Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-02-23 / 8. szám
Budapest, 1938 február 23. r» 5 Tiszta levegőt Budapestnek! irta: Magyar Miklós Azok ,a tényezők, akiknek hivatása Budapest szépsége, kultúrája, közegészségügye, közlekedésügye és pénzügye felett őrködné, akik valóiban meg is föleinek hivatásuknak, nap-nap után igen nagy városi problémákat oldanak meg, egyik egészen életbevágó fontosságú dologról azonban megfeledkezni látszanak, vagy legalább is, alig fordítanak rá több figyelmet, mint egy harmadrendű kérdésre. Ez a probléma Budapest levegőjének tisztasága. Amikor erről a kérdésről a napi sajtóban egy-egy tárgyilagos cikk megjelenik, vagy amikor erről a témáról egy-egy előadás elhangzik és a főváros Bakteriológiai Intézete kutatásainak nyomán a nyilvánosság tudomására jutnak Budapest levegőjére vonatkozóan a megdöbbentő adatok, mindenki csodálkozva kérdezi, hogy az illetékes tényezők a főváros levegője tisztaságának biztosítása érdekében miért nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. Mert ki nem döbben meg olyan adatok hallatára, hogy Budapest levegőjének minden literjében 720.000 baktérium és több mint 1ÍOO porszem található. Ismeretes az a körülmény is, hogy egy év alatt a fővárosi ember körülbelül egy métermázsa port és egyéb tisztátalanságot szív be a levegőből a tüdejébe. Téli hónapokban sokszor azt hisszük, hogy köd ült a fővárosra, pedig csak a füstöt és a kormot nyomta le a levegő. Nem lehet elég gyakran utalni arra sem, hogy a levegőben levő kénessav koncentrációjának milyen nagynak keli lennie, ha azt tapasztaljuk, hogy a parlament- neik, a Szent István-templomnak és más terméskőhői emelt középületnek falait azért kell kicserélni, mert a kénessav még a terméskövet is porrá marja. Mindezek az állapotok teljesen tarthatatlanok. Nem akarjuk az illetékes tényezőket megvádolni azzal, hogy nem kutatják azokat az okokat, amelyet a levegőnek ezt az elszennyeződését előidézik. Azokkal bizonyára teljesen tisztában vannak. Kétségtelen azonban, hogy a megfelelő intézkedések mégsem történnek meg. Annál szomorúbb ez a jelenség, mert a háború előtti időben Budapest még a tiszita levegőjű városok közé tartozott, dacára annak, hogy már akkor is elkövették azt a hallatlan hibát, hogy gyári zónaként a Duna felső folyását is kijelölték. Hogy odáig jutottunk, ahol ma vagyunk, -annak okát elsősorban ott kell keresnünk, hogy a kormány a háború alatt és a háborút követő időben — nagyon helyesen — a magyar szenek használatát rendelte el és valutáris szempontból csak annyi porosz szenet és kokszot engedett behozni, amennyire a fővárosi gázgyárnak és a nagyiparnak feltétlenül szüksége volt. A magyar szén eltüzelésére az öszes fűtőberendezéseket alkalmassá kellett tenni. Különösen fontosak ebben a tekintetben a központi fűtőberendezések, mert ezek igen jelentékeny mennyiségű szenet használnak fel. Csak 1929 óta megkétszereződött a központi fűtőberendezések száma, míg az általuk elfogyasz- tott barnaszén mennyisége négyszeresre emelkedett. Más adatok szerint ez azzal fejezhető ki, hogy ugyanaz alatt az idő alatt a lakások fűtésére felhasznált szén mennyisége 29 százalékról 75 százalékra szököt fel, míg a koksz használata 63 százalékról 22 százalékra csökkent. A főváros levegőjének viszonyai ugyanebben az időben ugyanilyen arányban romlottak meg. Aki a felsorolt számadatokat csak elméleti értékűeknek