Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-02-09 / 6. szám

Imrédy: A nehéz idők mögöttünk vannak

A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése

Most tartotta tizenhatodik évi rendes közgyűlését a Magyar Nemzeti Bank, aminek során napirend előtt Imrédy Béla, a jegybank elnöke az egész magyar gazdasági életet érintő figyelemreméltó beszédet tartott.

Elsősorban megemlékezett a Népszövetség pénzügyi bizottságával való kapcsolatainkban beállott nagyjelentőségű változásról, ami magyarán azt jelenti, bogy Magyarország felszabadult a pénzügyi kiskorúság, a gyámkodás alól, és a nemzetek szövetsége rájött arra, hogy ez az ország megtépázott- ságában és rendkívüli nagy bajaiban megállja helyét nem csupán erkölcsileg, hanem anyagilag is.

Imrédy Béla az országnak, a nemzetnek ezt a sikerét a következő emlékezetes szavakkal nyugtázta:

„Köszönetét és elismerést kell hangoztatnunk mindazon külföldi tényezőkkel szemben, éspedig elsősorban a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságával és titkárságának pénzügyi osztályával szemben, valamint a Nemzetközi Fizetések Bankjával szemben, — se köszönetbe bele kell foglalnom külföldi barátainkat is, — akiknek megértése és támogatása nélkül aligha hivatkozhatnánk ezekre az eredményekre. A hála és barátság szavai azonban legfőképpen ama két férfiút illetik meg, akik 1931 óta köztünk élnek és ez alatt az idő alatt hűséges segítőink, jóindulatú bírálóink és megértő munkatársaink voltak.“

Pénzügyi nagykorúságunk küszöbén, sőt ezen a küszöbön túl, boldog megelégedéssel koneedáljuk Imrédy Bélának azt a — mint Budapesten mondják — hazafelé való mondását, hogy a jegybank: közérdekű nemzeti intézmény. Szeretettel és rokon- szenvvel állapítjuk meg, hogy a nemzetek fegyverekkel is öldöklő versenyében Magyarország, mint a béke és rend szinte közmondásos szigete, előre ment a gazdasági életben és ami közben „a kipróbált irányt betartjuk“, ugyanakkor — mint a jegybank igazgatója mondotta volt — „a nehéz idők már messze mögöttünk vannak“.

Imrédy Béla folytatólag köszönetét mondott a hazai társadalom minden rétegének azért, hogy a Magyar Nemzeti Banknak a devizagazdálkodás érdekében kifejtett működését megértéssel fogadta, majd I

Figyelemreméltó ítéletet hozott Draskóczy Pál dr. törvényszéki bíró a Lloyd Filmszínház ellen, amely egyik nap azt hirdette, hogy a díszbemutató előadására már az összes jegyek elkeltek. Ebből az egészből csak annyi volt igaz, hogy dísz- bemutatót voltak tartandó, de a jegyek annyira nem fogytak el, hogy még csak meg sem kezdték az árusításukat akkor, amikor ezt a hirdetést már közzétették. Egy másik mozis észrevette a trükköt, feljelentette Lloydékat, mire a bíró kimondta, hogy ha a hirdetés nem fedi pontosan a tényeket, akkor az tisztességtelen verseny és kimeríti a szédelgő feldicsérés minden kritériumát. Az ítélet a jövőben eltiltotta a mozit a hasonló reklámtól. Tanulság szempontjából ez az ítélet mindenképpen megszív- lelésre méltó. Egyes áruházak és nagyüzemek okulhatnának belőle, hogy aztán végérvényesen leszokjanak arról a műfajról, amelyet tisztességtelen versenynek, vagy szédelgő feldicsérésnek szokás nevezni. Angliában és Amerikában: az üzleti tisztesség és a szédítő iramú üzleti verseny hazájában százezres büntetésekkel sújtják azt a kereskedőt, aki megfeledkezik a kereskedelmi etikáról és hirdetésében olyan állításokat kockáztat meg, amelyekkel félrevezetik a vevőközönséget és azzal nekik kárt okoznak. Reméljük, hogy a soron levő újabb áruházi reformok ezzel a kérdéssel is foglalkoznak majd.

*

Ezek a derék Fenyvesék csak nem akarnak megnyugodni. A közönség hiszékenységét kihasználó ötleteikben kifogyhatatlanok, de ugyanígy megragadnak minden lehetséges alkalmat a végből is, hogy valami módon megrövidítsék a, kereskedőtársadalmat. Éppen a FÖVKE legutóbbi ülésén jelentette be Lukács Miklós, hogy a Fenyves Aruház a legutóbbi vásár tartama alatt ismét árusított a szemközti házban levő úgynevezett kirakatban. Most nem beszélünk arréjl, hogy ez a pusztán kirakat céljait szolgáló üzlethelyiség, mint olyan, már magában is sérelmes a kereskedők szempontjából, de

—• a többi között — a következőket mondotta:

— Devizakészleteink megerősödtek, államháztartásunk egyensúlyozott képet mutat. Valahogy úgy érzem, mintha a ködös és párás völgyből már nagynehezem felküzdöttük volna magunkat a gerincnek a szélére s most kezdődnék a túrának szebbik része, a gerincen való vándorlás. Nem kell azonban elfelejtenünk, hogy az a gerinc, amelyen járunk, keskeny s nagyon kell vigyáznunk, hogy le ne szédüljünk.

