Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-03-23 / 12. szám

Budapest, 1938 március 23. 7 Nincs jogalap az óbudai tégla­gyárak kitelepítésére 10-12 évig még zavartalanul folytathatják működésüket Régóta liú zó dó ügye Óbudának a III. kerület begyvidéki részein működő téglagyárak kitelepítése. Hatósági akciókon kívül erőteljes társadalmi moz­galmak is indultak abban az irányban, hogy a ke­rület e részének fejlődése érdekében minél előbb szűntessék be a hegyoldalt alá- ínrkáló és így a talaj szilárdságát is veszé­lyeztető téglagyárak működését. Az utóbbi időben a polgármester utasítására tár­gyalásokat kezdett a szóbanforgó ipari üzemek ve­zetőségével a főváros tiszti-ügyészsége. lEzek a tár­gyalások most zárultak le. Az eredmény úem te­kinthető kielégítőnek, mert annak ellenére, hogy megállapították, hogy a téglagyárak külön telep- engedély nélkül működnek, nem lehet jogalapot találni arra, hogy a rendkívül nagy értékeket reprezentáló ipari Asz, EgyK Hegedűs István Könyve A magyar gazdasági közvélemény rendkívül hasznos, figyelemreméltó művel gazdagodott: Hege­dűs István, a kitűnő közgazdasági szerkesztő írta meg az egykéz problémáját minden vonatkozásban. Ez a kifejezés, hogy egykéz, tudvalévőén nem hangzik valami túlságosan rokonszenvesen és az egykéz mögött általában mindig valami olyan mo­nopóliumot sejtenek, amely a többi kéznek ártal­mára van, általában a szabad kereskedelmet korlá­tozza. Ez a korlátozás tényleg fennáll, de Hegedűs István könyvéből megtudjuk, hogy a legtöbb esetben maguk a kereskedők és a termelők kérték az úgynevezett ^egykéz bevezetését. Az egykéz egyébként természetesen nem is magyar ta­lálmány, mert hiszen éppen a. nag*y nyugati orszá­gok kezdték el először a tervgazdálkodást, a kötött gazdálkodást, amelynek célja az volt, hogy meg­szűntesse azt az anarchiát, amely termelésben és értékesítésben egyaránt lábrakapott a háború után. Minket, magyarokat tehát először a világesemények kényszerítettek bizonyos kötöttségek bevezetésére, később azonban maguk a gazdasági körök ismer­ték fel a kötött gazdálkodás előnyeit, úgyhogy ma már Magyarországon harmincféle ágazatban ural­kodik az egykéz. Ennek a gazdasági felismerésnek történetét, a magyar viszonyokra való alkalma­zását és az egésznek gazdasági jelentőségét mutatja be érdekesen, világosan és tanulságosan Hegedűs István most megjelent kitűnő műve. Már többizben foglalkoztatta a különböző ható­ságokat ia Budai Egységár Kft. különös ügyvitele. Most megint a bíróság foglalkozott, ennek az üzlet­nek egy különös ügyével. Az egyik margitköruti kereskedő feljelentette a Budai Egységár Kft.-1, mert negyedkilós terpentines szappant hirdetett 25 fillérért amikor azonban a vevők kérték, azt vála­szolták, hogy már kifogyot, nincs raktáron. A különös vevőcsábítás ügyében Kóczán Ödön dr. törvényszéki bíró folytatta le a bizonyítási eljárást, amelynek eredménye alapján megállapí­totta a tisztességtelen verseny fennforgását, attól eltiltotta és kártérítés fizetésére kötelezte. Megálla­pította a bíró, hogy miután az áruházba általában úgy megy az ember, hogy többféle portékát is vásá­rol ott, ennél az esetnél a hamis hirdetés kézzelfog­hatóan csak a vevőfogást célozta. * Ugyancsak tisztességtelen versenyben modotta ki vétkesnek a Mihály Oltó-féle gyógyáru céget Szentlélelcy Sándor dr. törvényszéki