tartja, az hajtsa végre az egyszerű próbát: egy fehér zsebkendőt terítsen ki ablakára és félnap múlva nézze meg, hogy mennyi korom és egyéb piszok rakódott le rája. A bajon kétféleképen lehetne segíteni. Egyik mód volna a fafűtésre való áttérés. A szerencsétlen trianóni szerződés következtében azonban Magyar- ország erdőségeinek 93%-át elvesztette, úgyhogy — csonka Magyarország ma igen jelentékeny fa- behozatalra lévén utalva. — ezt a megoldást egyáltalában nem lehet választani. A magas — 8—9 ezer — kalóriás kőszénre ugyancsak valutáris szempontból nem lehet gondolni. Nem marad tehát más mód, mint technikai eszközökkel segíteni. Ez ma már nem novum, de olyan általánossá ezeknek az eszközöknek alkalmazása még nem vált, mint amennyire az szükséges volna. A megoldás lehetősége megvan, pénzkérdés az egész, hogy a levegő tisztaságát olyan fokra emeljük, amilyet a fürdővárosi jelleg megkövetel. Soha meg nem bocsátható bűnt követnénk el, ha nagyszerűen fejlődő és minden külföldi által gyönyörűnek elismert fővárosunk levegőjének tisztátalant ága volna az oka, hogy az idegenforgalom fejlődése derékbetörik. A fűtőtechnika is örvendetes fejlődésen megy keresztül. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a legmodernebb berendezésekben már 80%-ig teljesen el tudják égetni a szenet. Vannak olyan modern berendezésék is, — bár ezek ma még költségesek, —• amelyek a füst kénalkatrészeit is felfogják és gazOfffenberger Miksa grafikai szaküzlet Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 7. Tel.i 18S-398. , MONOTYPE «zedögépok magyarországi vezérképviselete. ji UJ és használt nyomdagépek és berendezések szállítója. daságilag hasznosítják. A berendezés költsége (tehát ezen az úton részben megtérül. Ha ezeket a technikai felszereléseket a háztulajdonosok, — magánosok, vagy közintézmények — bármilyen okból nem alkalmaznák, úgy teljesen indokolt volna, hogy azokat a felbecsülhetetlen érdekeket, amelyekeet Budapest levegőjének tisztáta- lansága veszélyeztet, törvényerejű intézkedésekkel is megvédelmezzük. Nem Magyarország volna ezen i.i. ■■iiiwi»iiiiiiiiMiniiiiimjinL,|aBB— Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlapban úgy nyilatkozott, hogy a legfontosabb probléma a közlekedési kérdések gyors megoldása, amelynek útjából a felmerülő nehézségeket a főváros adminisztrációja a lehető leggyorsabban eltávolítani iparkodik. Közben a Beszkárt igazgatósága a villamos- és autobuszközlekedés kérdéseit, valamint a tarifareform lehetőségeit már letárgyalta. Az üzempolitikai bizottság hozzá is látott a Beszkárt ügyeinek vizsgálatához. Érdeklődésünkre illetékes helyen a következő felvilágosítást kaptuk: — A polgármester nagy súlyt helyez arra, hogy a budapesti közlekedés gyors, kényelmes és olcsó legyen. A közlekedési problémák megoldására a tanácskozások és tanulmányozások már megkezdődtek. A Beszkárt vezetősége azonban egyelőre még semmiféle irányban sem foglalt álláspontot. Meghallgatták az igazgatóság tagjainak véleményét, valamennyi kívánságot figyelembevesznek és nemcsak az előterjesztett javaslatok, hanem az ötletek tanulmányozására is kiadták az utasításokat. Minden lehetőséget kidolgoznak és a szakemberek véleményét az egyes kérdésekről újra az igazgatóság elé terjesztik. A Beszkárt igazgatóságában az a vélemény alakult ki, hogy valóban a 10—20, 30—40 filléres távolsági viteldij bevezetése a legmegfelelőbb, ezzel