A magyar gazdasági életre jelentős eseményről egyébként a következő hivatalos jelentés számol be:

Imrédy Béla dr. nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéde után a közgyűlés felszólalás nélkül tudomásul vette a főtanács évi jelentését, jóváhagyta az 1937. évi zárszámadásokat, megadta a főtanács részére a felmentvényt és Baranyai Lipót dr. vezérigazgató előterjesztése alapján elfogadta az 1937. évi nyereség felosztására vonatkozó javaslatot. A közgyűlés e határozata szerint a nyereségnek a nyugdíjalap és a tartalékalap 5—5°/o-os javadalmazása után fennmaradó részéből a részvényesek számára OAVo-os, tehát részvényenkint 6.50 aranykoronának a törvényes értékarany (1 aranykorona^ 1.1585 pengő) alapulvételével megfelelő 7 pengő 53 fillér osztalék kifizetése válik lehetővé. A Budapesti Közlöny 1937 december 19-én megjelent 288. számában közzétett 7620/1937. M. E. számú rendeletre tekintettel a Bank az osztalékot a 14. számú részvényszelvény beszolgáltatása ellenében 1938 február 8-tól kezdve, összes intézeteinél pengöértékben fizeti ki. Ha a szelvénybirtokos szelvényét beváltás végett nem mutatja be, a Bank ezt úgy fogja tekinteni, hogy a szelvénybirtokos az aranyban való fizetésre irányuló igényét az idézett rendelet értelmében fenntartani kívánja. Az idézett rendelet hatályának tartama alatt lejáró osztalékszelvényeket a Bank — további intézkedésig — akkor is beváltja, ha a szelvény bemutatásakor a 3 évben megszabott elévülési idő már lejárt volna.

A közgyűlés ezután a választásokat tartotta meg. Az elnök bejelentette, hogy az alapszabályok 28. cikke értelmében a főtanács tagjai sorából kilépő Papp Elek és Bernát István dr. főtanácsosok, akik a Magyar Nemzeti Bank megalakulása óta alelnökei voltak a Banknak, a főtanácsosi tisztséget korukra tekintettel, tovább nem vállalják és meleg szavakkal emlékezett meg a távozó alelnökök nagy érdemeiről s nemes egyéniségéről. A kilépésükkel megüresedett főtanácsosi- tisztségekre a közgyűlés Vértessy Sándor dr.-t és Waldbott Kelemen bárót választotta meg. Az alapszabályok 28. cikke értelmében szintén kilépő Seitovszky Tibor dr. és Heinrich Gábor főtanácsosok ismét a főtanács tagjaivá választtattak. A megüresedett főtanácsosi póttagsági helyre Mester- házy Ernő, számvizsgálókul Gregersen Nils, Adler Szigfrid. Szunyogh Szabolcs, Niísen Rudolf dr. és Márffy Albin dr., számvizsgáló póttagokul pedig Stromszky I Sándor és Elischer Vilmos dr. választtattak meg.

teljesen tűrhetetlen, hogy ott árusítsanak. Fenyvesek, ha így folytatják, legközelebb már kirakodnak a hirdetőoszlopok mellé, ahol hirdetnek és azon a címen, hogy ez az ő reklámjuk, a reklamirozott portékát nyomban ott el is sütögetik. Reméljük: az ■illetékes kerületi hatóság és az Ipartestület megfelelő elégtételt vesz ezért a meglehetősen szokatlan és vakmerő sérelemért.

*

Amikor a kiskereskedelem kétségbeesetten küz- ködik az áruházak mohósága ellen, nem csekély megdöbbenést kelt a hír, hogy a Rákóczi-úton újabb áruházat akarnak nyitni. A VII. kerületi elöljáróságtól Kovács, Binéth és érdektársai építési engedélyt kértek, amely szerint a Rákócziút 64. számú üres telekre hatemeletes áruházat akarnak építeni. Az elöljáróság a kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy a tervezett építkezés környékén száz-kétszáz méter sugárkörzetben már olyan sok az áruház, hogy újabb áruház felállítása nem indokolt, annyival is inkább, mivel ez az új áruház tönkretenné a még meglevő környékbeli kereskedőket, azonkívül a vásárlóközönség felvevőképességét is túlhaladja az újabb áruház. Az érdekeltség megfellebbezte az elsőfokú határozatot a polgármesterhez, aki kétségtelenül respektálni fogja az elöljáróság alapos indokolását, amelyből hangosan kiált az áruházak megengedhetetlen versenye. De mindezeken felül itt nemcsak építési engedélyről van szó, hanem ott áll a tervvel szemben az áruházi rendelet, amely szerint új áruházat engedély nélkül nyitni nem szabad.

