Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-03-02 / 9. szám

Budapest, 1938 március 2. 9. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE .......................12 PENGŐ EGYE S SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐÉ, DACSÓ EMIL~ ~ I! MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN M szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., AND^ÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-1S - Posfacsekk: 49.424 Budapest lölhcszOl Ha az állam hiteligénye kielégítést nyert, sorra kerül a főváros beruházó kölcsöne Reményi Schneller Lajos Budapest aktuális pénzügyi problémáiról Ha nem Isten őrizné a várost, akikor hiába vir- r asz tanának, akik őrködnek fölötte. Ezzel a gyö- ■yöríí gondolattal fejezte be hatalmas beszédét Serédi .Jusztinján, I..' ryarország bíboros hercegprí­mása szerdán este, amikor az ünnepi díszben öltö­zött közgyűlési teremben felszólította Budapestet és Budapest lakosságát, hogy lelkileg is készüljön el a nagy napokra, az eucharisztikus világkongresszus ide­jére. Valóban az Isten őrizte ezt a város és így nem hiába virrasztanak, akik őrködnek fölötte, mert Isten segedelme nélkül ez a mérhetetlenül nagy vi­lágesemény nem juthatott volna a népek tengeré­ben elvesző kis Magyarországnak és ennek a mil­liós lakosú, de a nagy világvárosoktól még mindig messze járó Budapestnek. És Isten hűséges szolgája, Magyarország bíboros hercegprímása beiktatta ne­vét a magyar történelembe azzal, hogy Szent István esztendejére ki tudta harcolni, hogy a H44. eucha­risztikus kongresszuson a magyar főváros falai kö­zött vendégül láthassuk a világ katolikusait. A nagy nyitány, amely a közgyűlés termében hangzott el, nem múlhat el anélkül, hogy a bíboros hercegprí­más nyolc esztendős küzdelmét ne méltassuk. Szinte egész Európát beutazta és személyesen kapacitálta a katolikus világot, hogy Magyarország mellé áll­janak. De kivette a részét mindenki, mert ahogy a hercegprímás is említette, a magyar kormány és a főváros a legnagyobb lelkesedéssel karolták föl a kongresszus megrendezését és kijelentették, hogy a kongresszust Krisztushoz, Magyarországhoz és a dí­szes fővároshoz méltóan kívánják megrendezni. Budapest lakosságának igazi megpróbáltatása azonban csak most következik. Karafiáth Jenő tit­kos tanácsos, főpolgármester erőteljes szép szavak­kal hangoztatta, hogy a törvényhatóságnak kell előljárni és az önkormányzatnak kell példát mu­tatni nemcsak a város lakosságának, hanem az egész ország katoliküsságának. Csak így válhatik be az a sok remény, amelyet ezekhez a számunkra oly megtisztelő, nagy napokhoz fűzünk. Maga a hercegprímás határozta meg, hogy a kongreszsus épp oly nagyjelentőségű lelki és. erkölcsi és. harmad- sorban anyagi szempontból. Elsősorban lelkileg kell felkészülnie Budapestnek és ez a felkészültség már meg is indult. Ez a polgárság megértette, hogy mi­nél inkább megerősödik hitében, minél inkább bele- gyakorlódik a tiszta erkölcsökbe, annál könnyebb lesz a polgárok kormányzása, annál biztosabb a belső béke, a megelégedés, annál nyugodtabbak, munkaképesebbek lesznek az emberek. És utalt a hercegprímás az erkölcsi fontosságra, amelyet a Szent István Év és a világkongresszus egyetemes és nemzeti értékben jelent. A magyar büszkeség szólalt meg a hercegprímás ajkán, amikor erről az erkölcsi haszonról beszélt és amikor kijelentette, hogy Magyarországnak és a magyar nemzetnek presztízse olyan magas fokra fog emelkedni a nagy nemzetek előtt is, amilyen fokon talán még nem volt. De hozzátette: hogy