szemben a közönség kényelmének kielégítésére különféle intézkedéseket követeltek. A tarifareformjavaslatok következményeiről már készül az előterjesztés, a technikai célszerűségre vonatkozólag pedig gyakorlatban is folynak a kísérletek: különböző kocsikat fognak majd bemutatni, amelyeken a kívánt újításokat már keresztülvitték. — A Beszkárt tanulmányozásától függetlenül folyik az üzempolitikai bizottság munkája is, amelyre nem gyakorol befolyást az, ami a Beszkárt igazgatóságában történik. Annakidején már hozzáláttak a Beszkárt-reformok megvalósításához, az elvi jelentőségű megbeszéléseket azonban félbe kellett szakítani, mert közbejött a tarifarevizió sürgőssége. Az üzempolitikai bizottságnak most az az álláspontja, hogy a sürgős megoldási teendőket nem engedi elodázni. Az üzempolitikai bizottság a szakértőket meghallgatja, egyes kérdésekre a Beszkárt véleményét is kikéri és azután hozza meg határozatait. Ekét fórumnak a munkája még bizonyos IdMff eltart és csak azután lehet majd a különféle álláspontokat összeegyeztetni. Egy-két hónapig még folynak ezek a tárgyalások, de a nyári szünet elölt, feltétlenül megtörténik a döntés, illetve a bizottságok javaslataival maga a főváros közgyűlése is foglalkozhat. — Arról beszéltek, hogy a főváros még az eucharisztikus kongresszus előtt szeretne emelete« autóbuszokat beszerezni! — vetettük közbe. —- Igen, ez az ötlet felmerült, de azóta megkaptuk a különböző részletes ajánlatokat és ezekből, úgy látszik, hogy az emeletes autóbuszokat Budapesten bevezetni nem lehet és így kénytelenek vagyunk ettől a tetszetősnek látszó tervtől elállni. Az egyik ok az, hogy az emeletes autóbuszokat Budapesten csak nagyon kevés helyen tudnánk járatni. Hidaink közül csak a Ferenc József- és a Margithídon közlekedhetnének az emeletes autóbuszok. A többi hídon ugyanis csupán 16 tonnás járművek közlekedhetnek, ezek az emeletes autóbuszok pedig 18 tonnásak. Közlekedhetnének az emeletes autóbuszok a perifériákon is. Ott viszont nincsenek olyan utak, amelyek a célnak megfelelnének. Ha tehát sem a hidakon, sem pedig a külső városrészeken nem járhatnak ezek az emeletes autóbuszok, úgy sok értelme nem volna az új kocsik beszerzésének. De még más is visszatartja a polgármestert attól, hogy emeletes autobua téren az első, hiszen Franciaországban már 1932- ben életbelépett az a törvény, hogy közintézményeknek, kereskedelmi, vagy iparvállalatoknak nem szabad olyan fűtési berendezéseket fentartaniok, amelyek akár füstöt, akár kormot, akár port, akár mérges vagy ingerlő gázokat olyan mértékben terjesztenek, hogy azzal a légkört megfertőzik és ártalmakat idéznek elő. Azt hisszük azonban, hogy ilyen egyszakaszos rendeletet — mint, amilyen a franciaországi is — Magyarországon nem leéli meghozni, mert nálunk elegendő, ha a közigazgatás a közegészségügy érdekében már kiadott rendeleteket megfelelő szigorúsággal végrehajtja. Bármelyik utat választjuk is, a legfontosabb mindig az marad, hogy Budapest levegőjének tisztaságát, — mielőtt még nem késő — minden eszközzel biztosítani kell. szokat állítson be a közlekedésbe. Az emeletes autóbuszok alsó szintje nagyon alacsony, kényelmetlen a kocsikban a járás, az emeleti részben pedig a fel- és leszállás okoz sok nehézséget. A budapesti publikum nagyon kényelmes és ezt az utazási lehetőséget nem igen tudná megszokni. —■ Mikor fognak hozzá a svábhegyi turista- szálló