Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-01-12 / 2. szám
Huszon0eieüik évfolyam ttudapesf, 1938 Január 12. 2. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes ESUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Posiacsekk: 40.424 Budapest pénzügyi rendezése: 1. Január végére elkészül a delicilmentes költségvetés. 2. Februárban hozzálátnak a nagy pénzügyi program kidolgozásához. 3.Azí939es költségvetést az önkormányzat állítja össze Szendy Károly polgármester nyilatkozata a főváros pénzügyi problémáinak megoldásáról \ második szanálás Amikor a belügyminiszternek a főváros költségvetését tárgyaló leirata megérkezett, a kormány félhivatalos napilapja vezércikkében a kormány és a főváros megegyezését a főváros „második szanálásának“ nevezte. Az első szanálás — mint a lap írta — áldozatokat kívánt a főváros tisztviselőitől és lakosságától, ebben a második szanálásban a magyar állam hoz áldozatokat a magyar székesfóvárosért. Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlap mai számában akceptálja azt a felfogást, amely második szanálást említ,^ de néhány megjegyzést fűz ehhez a megállapításhoz. Mindenekelőtt konstatálja — amit mindenkinek el kell ismernie és amit a kormány félhivatalosa is elismert — hogy a két szanálás között nagy különbség van. A polgármester szerint ezúttal senki sem hivatkozott arra, hogy a fővárosnál rossz gazdálkodás folyt, senki sem kívánt rendszerváltozást és senki ellen sem kovácsoltak vádakat. Ez valóban így is van, bár az objektivitás azt követeli tőlünk, hogy ha az első szanálásnál a vádak és szemrehányások keringtek is a levegőben, azok sem voltak igazságtalanok és jogosultain Mi ennek a mostani — nevezzük mi Js második szanálásnak, — ig*azi értékét két tényben látjuk, és pedig először abban, hogy ez a mostani senkitől semmit el nem vesz, senkire nagyobb terheket nem ró, másodsorban pedig, hogy generálisan hosszú időre, köz- megelégedésre rendezi a főváros háztartását de ami még ennél is fontosabb, a fővárosnak és az államnak egymáshoz való pénzügyi viszonyát. Seki sem tagadhatja, amit a polgármester állít, hogy a fővárosnak nem vetettek rossz gazdálkodást a szemére, mi ehhez hozzátehetjük, hogy nem is vethettek, mert takarékosan és bölcsen gazdálkodik az autonómia, amelynek intencióit száz százalékos tökéletességgel hajtja végre magas színvonalú adminisztrációnk. Hogy mégis deficites volt a költségvetés? Ennek aztán igazán egyszerű a magyarázata akkor, amikor a kormányzat maga sietett a fővárossal szemben való méltányosságát gyakorolni és anyagilag is segítségére lenni a deficit eltüntetésében. De vájjon hol lenne ott rossz gazdálkodás, ahol, — mint a polgármester ma kimutatja a Fővárosi Hírlap- ban, — a székesfőváros háromszázkétmilliós adósságával szemben egy évi költségvetése, az üzemekével együtt, háromszázhatvan- hatmillió pengőt tesz ki. Ez kurtán és értelme^ sen annyit jelent, hogy a főváros egyévi budgetjéből úgy kifizethetné az összes adósságait, hogy még hatvannégymillió pengő maradna is a tárcájában. Ennél a két számnál senki jobban nem dicsérheti Budapest székesfőváros gazdálkodását, senki sem méltathatná jobban anyagi helyzetét. Meg kell azonban azt is mondani egészen nyíltan és őszintén, hogy ez a dicséret, ez az elismerés a múltat is megilleti, azt a múltat, amely az összeomlás után keserves takarékoskodással,_ okos és bölcs haladással előkészítette a talajt annak a hatalmas építőmunkának a számára, amelyet most lesz hivatott a főváros autonómiája és adminisztrációja megvalósítani. Az első. szanálásról Budapest polgársága nem nagy eliagadtatással beszél, részben annak eszközei miatt, részben azért, mert eredményeket sem látott túlságosat, végiig pedig, mert ez a polgárság ezt az első szanálást erőszakodnak, majdnem fölöslegesnek tartotta. Ezt a mostani szanálást azonban mindenki nagyrabecsiili, az egész polgárság örömmel látja és üdvözli, legeslegfőképpen, — túl az állam áldozatkészségén azért. mert. — mint a polgármester a Fővárosi Hírlap mai számában mondja, — sikerült a különböző egymásra ható érdekeket rendes mederbe terelni, eltüntetni a zavarokat a főváros és az állam között és sikerült Budapest mozgási lehetőségeinek kereteit megállapítani. Mi ezt a második szanálást nevezzük igazi szanálásnak. Budapest városa nagy feladat előtt áll. Még ebben, a hónapban össze kell állítani az idei deficit- mentes költségvetést. Szendy Károly polgármester szerdán terjeszti a tizenkettes bizottság elé a rendezésről szóló javaslatait. Az állam és a főváros pénzügyi tárgyalásainak részleteiről eddig Budapest városa részéről senki sem nyilatkozott. Megvárták a belügyminiszter léaki a főváros és az állam tárgyalásairól, valamint © kibontakozás módjáról /: b"-’étkezőkét mondta: — A belügyminiszter leirata igazán mindenre kiterjed. 