így legyen, az rajtunk múlik. Igaz magyaroknak, városukat és hazájukat szerető lelkeknek kell lennünk valamennyiünknek c-zekhen a napokban, mert ha az igaz magyar lel­ket, az igaz magyar vendégszeretetet, az igaz ma­gyar lelkesedést, fogják megismerni vendégeink, ak­kor be fog teljesedni a hercegprímás gyönyörű jós­lata. És akkor nem maradhat el az anyagi haszon sem, amelyet mi nem ettől az esztendőtől várunk. Az anyagi haszonnak a későbbi esztendőkben kell hozzánk eljutnia. Majd akkor, amikor a magyarság híre, neve, Budapest szépségének ismerete többszáz­millió ember között fog elterjedni. És itt ismét a hercegprímás szavaival élünk: „Ha Szodomában és Gomorrában csak tíz igaz ta­láltatott volna, akkor Isten megkönyörült volna rajtuk. Ha pedig ebben a városban nem tíz, nem tízezer, hanem százezer igaz találtatik, akkor bizo­nyos, hogy rajta lesz az Isten áldása.“ Mi pedig1 saentül hisszük, hogy ezekben a nagy napokban millió lélek közül millió igaz találtatik. A Fővárosi Hírlap már többizben szóvátette, hogy a székesfőváros adminisztrációja rövidesen hozzálát a pénzügyi és a gazdasági program elkészí­téséhez, amelynek megoldása, azonban hitelművelet nélkül elképzelhetetlen. Reményi-Schneller Lajos dr,, országgyűlési képviselő, az Országos Földhitelintézet vezérigazgatója, a kiváló pénzügyi szakember a parlamentben is szóvátette a székesfőváros vitán felülálló pénzügyi fundáltságát és irtana a Fővárosi Hírlapnak adott nyilatkozatában kimutatta, hogy alig akad egész Európában, vagy akár Amerikában is olyan nagyváros, amelynek gazdasági megalapozottsága annyira jó le­gyen, mint Budapesté. Azóta erről az örvendetes tényről kormánykörökben is meggyőződtek és bizonyára nem fognak akadályt gördíteni a beruházó kölcsön felvétele ellen. A mos­tani helyzetet indokoltnak találtuk arra, hogy újra felkeressük Reményi-Schneller, Lajost és kikérjük véleményét. Reményi-Schnefier Lajos dr., országgyűlési képviselő az Országos Földhitelintézet palotájában fogadta a Fővárosi Hírlap munkatársát és a főváros jelenlegi pénzügyi és gazdasági problémáiról a következőket mondotta: — Budapestnek deficitmentes költségvetése van. Ennek nagy jelentőségét letagadni nem lehet, ámbár és azt sem tartottam katasztrofá­lisnak, ha olyan nagy vagyon mellett, mint amilyen fölött Budapest városa rendelkezik, ezekben az átmeneti időkben öt-tízmillió pen­gős deficit jelentkezik. A deficitmentes költs ég- vetés lényegét inkább abban látom, hogy a fő­város és az állam egymással véglegesen meg­egyezett, eltűntek az összes ellentétek, az évek óta húzódó követeléseket és tartozásokat ren­dezték és mindkét oldalon tiszta helyzetet teremtettek. Most aztán nyugodt atmoszférában nagyszabású programot dolgozhat ki a főváros és meglepetések pénzügyi téren semmi irányból nem érhetik Budapest közön­ségét. A főváros pénzügyi vezetése nagyon jó kezek­ben van és így valóban elérkezett az ideje annak, hogy Budapest hosszabb időszakra gaz­daságilag berendezkedjék. — A közgazdasági élet nagy megnyug­vással fogadta a deficitmeníes költség­vetést, de a pénzügyi világ is elsősorban abban látja az eredményt hogy eltűnt az az idegesség, amely az állam és a főváros között eddig ural­kodott. Teljesen helytelenül, egyielőben rossz híre volt a főváros pénzügyi gazdálkodásának. Annakidején igazán nem készültem arra, hogy a fővárost az ország nyilvánossága előtt meg­védjem. de egy felszólalásra, mégis kénytelen voltam a képviselőházban megmondani az iga­zat és a, főváros kitűnő pénzügyi gazdálkodásá­ról helyes képet