építésiéihez'? — kérdeztük. — A tervek már elkészültek és néhány héten belül az építkezés megkezdődik. Legkésőbb szeptemberre az új túristaszálló elkészül. Eleinte úgy volt, hogy modern, a mai építési stílusnak megfelelő szállót létesítünk, később azonban felmerült az a kívánság, hogy a főváros a hagyományoknak megfelelő kivitelt valósítson meg. A Svábhegyen Mátyás királynak kastélya volt. A régi kastély stílusában építik meg az új turistaszállót, amelyet Eitner Elemér és Bereczky László műépítészek terveztek és a kivitel 260.000 pengőbe kerül. A Hunyadi Fogadó, err© a névre fogják elkeresztelni, lényegében nem is annyira túristaszálló lesz, mint inkább a kirándulók számára lehetőséget nyújt az ottartóz- kodásra. Mindössze csak húsz szoba lesz, ellenben hatalmas nagy terraszt képeznek ki és a vendéglőt is nagy tömegek befogadására tervezik. Az a cél, hogy minél több ember ránduljon ki a Svábhegyre és ott a budai hegyek között európai színvonalú vendéglőt találjon. Ezen a téren Bécs vezet, de a hegyvidéki osztrák fürdőhelyeken is mindenütt találunk kiránduló- és uzsonnázóhelyeket. Sőt Bel- grádban is kitűnő üzletnek bizonyult a vendéglő és kávéház, amelyet a város hegyvidéki részén rendeztek be. Valószínűleg Budapesten is hozzájárul majd az új intézmény ahhoz, hogy a budai hegyek szépségét minél többen élvezhessék. Az idegenforgalmi testületek is nagy örömmel fogadták a Beszkárt ötletét és bíznak abban, hogy sok külföldi keresi majd fel a budai hegyeket. A Beszkárt abban reménykedik, hogy a svábhegyi sikló forgalma is jelentősen emelkedni fog a kiránduló közönség megszaporodása következtében. Negnövekedett Budapesten a munkanélküliek száma A Statisztikai Havifüzetek új sziámában Illye- falvi I. Lajos dr., a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója most közli beszámolóját 1937 december haváról és ezzel együttesen a múlt év mérlegéről. A statisztikai adatok sok téren fejlődésről adnak számot, így a főváros összes üzemeinél, a közlekedésnél, az idegenforgalom terén. A lakóház építkezés terén azonban az elmúlt évhez képest hanyatlás mutatkozik, úgy, amint ezt a Fővárosi Hírlap egyik legutóbbi számában már leszögezte, jelezve, hogy a most kezdődő építkezési kampány sem biztat az előző évekéhez hasonló lendületet. Jórészt- az építkezések megcsappanásának tudható be a munkanélküliek számának emelkedése, amelyről a statisztika a következő képet adja: A magyarországi szakszervezeti itanács által nyilvántartott munkanélküliek száma Budapesten és a vidéken 16.163 (ebből 13.990 férfi, 2173 nő), míg 1936 végén 15.044 volt a munkanélküli. A munkanélküliek szaporodása Budapestre és a környékre esik, ahol 9194 a munkanélküliek száma, míg 1936. év végén csak 8025 volt. A vidéken a munkanélküliek száma 6964-re apadt, az 1936-iki 7019 számmal szemben. A budapesti és környékbeli munkanélküliek száma jelentékenyen emelkedett a<z építőipari és vasipari szakmában, míg a vidéken éppen ezekben a szakmákban csökkent a munkanélküliség. A keresztényszocialista szakszem 'ez etek által kimutatott budapesti munkanélküliek száma 1211, míg 1936 végén 923 volt, vagyis ott is emelkedést állapítanak meg. Elejtették az emeletes autóbuszok tervét A közlekedési reform megvalósításánál a Bszkrt igazgatósága az üzempolitikai bizottság javaslatait is figyelembe veszi — A svábhegyi turista-szállá Hátyás király vadászkastélya stílusában épül