bíró. Ez a cég az általa forgalomba hozott kozmetikai cikkeket angol és francia szövegű címkékkel látta el, de a címkéken csak egészen apró, alig olvasható betűcs- kék jelezték, hogy valójában magyar gyártmányról van szó. Már pedig, mint a törvényszék ítélete meg­állapítja, a nők általában véve nagyobb előszeretet­tel vásárolnak olyan kozmetikai cikkeket, amelyek­ről azt hiszik, hogy francia, vagy angol gyártmá­nyok. Uymódon tehát nyilván ez a megtévesztő szándék vezette a Mihály Ottó céget és ezért kellett azt tisztességtelen versenyben elmarasztalni, vala­mint a 600 pengős perköltség megfizetésére kötelezni. vállalatokat működésüknek e helyen való felhagyására kötelezzék. A hatóság csupán annyit tud megtenni, hogy a to­vábbterjeszkedést akadályozza meg, — kénytelen azonban tűrni a meglévő területen való iparűzést és csak abban az esetben lenne módja ennek be­szüntetésére, ha magánjogi egyezség létrehozásával kártalanítani tudná a vállalatokat. Megfelelő anyagi fedezetet találni azonban erre a székes- főváros költségvetésében nem lehet, sőt az sem remélhető, hogy a városrendezés céljaira előirá­nyozott összegek felhasználásával lehessen a hely­zeten segíteni. Szakértői megállapítások szerint a két téglagyár jelenlegi területein még olyan mennyiségű nyersanyaggal rendelke­zik, amelyek kitermelése tíz-tizenkét eszten­dei üzemfolytatáshoz szükséges, ennél fogva nem marad más bátra, mint ennek az időnek kivárása. I Drákói rendszabályok a közvetítő irodák megfékezésére A fővárosban éppen úgy, mint a nagyobb vi­déki városokban az utóbbi években gombamódra szaporodtak el a legkülönbözőbb közvetítő irodák. A bíróságok előtt megindult eljárások igen nagy száma bizonyítja azt, hogy ezeknek a közvetítő irodáknak tekintélyes része egyre-másra követte el a visszaéléseket, különösen abban a tekintetben, hogy részükre biz­tosított iparigazolvány határozmányain túlmenő tevékenységet folytattak és számos kisexisztenciát tettek tönkre. Figyelemmel arra a körülményre, hogy a leg­többször hirdetésekkel és felhajtókkal működő köz­vetítő irodák hiszékeny áldozatainak száma az utóbbi időben egyre sokasodott, a hatóságok el­érkezettnek látták az időt arra, hogy drákói rendszabályok életbeléptetésével meg­akadályozzák az e téren elkövethető vissza­éléseket. Így legutóbb a székesfőváros közgazdasági és ipari ügyosztálya vette kezébe a fővárosban mű­ködő különböző természetű közvetítő irodák ellen­őrzését. Úgyszólván teljesen készen áll már az a közeljövőben kibocsátásra kerülő " rendelettervezet, amely egyrészt nagyon megszigorítja az iparenge­délyek kiadását, másrészt széleskörű hatáskört biz­tosít az elsőfokú iparhatóságok, tehát a kerületi elöljáróságok számára, amelyeknek kötelezően elő­írja azt, hogy a különböző közvetítéssel foglalkozó irodákat szakközegeik útján rövid időközökben a leg­behatóbban ellenőrizzék. Az elöljárósági kiküldöttek természetesen gondot fognak fordítani arra is, hogy hatósági engedély nélkül semmiféle közvetítő iroda ne működhessék. Minden olyan esetben tehát, amikor valamely köz­vetítő irodáról megállapítják, hogy iparengedéllyel nem rendelkezik, nyomban elkezdődik a törvényes megtorlási eljárás, amelyet a kihágási büntető- bírák a kibocsátandó rendelet értelmében soron- kívül kötelesek lefolytatni. A polgármester bízik abban, hogy az életbe­léptetendő új rendszabályok