3K millió hozzájárulást kapunk az államtól a forgalmiadé jövedelmének abból a részéből, ami eddig az államot illette meg. 2 millió pengőben állapították meg most már véglegesen a rendőrségi hozzájárulást és végül tiszta helyzet teremtődött a főváros és az állam között a pénzügyi elszámolásban. Zsitvay Tibor nyilatkozata a Fővárosi Hírlapban már kimutatta, hogy nagyon meg lehetünk elégedve a megoldással. Ezt aláírom én is. Valóban nagyon sokat értünk el és egyáltalában nem volt igazuk azoknak, akik nagy hangon következetesen azt hirdették, hiába írjuk a felterjesztéseket, hiába fordulunk a kormányhoz. Budapest költségvetése továbbra is deficites marad, mert az államtól egy krajcárt sem fogunk kapni. Én a magam részéről kezdettől fogva optimista voltam, mert bíztam az igazság erejében. Minden hátsó gondolat nélkül, a legnagyobb őszinteséggel kértem a forgalmiadó részesedési arányának régi keretek között való visszaállítását. Biztam abban, hogy az állam visszaadja ezt a jövedelmet és ebben az esetben deficitünk 6 millió pengővel csökkent volna. Álláspontomat most sem változtatom meg. Tovább is kérni fogom teljes egészében ezt az összeget. A tárgyalásnál kiderült, hogy az állam részéről megvan a jóakarat a fővárossal szemben és bízom abban, hogy ez a jóindulat nem szűnik meg és az állam a főváros iránt most megnyilvánított kedvező gesztusát követni fogja a többi is. Ügy expozémban, mint az előterjesztésemben kimutattam, hogy az állam az idők folyamán most már évente körülbelül 18—20 milliót von el a fővárostól. Ezt a kimutatást nem cáfolta meg senki sem. Erre a kijelentésre nem kaptunk érdemleges választ, tehát bebizonyítottunk vették az állítást. Ezért merek reménykedni abban, _ hogy az állam megértése a főváros iránt a jövőben még fokozottabb mértékben mutatkozik meg. — A rendezés, természetesen, a belügyminiszteri leirat alapján történik és ilyen elvek szerint állítja össze a főváros az ez évi deficitmentes költségvetést? — kérdeztük. — Mindaz, amit elmondottam, a nagy problémákat általánosságban érintik. A lényeg az hogy a helyzetet tisztáztuk. Tudjuk, hogy mit várhatunk a kormánytól, tisztában vagyunk a terhekkel, tehát minden zavaró momentum nélkül összeállíthatjuk az 1938-as, deficitmentes ú.i költségvetést. iratát, amely az összes függő kérdéseket rendezte. Zsitvay Tibor a Fővárosi Hírlap-ban ismertette a tárgyalások anyagát és rámutatott a kibontakozás útjára. Az összes elvi kérdések tisztázása megtörtént. Most már csak a részletek kidolgozása van hátra. Mivel az adminisztráció részéről eddig még hivatalos nyilatkozat nem hangzott el, a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste A tizenkettes bizottság eddig egy ülést tartett. Nemcsak a költségvés főbb szempontjaiban állapodtunk meg, hanem a tárgyalás menetrendjét is összeállítottuk. Elfogadták azt az indítványt, hogy a hiány eltüntetésére vo- nakozó javaslataimat szerdán megteszem és utána hetenkint három ülésen, esetleg naponta tanácskozik a bizottság a megoldásról. Ha a hatmilliót megkaptuk volna, úgy könnyebb lenne a kibontakozás. A deficit eltüntetése feltétlenül áldozatot jelent a közönség számára. Az igények kielégítésének egy részéről le kell mondani. Bizony dolgozni kell a kékcemzának és a költségvetés kiadási tételei közül többet ki kell majd húzni. Ettől szerettem volna megkímélni a magyar fővárost és ezért kértem a költségvetés egyensúlyának helyreállítására nagyobb összeget. — Zsitvay nyilatkozata szerint a beruházások egy része kiemelhető a költségvetésből és kölesönmüveletted lehet a közmunkák folytatásáról gondoskodni. Ilyenformán az igények kielégítése mégis megtörténhet, — mondottuk. — Nem szabad semmit sem összezavarni. Először jön a takarékossági akció. Ezt befejezzük ebben a hónapban. Februárban kezdődik^ a nagyszabású pénzügyi program kidolgozása, amit körülbelül öt évre oszthatunk be. Több évre terjedő programunk 'készen van, tehát magának a programnak kidolgozása nem jelent különleges munkát, inkább csak a pénzügyi fedezet előteremtéséről kell tanácskozni.' Ezek bizony nehéz kérdések. A tanácskozások néhány hetet, sőt esetleg hónapokat vesznek igénybe. Eleinte úgy volt, hogy az ez évi költségvetéssel együtt elkészül ez a pénzügyi program is. Lényegében a kettő kiegészíti egymást, de a rendelkezésünkre álló kevés idő miatt először az ez évi költségvetést kell megcsinálni és azután elég idő áll majd rendelkezésre a pénzügyi program kidolgozására. — A leiratban nincs szó arról, hogy január végéig kell elkészülni az új költségvetésnek, — érdeklődtünk tovább, — és a hivatalos kom- miindkó mégis arról emlékezik meg, ^ hogy ^ Iccj- később január 31-ig már a közgyűlésnek is le kell tárgyalnia a deficitmentes költségvetést. — Erről nem a leirat, hanem a törvény intézkedik. A törvény szerint legkésőbb január 31-ig jóvá kell hagyni a költségvetést. Az elmúlt esztendőben ez később történt meg, az idén azonban a kormány a terminusokat is beakarja tartani. — A napilapokban arról is írtak, hogy az önkormányzat a jövőben a költségvetés összeállításába is befolyást kíván gyakorolni. Szendy Károly polgármestert,