festeni. Felszólalásom óta né­hányszor hivatkoztak kijelentéseimre és meg­próbálták állításaimat kétségbevonni. így nem­régiben nyilatkozat jelent meg ugyanabból a forrásból, amely eredetileg kifogásolta a fővá­ros pénzügyi vezetését és ebben a nyilatkozat­ban azt állították, hogy nem volt igazam, ami­kor hangsúlyoztam, hogy a, főváros pénzügyi kötelezettségeinek mindig eleget tesz, hiszen a legutolsó Mendelssohn-kölcsönnél is kiegyeztek és a főváros maga■ ismerte el. hogy a megálla­podáson hétmillió pengőt keresett. Nagyon i könnyű ezúttal a főváros igazát megvédeni, hi­szen senki se legyen pápább a pápánál- A kül­földi hitelezők nagyon meg varrnak elégedve a Mendelssohn-kölcsön rendezésével, amely két- ségenkívül nagy sikere Lamotte Károly alpol­gármesternek. — A hétmillió pengő haszon a főváros számára tényleg mutatkozik, de ez valutáris nyereség, amely nem alku­dozásokból származik. — A másik kifogás, amely azóta többször felmerült, sőt még a közgyűlésen is hangot adtak ennék a gondolatnak, az, hogy a főváros hazai viszonylatban nem teljesítette minden­ben kötelezettségét. Ezúttal a főváros kölesön- kötvémyeiről beszéltek és egyesek úgy talál­ták, hogy bizonyos valorizációt méltányos volna, a fővárosnak keresztülvinnle. Ugyanaz a forrás, mely annakidején engem megtáma­dott, a pénzügyi rendezésnek ezt a hiányát elle­lem újra felhozta és azzal érvelt, hogy ezen a ponton sem tesz eleget a főváros fizetési köte­lezettségének. Tegyük fel, a főváros holnap ki­mondaná. hogy valóban valorizál, ebben az esetben sem érnének el semmit a kötvénytulaj­donosok, mert az állam semmi körülmények között sem járulna hozzá a valorizáláshoz. Ennek a kérdésnek rendezése nem, a főváros­tól függ. — Amíg a hadikölcsön-köívényeket és a koronakötvényeket nem valorizálják, addig a fővárosi kötvények valorizálá­sáról természetszerűen szó sem lehet. A főváros eddig minden vonatkozásban eleget tett vállalt kötelezettségeinek- Az ^ idei deficit­mentes költségvetés most már a reális helyzetet mutatja és a pénzügyi világ ilyen értelemben ítéli meg Budapest helyzetét. Nagy szó az is, hogy a deficitmentes költségvetést aránylag je­lentéktelen áldozatok árán sikerült, megterem­teni és megvan a, lehetőség arra, hogy a folyó ügyek elintézése mellett a közmunkák folyta­tása akadályokba nem ütközik, sőt esetleg cél­tudatos és okos gazdasági politikával újabb beruházásokra lehet gondolni, amelyek a fővá­ros további fejlődését feltétlenül előmozdítják. — Sokszor felvetődött az a kérdés is: vájjon nincs-e túlságosan eladósodna a magyar fővá­ros? Erre a kérdésre jogosan „nem“-mel felel­hetünk. Budapest adóssága alig több. mint 300 millió. A főváros budgetje az üzemek költség- vetésével együtt évi 360 piillió. ilyen nagy be­vétel mellett ezt az adósságot soknak tartani hiba volna■ — Kölcsönt tehát komoly beruházásokra minden akadály nélkül felvehet a fő­város, más kérdés azonban az, hogy egyéb szempontok nem játszanak-e most szerepelt a kérdés elbírálásánál. —- Mindenekelőtt a. sorrend kérdését kell tisztázni. Azt hiszem, hogy eléggé ismerem a pénzügyi kormány felfogását ebben a kérdés­ben. Valóban, a múltban ellene voltak annak, hogy a főváros kölcsönt vegyen fel. Az ország pénzügyi helyzete azóta szabályozódott. Sokat írtak már a lapok a belső kölcsön tervéről- Min­denesetre elsősorban az állam szükségletét kell kielégíteni. Meg van a lehetőség arra, hogy erre hamarosan sor kerül. — Ezt követően feltétlenül a főváros és a köziiletek hiteligényének kielégí tése következik.

Next

/
Thumbnails
Contents