gyökeres rendet terem­tenek a rendkívül elburjánzott közvetítő irodák között, de ezenkívül alkalmasak lesznek arra is, hogy a hiszékeny, gyakran kétségbeesett kisexisz- tenciák tömegeit megvédjék a visszaélésektől. Olyan esetekben természetesen, amikor a hatósági vizsgá­latok során a büntetőtörvénykönyvvel összeütkö­zésbe kerülő cselekmények állapíthatók meg, a ke­rületi elöljáróságok hivatalból megkapják a fel­hatalmazást arra, hogy az ügyeket nyomban rend­őri, illetve büntetőbírói útra tereljék. A TÉBE közgyűlése. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete ezévi közgyűlését április 4-én, hétfőn délelőtt 11 órakor tartja az egyesület üléster­mében. A közgyűlés programján Hegedűs Lóránt elnöki megnyitója után a következő előadások sze­repelnek: Csikós Andor „Szent István államszerke­zete és a magyar hitelélet“, Kálmán Henrik „Szá­mok és igazságok a hiteléletben“ és dr. Bátor Vik­tor „Valutatartozásaink rendezése“. Haggenmaeher Henrik a Nemzeti Bank főtaná­csosa. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa március 17-én ülést tartott, amelyen az elnök kogyeletes szavakkal emlékezett meg a bank megválasztott alelnökónek és a főtanács tagjának, dr. Vértcsy Sándor m. kir. titkos tanácsosnak elhalálozásáról. A megüresedett főtanácsosi tisztségre a főtanács az alapszabályok 28. cikke értelmében Haggenmaeher Henrik póttagot, a Dreher-Hiaggenmacher Első Ma­gyar Részvényserfőzde helyettes vezérigazgatóját hívta be. Újabb nagyszabású tranzakció a biztosítási szak­mában. Az elmúlt napokban Budapesten járt a Francona nevű német biztosító társaság egyik igaz­gatója és utazásával kapcsolatban elterjedt a. hír, hogy a Francana esetleg átveszi a Pénzintézetek Országos Biztosító Intézetét. Értesülésünk szerint azonban erre a kombinációra aligha kerül sor, mert legújabban az Astra biztosító mutat hajlandóságot a POB átvételére. A POB vezérigazgatója. Halasi Mátyás nemrégiben külföldön járt és úgylátszik azok az akciók, amelyeket a POB megerősítése ér­dekében indított, nem jártak eredménnyel. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy a POB most az Astrd- val folytat tárgyalásokat, amelyek ha sikerre ve­zetnek, az Astra akeióképessége az eddiginél is na­gyobb lendületet vesz. A polgármester felfüggesztette a kárpitos ipar- testület elnökét. Szcndy Károly polgármester, mint felügyeleti hatóság, Schiff Manó, a Budapesti Kár­pitos- Díszítő-, Gombkötő-, Paszományos- és Pap- lanos-Ipar testület elnöke ellen fegyelmit meg­előző vizsgálatot rendelt el és ennek tartamúra az elnök működését felfüggesztette. A felfüggesztés azért történt, mert az elnök ellen különböző vádak merültek fel a kárpitosok szabad érdekképviselete, a Kárpítosmesterek Országos Szövetsége részéről. A Szövetség beadványban hívta fel a polgármester figyelmét arra, hogy az ipartestület elnöke az el­lőne folyamatba )tett és löbbszáz aláírást .tartal­mazó bizalmatlansági indítvány aláíróinak azt ígéri, hogy tagdíjaikat részben elengedi, ha bízat matlansági nyilatkozataikat visszavonják. A bead­vány, amelynek aláírói túlnyomórészt az ipartestü- lot elöljárósági tagjai, szabálytalan ügykezeléssel is megvádolja az elnököt. Szendy Károly polgár- mester a panaszok kivizsgálására vizsgáló bizottsá­got küldött ki, az ügyek vitelével pedig Bodnár -Tános ipartestületi elnököt bízta meg. Erdélyi