Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-31 / 2. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. október 31. az 1897. évi zárszámadás fölöslege. Ennek a bevételnek a beállítása egy goromba tévedés; mert azt nem lehet figyelmen kivid hagyni, hogy „a rendelkezésre álló pénztári készlet“ czime alatt szereplő 677.705 frtot már azl897. évi zárószámadás tárgyalásakor olyan adósságok törlesztésére rendelték fordítani, amelyek régibb idő óta terhelik a községi alapot. Ha levonjuk már most ezt a 677.705 forintot a bevételekből, akkor a tulajdonképeái deficit nem 16,379 forint, hanem 694,084 forint. Ha ez igy van, pedig igy van, akkor megdől az egész előirányzati tervezet, s nem egyéb, mint szemfényvesztés és csak arra szolgál, hogy a belügyminisztérium a költségvetést a túlsók deficit miatt ne utasítsa vissza. Ez a költségvetés a jelen alakjában meg nem állhat, mert nemcsak végeredményében téves, ha szabad ez enyhe kifejezéssel élnem, hanem megbizhatlan az egész összeállításában. Nein hiszünk a tervezetnek, mert sem rendszere, sem csoportosítása nem nyújt világos képet annak megértésére; nem hihetünk benne már azért sem, mert a tételek egymásba vetése nem az egynemüeknek egymásmellé állításával, hanem a külömbözö tételeknek zavart okozó egybehalmozásával állapítja meg a plust és a minust, bevételt és kiadást. Ki tehet minderről ? A törvényhatósági bizottság, mert minden alkalommal elmulasztja a községi háztartás ellenőrzésére törvényadta jogát TÁRCZA. Egy pohár tíz. — Igaz lörlénet. — Halmos polgármester dolgozó asztala mellett ült. Egyedül volt és állát a tenyerére támasztva, gondolkozott. Egyszerre egy izmos, fehér alak jelent meg előtte; nem volt rajta frakk, sem fekete nyakkendő, csak hosszú fehér szakáll. Azt simogatta. — Kicsoda ön, és mit keres itt? — Kerdezte erélyesen a polgármester. A fehér alak mosolygott: — Ah, polgármester or, ön még a főváros kimagasló alakjait nem ismeri? Én Danubius vagyok, a Kálvin-t írről. Halmos udvariasan fölállt és meghajtotta magát. — Igen örvendek; miben lehetek szolgálatára ? — Kéréssel jöttem, polgármester úr, — szólt a jövevény. Évek hosszú sora óta állok már odafent, egyedül a Kalvin-téri szökőkút tetején. Körülöttem a gyakorolni. A törvényhatósági bizottság tárgyalásai általános keretben mozognak; a tapasztalat igazolja, hogy jobbadán csak az egyéni érdekek nyomulnak előtérbe; kötelességszerü feladatának nagy ritkán felel meg. Még a költségvetést sem tárgyalja érdemileg; pedig ez a jó háztartás sarkalatos tétele. A mulasztásban a tanácsnak is van része. Oka abban rejlik, hogy külső tényezők által befolyásoltatja magát és nem a maga alkotta irányban halad, hanem járszalagon vezetteti magát. Itt az ideje, hogy a polgármester intenzív módon valósítsa meg a megválasztása alkalmával az adminisztráczió rendbehozására tett Ígéreteit. Fejtsen ki a polgármester ur nagyobb erélyt a vezetésben, szüntesse meg a mai egészségtelen állapotot, mert ha ezt már a közeljövőben meg nem teszi, a főváros csődje elkerülhetetlen. Dr. Bartlia Sándor. Háromezer családház. Rohamosan, szinte megdöbbentően fejlődik a főváros—kifelé. A budai oldalon még csak hagyján, a pesti oldalon azonban a kelleténél jóval erősebben. Ez a külterjes fejlődés a kölcsönökből élősködő fővárosra igazán nagy csapás. Mert egy két házat nem igen vesz ugyan észre, de már 90—100 ház kedvéért utakról, csatornázásról, vízvezetékekről, világításról, iskoláról és több más községi szolgáltatástéren pezsgő élet van, kocsik robognak, emberek, anyák futnak sikoltva a mindenfelől csengető villamos elől, melynek igazgatósága tudvalevőleg azt a pokoli tervet eszelte ki, hogy a város legélénkebb pontjain állítja föl rendező pályaudvarait, elérve így azt, hogy, ha Dudapesten valamikor netalán megmozdulna az utcza és a kormány ellen demonstrálna, se vagdal- kozó rendőrségre, se pedig lőfegyverét használó katonaságra ne legyen szükség; hanem egyszerűen csak működésbe hozzák a Kálvin-téren, Kerepesi- és Mu- zeum-körut sarkán, Károlykaszírnyánál stb. levő rendezőpályaudvarokat, az említett pontok körül a ke- resztűl-kasul lerakott síneken minden irányban egyidejűleg megindítják a villamos kocsikat, melyek robogva siklanak neki a tüntető tömegeknek, iszonyú I pusztítást vívén végbe a soraik között. Öt perez, s az utcza tiszta lesz, mert a ki ott marad, azt menthetetlenül elgázolják a jobbról-balról, eliilröl-hátul- ról, keresztül-kasul rohanó villamos kocsik. Ezt Jelűnek — az idők „jelinek“ — hálából rendezte be igy a kormány iránt, melynek segélyével a lóvasut villamosítását keresztül vitte. — Folytassa, — szólt közbe érdeklődve • a polgármester. — Folytassa kérem.
