Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-03-16 / 11. szám

Budapest, 1938 március 16. ff 0 3 Negyven millióval meg­valósítható a polgármester nagy beruházási programja A legutóbbi napokban egész sereg egymással ellentétes hír kelt szárnyra, arról, hogy a székes- főváros, amelynek vezetősége pár héttel ezelőtt bizalmas miniszterközi érteíkezleten felvetette a kö- zületnek azt a szándékát, hogy sürgős természetű beruházásainak elvégzésére újabb hosszúlejáratú kölcsönt szándékozik felvenni: részesülni fog-e a miniszterelnök által bejelentett belső nemzeti köl­csönből? Az egyik verzió szerint a székesfőváros részére ugyanolyan feltételekkel, mint amelyeket az állam fog magára vállalni, 100 millió pengőt bocsátanak rendelkezésére, a másik hír szerbit vi­szont teljesen légből kapott minden olyan érte­sülés, amely a belső kölcsön fővárosi vonatkozásait illeti. Igen jól informált hely felvilágosítása szerint a két híresztelés közül egyik sem felel meg a való­ságnak. Annak ellenére, hogy a székesfővárosnak éppen korábban előterjesztett indokai alapján nagyon kapóra jönne, ha az új kölcsön felvéte­lére rövidesen alkalma nyílnék, ezidőszerint erről beszélni még korai. Tulajdonképpen csak akkor lehet majd teljes határozottsággal értesülni a kor­mánynak a fővárosi kölcsönt illető elképzeléseiről, ha erre vonatkozóan hivatalos tárgyalások indul­nak meg az állam és a székesfőváros között. E tárgyalásoknak a közeljövőben való megkezdési lehetőségével komolyan számolnak a városházán, önként folyik azonban a dolog természetéből, hogy a székesfőváros vezetősége kezdeményező lépéseket saját elhatározásából nem tehet, tneg kell tehát várnia azt, amíg Imrédy Béla előterjeszti az állam által eszközölni szándékolt beruházások részletes programját, illetőleg azokat az elképzeléseket, amelyek az or­szágos beruházások keretén belül a székesfőváros továbbfejlesztésére is vonatkoznak. A pénzügyminisztérium egyik igen magas állású szaktekintélye szerint az országos beruházó pro­gram keresztülvitelénél Budapest szempontjait is szcmelőtt fogják tartani, összegszerűségről beszólni azonban most még nem lehet, annál kevésbé, mert maga a székesfőváros sem jelölte meg véglegesen a pár héttel ezelőtt tartott ankét alkalmával azt, hogy voltaképpen melyeket tart az elvégzésre váró beruházások közül halaszthatatlan jellegűeknek, tehát az az összeg, amelynek kölcsön formájában való igénybevételére Budapestnek szüksége van. Az információ szerint szó sem lehet arról, hogy 100 millió pengő újabb kölcsön felvételével terheljék a székesfőváros közönségét, erre azonban nincs is szükség, mert a polgármester bejelentése szerint legfeljebb 30—40 millió pengő elegendő lenne ahhoz, hogy a most összeállítás alatt levő beruházási program teljes egészében keresztül­vihető legyen. Van mát pénzfedezet a város­rendezésre KEMPELEN ÁGOSTON TANÁCSNOK ÉRDEKES NYILATKOZATA A FŐVÁROSI TELKEK ÚJ ÉRTÉKESÍTÉSI RENDSZERÉRŐL Soha tálán nem foglalkozott a magyar közvé­lemény a budapesti városfejlesztési (tervekkel olyan *okat, mint az utóbbi időkben. Valóban nagyszerű terveik vannak, amelyek a közönség igényeit ki is elégítik, nagyobb baj azonban az, hogy nem áll ele­gendő pénz a rendelkezésre. Városrendezést pedig pénz nélkül megvalósítani képtelenség. Eddig mégis sikerült egy-két problémát megoldani, a deíicitmen- tes költségvetés azonban a tartalékok felemésztését vonta maga után, tehát, olyan fedezetről kell gon­doskodni a városfejlesztés érdekében, amely a költ­ségvetés kereteit nem érinti. Szendy Károly polgármester már az első költ­ségvetések összeállításánál gondolt arra, bogy a főváros telkeinek egyrészét értékesíti s a befolyó pénzekből olyan újabb lelkeket vásárol, amelyek városrendezés szempontjából fontosak. Megvolt tehát a jószándék, de az eredmény mégis elmaradt. A főváros hiába próbálkozott nyilvános árveré­sekkel, a legkitűnőbb telkeket sem tudta értékesí­teni. Most a Községi