Zsigmond a lisztárjegyzőbizottság elnöke. Erdélyi Zsigmond tőzsdetanácsos, az Agrárindustria elnöke, — értesülésünk szerint, — a tőzsdén elvál­lalta a lisztárjegyzőbizottság harmadik csoportjá­nak elnöki tisztségét. Az Angol-Magyar Bank közgyűlése. Az Angol- Magyar Bank Rt. részvényeseinek március 16-án dr. Schober Béla titkos tanácsos elnöklésével tartott 47. évi rendes közgyűlése jóváhagyta, az 1937. üzletév mérlegét, mely 1,438.835.61 P tiszta nyereséggel zárul (az előző évi 1,345.221.57 P-vcl szemben). Az igazga­tóság indítványának megfelelően a közgyűlés elha­tározta, hogy e nyereségből a tartalékalap gyara­pítására 100.000 P, az ingatlanok értékcsökkenésére 200.000 P és a nyug- és kegydíjalapok dotálására 350.000 P fordíttassék, a fennmaradó 788.835.61 P pedig az 1938. üzletév számlájára vitessék lát. A köz­gyűlés helyesléssel járult hozzá az igazgatóság ama javaslatához, hogy bárha a fenti nyereség az osz­talékfizetés újrafelvételére módot nyújtana, ez az idén még ne történjék meg. A közgyűlésen felszó­laltak dr. Angyal Pál egyetemi tanár és Török Sándor részvényesek, akik méltatták az intézet le­folyt évi eredményes működését és a mai viszo­nyok között elért eredményekért a részvényesek elismerését fejezték ki az igazgatóság, az ügyveze­tőség és a tisztviselői kar iránt. A közgyűlés az igazgatóság új tagjaiul megválasztotta báró Vojnits Sándor v. b. t. tanácsos, felsőházi tagot, valamint Rudas Gyula kormányfőtanáesos, ügyvivő-igazgatót, aki 47 évi aktiv szolgálat után, egészségi állapotára való hivatkozással, nyugdíjazását kérte. A felügyelő- bizottság új tagjaiul a közgyűlés Makláry Károly debreceni ref. püspököt és Suhay Imre ny. altábor­nagyot választotta meg. A közgyűlés után tartott igazgatósági ülés Hallos Rezső kormánytanácsos, h. ügyvezető-igazgatót, a sóosztály eddigi helyettes vezetőjét ügyvivő-igazgatóvá nevezte ki és őt a sóosztály vezetésével bízta meg. Külkereskedelmi propagandamunka angol nyel­ven. Hungarian Export 1938 címmel értékes angol- nyelvű külkereskedelmi propagandamunkát adott ki a Magyar Közgazdaság. Ez az ízléses kiállítású könyv részletesen ismerteti a magyar kivitelnek a külföld szempontjából fontos összes vonatkozásait. Kunder Antalnak, a Külkereskedelmi Hivatal elnö­kének előszava vezeti be a munkát. Utána a magyar külkereskedelem 1937. évi eredményeinek elemzése következik, minden vonatkozásban kiterjedve a köz­lekedésre, mezőgazdaságra, kereskedelemre, gyár­iparra, kézmű- és élelmiszeriparra. A pénzintézetek szerepét külön fejezet ismerteti. A Magyar Közgaz­daság jelentős szolgálatot tett ezzel az angoluyelvü kiadványával a magyar külkereskedelemnek. A Magyar—Cseh Iparbank R. T. igazgatósága március 17-én tartotta mérlegmegállapító ülését. Az 1937. évi iizleteredményből az intézet 48.538.48 pen­gőt leírásokra fordít, ami után, mint tiszta nyereség 70.511.36 pengő mutatkozik. Az igazgatóság a folyó évi március hó 29-ére összehívott közgyűlésnek ja­vasolni fogja, hogy a tiszta nyereség a tartalékok alapszabályszerű dotálása mellett új számlára vites­sék elő. Az Eternit Müvek Hatschek Lajos cég, VI., Andrássy-út 33. szám alatt több mint 35 év óta fennálló központi irodáját e hó 26-án V., Berlini-tér 5. szám alá helyezte át. Telefonszámok: *115—363, helyközi (interarban) beszélgetésekre pedig 121—292.

Next

/
Thumbnails
Contents