathosszának egy folyó méterére felhasznált kőanyag helyszín értékét, Macadamburkólainál ezen folyóméter homlokzathosszra eső helyszíni költségnek fele, terméskőburkolatnál pedig az egész összeg veendő fel alapul. Rendes koczkakővel burkolt utcák, utak és tereknél a folyóméter homlokzathosszra eső kőanyag helyszíni értékének 50° ír, azaz fele szolgál a kiszabás kulcsául. Asphalt-macadam, asphalt-coulé, asphalt-comprimé, kera mit vagy faburkolatnál ezen burkolat előállítási költsége elő