Takarékpénztárral állapodtak meg és az erről szóló előterjesztés legközelebb közgyűlés elé kerül. A főváros pénzintézete bizonyára előnyösebben ludja értékesíteni a városi telkeket, az eladási ár természetesen a vagyonleltárt értéknél alacsonyabb nem lehet. A takarék minden egyes eladás után az elért vételár 3.25 százalékát kapja jutalék fejé­ben, de ebből kell fizetnie a propagandaköltségeket. A kölcsönösen megállapított eladási alapáron felül az esetleges többletből még 20 százalékot engednek át a Takaréknak, sőt még külön jutalmat is kap, ha az eladás váratlanul jól sikerül. Azéirt is köny- nyebben fogja a Községi Takarékpénztár a telkeket értékesíteni tudni, mert a telkeket részletfizetésre is eladhatja. Megvalósul tehát a főváros vezetőinek régi álma, hogy az úgynevezett „beérett1 telkek,et *ladja\ és helyettük olyan területeket vásárol, ame­lyek megszerzése révén elősegítheti a városfejlesz­tési álmok megvalósulását. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt KEMPELEN ÁGOSTON tanácsnokkal, a városrendezési ügyosztály vezetőjével, aki az új akcióról ezeket mondotta: — A városrendezési feladatok megoldására csak úgy vállalkozhatunk, ha megfelelő tőke áll rendel­kezésre. A költségvetésben erre a célra mindössze félmillió pengőt tartalékoltak és további félmillió pengő pedig Óbuda rendezésére szolgál. Most olyan tervek vannak kiforróban, amelyeknek végrehajtá­sára újabb félmillió pengőre volna szükségünk az év végéig. Szendy polgármester már régebben igye­kezett a költségvetés keretén kívül előteremteni a városrendezéshez szükséges fedezetet. Erre a célra szolgáltak a különböző telekcserék. A telekcsero azonban nem mindig előnyös és feltétlenül nehézke­sebb -a lebonyolítása, mint a pónzüzleteknek. Nem lehet azért azt állítani, hogy a cserék általánosság­ban rosszak voltak, mert sok olyan előnyös tranz­akcióra mutathatunk rá, amelyet még rosszakarat­tal is bajos volna helytelennek beállítani. — Be kell vallani nyíltan, hogy nyilvános árlej­tésen nem tudtuk azokat a fővárosi telkeket értéke­síteni, amelyekre esetleg nem volt szükségünk. A legutolsó árveréseknél legalább félmillió pengő bevételt szerettünk volna elérni és az összes bevétel csak 62.0Ü9 pengő volt. A hiányzó összeget más forrásokból kellett előterem­teni. így vetődött fel azután az a gondolat, hogy a Községi Takarékpénztár útján értékesítsük a fővá­rosi telkeket és ezzel kapcsolatosan olyan megálla­podást kössünk, hogy a szükéges városrendezési célokra a megfelelő összeg mindig rendelkezésünkre álljon. A lapokban olyan hírek jelentek meg, hogy a várható eladások terhére máris folyósítottak nekünk félmillió pengőt, vagyis már előre kölcsönt vettünk fel és ebből szerezzük meg a szükséges telkeket. Erről szó sincsen. Félreértették a szerződés egyik kikötését. Mi azt kívántuk a Községi Takarékpénztár­tól, hogy minden esztendőben legalább fél­millió pengőt bocsásson a rendelkezésünkre és erre fedezetül lekötöttük a telkek értékesí­téséből befolyó összegeket. Erre azért volt szükség, mert könnyen előfordulhat, hogy a Községi Takarékpénztár nagyobbarányú te­lekértékesítési akciót indít, de az üzletből eleinte nem áll megfelelő pénz a rendelkezésre, holott ne­künk a telekvásárlásokra, pénzt kell folyósítani. A főváros nem várhat esetleg évekig arra, míg a tel­kek ára befolyik a Községi Takarékpénztárhoz, te­hát a fővárosnak joga van félmillió pengő értékig a Községi Takarékpénztárt igénybe venni és ezt az összeget minden további nélkül telekértékesítésre fordíthatja. Az előleget most nem vettük fel és csak akkor vesszük igénybe a részünkre fenntartott hitelt, amikor az városrendezési célokra szükséges. * Kempelen tanácsnok nyilatkozata megvilágítja ■az egész kérdést. Szendy polgármester javaslata is rámutat arra, hogy küszöbön van Angyalföld. Ke­lenföld, az Alsórákosi rétek, Víziváros és Óbuda, va­lamint a Várhegy nyugati és keleti oldalának sza­bályozása, sőt nincs még befejezve a