Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-02-16 / 7. szám
5 Budapest múltbeli gyakorlata szerint választ a jövőben is Teljes megegyezés a városházi pártok között — Az együttes fel- lépés eredményei a választójogi javaslat módosítása érdekében A képviselőház bizottsági ülésein most készítik -elő az új választójogot. A kormány felkérte a főváros vezetőségét, hogy tegye meg megjegyzéseit a javaslatra, természetesen nem politikai természetű hozzászólást kívántak, hanem azt akarták tisztázni, hogy a választójogi javaslatban lefektetett rendszer szerint a választás technikai lebonyolítása — amelyet a főváros adminisztrációja végez — nem ütközik-e komolyabb akadályokba. Szendy Károly polgármester a megfelelő megjegyzéseket megtette. A technikai problémákkal a szakemberek foglalkoztak és a különböző javaslatokat a kormány magáévá is telte. Körülbelül negyven módosítást terveznek, amíg ezek el nem készültek, addig nem lehet tisztán látni. Annyi azonban máris bizonyos, hogy a fővárosi választásokra vonatkozólag sem a kormány, sem a pártok felfogása között lényeges eltérés nincs. Szendy Károly polgármester összeállította, azt a listát, hogy a törvényhatósági választásokon egyes kerületek hány bizottsági tagot választanak és az induláshoz hány ajánlás szükséges. A Vár hét bizottsági tagot fog választani. Minden bizottsági tagra száz ajánlás szükséges, tehát egy-egy pártnak az induláshoz 700 aláírásra lesz szüksége. Vízivárosban, Óbudán, a Belvárosban és a Szent István-városban ugyancsak kerületenként hét-hét bizottsági tagot választanak. Ezekben a kerületekben is hétszáz ajánlás kell az induláshoz. A Terézváros kilenc bizottsági tagot fog beküldeni a közgyűlésre és így az induláshoz kilencszáz ajánlás szükséges. Erzsébetvárosban hasonló a helyzet: kilenc bizottsági tag kilencszáz ajánlóval indul. A legnagyobb kerület a Józsefváros, amely 11 bizottsági tagot fog választani és itt 1100 aláírásra van szükség. Ferencvárost a szomszédos kerületekhez arányosították: itt kilenc mandátumért kilencszáz ajánlást kell benyújtani mindegyik pártnak. A többi összes kerületek, tehát úgy Kőbánya, mint az új kerületek: Szent Imre-, Mátyás király-, Magdolna- és Rákosváros egyenként hét-hét bizottsági tagot küld be és hétszáz ajánlásra van szükség. Eszerint tehát, ha egy politikai párt Budapest összes kerületeiben indulni akar, úgy 10.800 szavazatot kell előteremtenie. Budapesten különben 108 bizottsági tagot, fogylak választani. A bizottsági tagok számában tehát eltérés nincs. Annál inkább nehéz lesz az ajánlásokat megszerezni, mert a javaslat szerint csak harminc évnél idősebb választók jelentkezését fogadhatják el a jelölésnél, tehát minden egyes ajánlónak még ig-azolnia kell azt is, hogy harmincadik életévét betöltötte. Budapesten az országgyűlési választások is az eddigi rendszer szerint zajlanak le. Eleinte úgy volt, hogy a régi pártoknak bizonyos kedvezményt , adnak, amely egyformán vonatkozott volna úgy az ajánlások számára, mint a kaució nagyságára. Magában a törvényjavaslat szövegében nagyon előnyösen mutatkozott ez a felfogás. A főváros kimutatása szerint azonban az adott kedvezmények egészen jelentéktelenek. A budai kerületben a régi nagy pártoknak, vagyis azoknak, amelyek több, mint négy képviselővel rendelkeznek jelenleg is a képviselőházban, kilencszáz ajánlásra van szükségük és ezenkívül ötezer pengő biztosítékot kell letenniök. Ha új pái’t indul, úgy ezerötszáz ajánlásra, van szüksége, de a biztosíték az új pártnál is csak ötezer pengő. Az északi kerületben a kedvezmény még inkább elenyészik: 1350 ajánlásra van szüksége a régi pártoknak, az új pártoknak pedig 1500 ajánlót kell fel- hajtaniok. A differencia tehát itt már csak 150. A biztosíték ezúttal is mind a két párt részére 6500— 6500 pengő.A déli választókerületben a beígért előny már teljesen elenyészett. A főváros számítása szerint ugyanis úgy a régi, mint az új pártoknak 1500 ajánlót kell felsorakoztatniok és a kaució pedig mindkét pártnál 7000 pengő. A bizottsági tárgyaláson a kormány belátta, hogy a beígért kedvezmény teljesen elenyésző és má.ris megvan az az eredmény, hogy a kaució egyetlenegy párt részére sem lehet . több 5000 pengőnél. A régi pártok most azt szeretnék elérni, hogy az ajánlók számában is tegyen valami kedvezményt a kormány, de ilyen irányban még végleges döntés nincs. A választójogi vitában valamennyi párt képviselője résztvett. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt PETROVÁCZ GYULÁVAL, a Keresztény Községi Párt egyik vezérí'érfiával, aki a választójogi küzdelemről a következőket mondotta: — Valamit ki kell emelnem, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az önkormányzat szelleme ezúttal is kétségen kívül diadalmaskodott. A főváros közgyűlési termében az ellentétek már régen iocsiszolódtak és a komoly kérdésekben rendszerint egyöntetű felfogás alakul ki. Így történt most is a választójogi vitában. Amikor azt a javaslatot tettem, hogy maradjon meg a választásoknál a régi rendszer, az indítványt Zsitvay Tibor éppen úgy elfogadta, mint Rassay Károly, sőt felszólalt Györki Imre, a szociáldemokratapárt részéről és hozzájárult a javaslathoz. Én és társaim természcAlig van még egy másik témakör, amely a polgárság széles rétegeinek érdeklődését olyan általános mértékben felkeltené, mint a közlekedési kérdések. Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlap legutolsó számában kijelentette, hogy a főváros legsürgősebb feladata a közlekedés helyes megoldása. Az üzempolitikai bizottság már hozzá is látott a kérdések tárgyalásához, A kereskedelemügyi minisztériumnak az az ismeretes rendelete, amely szerint a Beszkárt ez év július elsején új közlekedési tarifát köteles életbeléptetni, sürgőssé tette a kérdés megoldását és ez éppen a magyarázata annak, hogy az üzempolitikai bizottság az elkövetkező hetekben hetenként kétszer kizárólag ezekkel a problémákkal foglalkozik. Az eddig lefolyt két ülésen általános közlekedés- politikai jellegű kérdések kerültek szóba. így többek között az, milyen viszonyban kell hogy legyenek egymással a közlekedési igények kielégítésénél a Beszkárt, a HÉV és az Autóbuszüzem, továbbá, hogy a közönséget milyen általános alapelvek figyelembevétele mellett lehet sűrű és egyenletes közlekedéshez juttatni. Már az első ülések folyamán is domináló szerepet kapott az az elképzelés, hogy az eddigi tarifával ellentétesen, a távolsági viteldíjszabást kell életbeléptetni, mert iez az a mód, amely a vállalat és a közönség szempontjából egyaránt a legigazságosabb. A tarifabér déseken túlmenően azonban a problémák egész sora vár megoldásra, mert a járműpark, különösen a villamosnál és a HÉV-nél technikailag nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket bármilyen modern közlekedési vállalattal szemben támasztani lehet. A háború utáni idők lehetetlenné tették a kocsiparkok felújítását és az utolsó tizenöt esztendőben voltaképpen nem lehetett egyebet tenni, mint csupán azt, hogy a meglévő berendezések üzembiztonságát konzerválják. Most, a tarifamódosítás életbeléptetésével egyidejűleg éppen a főváros általános közlekedési politikájának meg-felelő kialakítása érdekében feltétlenül sort kell keríteni arra is, hogy a felszerelési téren mutatkozó hiányosságokat gyökeresen orvosolják, tehát a gépes kocsikat ia modern igényeknek megfelelő műszaki berendezésekkel lássák el, különös figyelmet fordítva arra is, hogy a kocsiknak az utasok által használt részei kényelmesek és higiénikusak legyenek. Valószínű az, hogy az üzempolitikai bizottság most folyó tárgyalásai alkalmából konkrét formában szóbakerül a gyorsvasúti probléma is. Nem képzelhető ugyanis másként a dolog, csak úgy, hogy amidőn nagy áldozatok árán több esztendőre vonatkozóan kialakítják Nagy-Budapest forgalmának alapfeltételeit, akkor már eleve számolni kell a jövő fejlődés útját jelölő gyorsvasúti kérdéssel. Egyik legnehezebb problémája a Beszkártnak a kisszakasz-kérdés, amelynél e pillanatban nem tudják, fenntartsák-e a tantuszt, vagy teljesen elejtsék. Az üzempolitikai bizottság felkérésére dolgozó tesen helyeseltünk, amikor Zsitvay azt a kiegészítő javaslatot tette, hogy az egész XIV. kerület a; déli kerülethez kerüljön. A fővárosi pártoknak egyöntetű állásfoglalása mindenesetre mély hatást tett azokra, akik a vita anyagút