Tabán rende­zése sem. Az új hidak környékének rendezése is sok áldozatot kíván a fővárostól. Mindezek olyan nagy- jelentőségű városrendészeti kérdések, amelyeknek el­hanyagolása nagy hiba volna. A Községi Takarék- pénztár bekapcsolásával lehetővé válik nemcsak a fővárosi telkek értékesítése, hanem elő lehet terem­teni a feltétlen szükséges városrendezésekre a szük­séges pénzügyi fedezetet is. Pénteken tárgyalják a gyors- és nagy vasút építésének tervét A Harrer Ferenc dr. vezetésével működő városfej­lesztési különbizottság pénteken rendkívül nagyjelen­tőségű ülést tart. A meghívó szerint két, a székes- főváros jövő közlekedési politikájának irányt szabó ügy tárgyalása kerül napirendre: egyik a nagy­vasút, másik a gyorsvasát ügye. A Föi'árosi Hírlap munkatársa jól informált helyen arról értesült, hogy a két kérdés tárgyalása annál az oknál fogva vált sürgőssé, hogy a Darányi Kál­mán miniszterelnök által Győrben bejelentett belső kölcsönben min­den valószínűség szerint a székesfőváros is részesedni fog­ós az általa igénybevételre kerülő hitelösszegek egy részének terhére, ha nem is teljes egészében, do meg­valósíthatók lesznek azok a beruházások, amelyek vagy a nagy vasút, vagy a gyorsvasát kiépítésével merülnének fel. A Közmunkatanács korábbi állásfoglalása alap­ján a két probléma közül sokkal időszerűbb a gyorsvasúti megoldás, már csak azért is, mert mint ismeretes, éppen a közelmúlt napokban tették folya­matba a gyorsvasút dumaparti kialakításához szük­séges munkálatokat, illetőleg azo-k egy részét: a Lánchíd-aluljáró megépítésének előmunkálatait. Az eredeti elképzelések szerint a gyorsvasait dunaparti vonalának létesítési költségeit a székesfőváros öt egymásután következő év költségvetésében szándé­kozott előirányozni, a pénzügyminisztérium azon­ban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen, elsősorban a jövő generáció érdekeit szolgáló nagy­arányú beruházások terhei nem háríthatok át a folyó költségvetésekre, hanem azoknak kiadásai költségvetésenkívüli ösz- szegek igénybevétele útján fedezendők. Az a lehetőség, amely most nyílt meg az állami belső kölcsönben való esetleges részesedéssel, teljes mértékben megfelelne a minisztérium álláspontjának és nemcsak az válhatnék valósággá, hogy öt-hat esz­tendőn belül a gyox-svasút dunaparti vonala átadható legyen rendeltetésének, honem kiépíthetnék a gyors­vasúti forgalom másik főpillérét képező kelet-nyu­gati irányú fővonalat is. A városfejlesztési különbizottság szakértői a bi­zottság korábbi intézkedése következtében hosszú hó­napok óta foglalkoztak már mind a gyors vasút, mind a nagyvasút tervbevett vonalhálózatának leg­megfelelőbb módon való kidolgozásával, emellett azonban kiterjeszkedtek a nyers költségszámítá­sokra is, így tehát a pénteki ülésen egészen bizo­nyosan rendkívül érdekes és nagyjelentőségű határo­zathozatalokra van kilátás. Jóllehet a városfejlesz­tési különbizottság csak: véleményező szerv, de mert működésének eddigi egész ideje alatt mindenkor be­bizonyította a székesfővárosi jól felfogott érdekei­nek megfelelő abszolút tárgyilagosságát, az általa hozandó döntések egyáltalán nem tekinthetők teore­tikus jellgűeknek. Az egész autonómia érdeklődése fordul éppen ezért a pénteki ülés tárgyalási eredményei felé. STELCZER JÁNOS Telefon: 293—725. Vas- fém- és záripari üzeme BUDAPEST, VI., PETNEHÁZY-U. 32. ScEiütz Testvérek, kaplKV. .Optant P.-brona kBnnySfém-dBptfjí fehér-csapágy fém I Telefon: , , 1-530-93. GYÁRTMÁNYAI KIVÁLÓAK! LOHR TESTVEREK ELEKTROTECHNIKAI ÉS MECHANIKAI VÁLLALAT Budapest,VL,Szondy-u.98/a jj|I Telefon: 118-916. jj j jj ICECSE NAGY SÁNDOR Építési vállalkozó, ácsmester Budapest, X., Kereszturi-út 8. Telefon: 1—424—97. ~ win i in hm n1 i i' ii i'iii' iiintti—nnnrm-rffli^r^™*™*^—■^ Kiváló minőségű = chajnotíeí égiák gj jutányosán kaphatók. FE.UE.MCVÁUOS1 GÁXGFÁU j=j LFSXEUFFÉSS IHODÁJSI, m IX., KOPPÁNY-UTCA 2-4. Telefon: 134-054. ==

Next

/
Thumbnails
Contents