figyelemmel kísérték. Ebben az évben mindenesetre nagyon erős munkája lesz a főváros közjogi ügyosztályának. Április közepéig feltétlenül elkészül az új választójogi törvény és a főváros mindjárt hozzálát az ríj névjegyzék összeállításához. December 31-ére feltétlenül készen lesz és jogerőre lép az új névjegyzék. Sokan ebből azt következtetik, hogy hamarosan meglesz a választás. Ilyen irányban még döntés nincs, mindenesetre az tény, hogy 1939-ben már a* új névjegyzék szerint lehet választani, ha annak szükségessége felmerül. szakértők szinte egyhangúan azon a felfogáson vannak, hogy a kisszakasz-rendszer megbukott, megbukott pedig azért, mert mindaddig, amíg teljesen új, nagyszámú és a kisszakaszos utazás követelményeinek megfelelő villamoskocsi felett nem diszponál a vállalat, számolni kell a közúti forgalom folytonos elakadásával, vagy ha ezzel nem is, de lassúságával. A szakértői felfogások szerint tehát meg kell szüntetni a kisszakaszos utazást, hogy azonban a közönség ne járjon rosszul, a tarifát szociális módon kell megalkotni, gyökeresen keresztül- vive abban a távolsági menet díj altat. A kérdés megoldása nem könnyű, főként azért, mert adminisztrációs szempontból sok hátrányt jelentene a vállalatra, ha a különböző jegytipusok nagy száma komplikáltabb jegykezelést igényelne. Ugyancsak a szakértők állapították meg azt, hogy a Budapesten jelenleg üzemben levő villamos- kocsik, leszámítva azt a csekély számú középajtós járművet, amelyet pár évvel ezelőtt szereztek be, egyáltalán nem felel meg a modern közlekedési igényeknek, A kocsikban rendkívül sok az ülőhely, ami meglassítja a közlekedési lehetőségeket és a jegykezelő« gyorsaságát. További baja a villamos- kocsiknak a bejárati ajtók szűk volta, gyökeres segítséget tehát csak az nyújtana, ha a kocsikat megfelelően átépítenék és belsejükben részben kevesebb ülőhelyet helyeznének el, részben gondoskodnának arról, hogy a fel- és leszállás egyidőben történhessék. A trolleybusz üzembehelyezési kérdései is az üzem politikai bizottság megvitatása alá kerülnek. Számos külföldi nagyvárosban előnyös alkalmazást talált ez a modern közlekedési eszköz, minthogy azonban a Beszkárt még hosszú ideig nem lesz abban az anyagi helyzetben, hogy nagyobb számban szerezhesse be ezeket a hatalmas összegeket igénylő járműveket, előreláthatóan elodázódik Budapesten a trolleybuszközlekedésre való áttérés. A Beszkárt igazgatósága az autóbuszközlekedéssel szemben bizonyos aggályokat táplál, mert ugyanakkor, amidőn elismerik, hogy ezek a járművek ideálisan megfelelnek a gyors és megbízható közlekedés alapelveinek, kénytelenek leszögezni, hogy a villamosvonalakba befektetett óriási összegek gyiimölcsöztetése mind illuzórikusabbá válik, ha az autóbuszok száma jelentékeny mértékben megnövekszik. Az üzempolitikai bizottság legközelebbi ülésén már a dr. Harrer Ferenc által előterjesztett javaslat részletekbe menő konkrét tárgyalása fogja kezdetét venni. Ennek a javaslatnak hármas tagozata van, amely részben a Beszkárt villamosvonalaira, részben az Autóbuszüzemre, részben a HÉV-re vonatkozik. Mindegyik tételnél felveti Harrer Ferenc azt a kérdést: vájjon milyen viszonylatvezetési rendszer lenne a le gkielégít őbb; alkalmas-e mindenütt a tarifarendszer alapjául a távolsági díjszabás, kívánatos-e a hosszú relációk helyett a rövid, relációk fenntartása, st.b. Az üzempolitikai bizottság tárgyalásait nagy érdeklődéssel kíséri a kereskedelemügyi mniisztérium is és már az eddigi ülések lefolyásáról is referáltatott magának. í KH 200-as Átméri Ja 83 cm 60—200 W-ig. Nagy áram megtakarítás Nagyobb fény A törvényesen védett, szabadalmazott lámpatestekkel KH „Worklight“ munkahelymegvilágító rugósgolyós csuklóval. A fénykéve rögzítés nélkül ■bármely szögben beállítható. Saját érdekében kérjen vötelkényszer nélkül díjmentes bemutatást Dl U C M D R If "féle fénytechnikai, villamos- ■■ V K Dl C n K I lm sági és műszaki vállalat kft. BUDAPEST, VII., WESSELÉNYI-UTCA 59. SZÁM. — TELEFON: 141-470 Technikai újításokkal oldják meg a közlekedés hibáit Oyorsvasút létesítésével is foglalkozni fog az üzem- politikai bizottság — Miért bukott meg a kisszakasz?