*

A legfurcsább hirdetésről számol be Szarka István dr. főtitkár az OKISz legutóbbi választmányi ülésén. Az történt ugyanis, hogy a vendéglősök hivatalos lapjában az Ipartestület, mint az ERKA nevű hitelszervező-iroda közvetítő ügynöke, verbuválta tcCgjait ruha-, háztartási- és üzleti cikkek vásárlására, hat havi hitelre. Mindenesetre csodálatraméltó, hogy miközben az ipartestületek — éspedig jogosan — állandóan a kereskedőket és iparosokat megkopposztó trükkök és illegális szervezkedések ellen harcolnak, ugyanakkor megtörténhetik, hogy egy ipartest illet maga jár elöl a rossz példával és igyekszik elvonni tagjait attól, hogy pénzük egy részét belevigyék a szabadkereskedelmi forgalomba. Az OKISz választmányi ülésének erélyes állásfoglalása minden bizonnyal észhez téríti a megtévedt testületet.

*

Kellemetlen, határozottan kellemetlen ez az ötmázsa csempészeit mazsola. Ennyit vásárolt a Magyar Divatcsarnok Weiszburg közvetítő úr segítségével Kelemen csempész úrtól. A törvényszék jó borsos büntetéssel sújtotta a tetteseket és a kereskedőknek csak gyenge elégtétel, hogy ebből az alkalomból is rájöhettek arra: hogyan keletkeznek az áruházi élelmiszerosztályok mesésen olcsó dömpingárai. Egyszer selejtes árú, egyszer csempész áru. Egyszer ítélet és százszor és ezerszer nincs ítélet, mert a kerekedők, természetszerűen, nem tarthatnak fenn hatalmas megfigyelő szervezetet csupán a végből, hogy ellenőrizzék és minduntalan a hatóságok tudomására hozzák a legszokatlanabb és legmeglepőbb áruházi manővereket.

*

Az üzleti leleményességnek sok minden fajtájával találkozik az ember, különösen a törvényszéken, de kevés fantasztikusabb ügyről hallottunk, mint amelyben most hozott elítélő határozatot a tábla Orosz-tanácsa. A Szent István Tápszerművek a magyar ifjúságot hangzatos, de megtévesztő jelszavakkal és kilátásba helyezett juttatásokkal ügynökökként, még pedig cikóriaügynökökként óhajtotta kiképezni. Hazafias képeket kellett a cikóriás dobozokból előkotorászni, azokat össze gyűjtögetni, majd különböző, ezekkel kapcsolatos pályadíjak segítségével rávenni papát, mamát, hogy használják a Szent István cikóriakávét. Hát használják békességgel, már akinek gusztusa van rá, de hazafias örv alatt a jövőben senkire nem lehet rásózni a cikóriát: — így szól a példátlanul megszégyenítő ítélet.

Felévei emelte osztalékát a Hazai Bank

Minap tette közzé mérlegét a Hazai Bank R.-T. és ez a mérleg az egész vonalon emelkedést mutat. Az intézet minden irányban kiterjesztette és kibővítette üzlete terjedelmét, jellemző azonban, hogy a bank iránt érzett gazdasági bizalom eredménye: 2 millió pengős betétállománynövekedés, amelynek gazdasági konzekvenciája az, hogy a Hazai Bank az eddiginél is nagyobb mértékben vehetett részt a hitelélet ellátásában. A konszernvállalatok kedvező üzletmenete ugyancsak hozzájárul a mérlegadatok javulásához. Minden részletezésnél többet mond az az optimizmus, amely az osztalék meghatározásában mutatkozik: a tavalyihoz képest pontosan 50%-kai magasabb osztalékhoz, részvényenkint 1.50 P osztalékhoz jutnak a részvényesek, akiknek elisme- Tósére elsősorban Szécsi Pál elnök és kiváló vezér- igazgatója, Rappoch Jenő dr. szolgál rá, akik óvatos, de ugyanakkor ötletes üzletpolitikájukkal minden tekintetben a magyar gazdasági élet lüktetését érzik, de tudják is azt felhasználni.

Az üzleteredményről egyébként a következő hivatalos közlemény számol he:

A Hazai Bank Részvénytársaság igazgatósága e' hó 3-án Szécsi Pál kincstári főtanácsos, elnök vezetésével tartott ülésében megállapította az 1937. üzletév zárószámadásait. A mérleg az előző évi 481.143 pengő 04 fillér nyereséggel szemben 631.763 pengő 46 fillér nyereséggel zárul. Az igazgatóság elhatározta, hogy a február 12-én tartandó közgyűlés elé oly javaslatot fog terjeszteni, amely szerint az alapszabályszeru levonások és a tartalékalapoknak 75.000 pengővel való javadalmazása, továbbá a Nyugdíjpénztár javára és az alkalmazottak jutalmazására fordított összegek levonása utána nyereségből részvényenkint az előző évi 1.— pengővel szemben 1.50 pengő osztalék fizettessék és 106.762.29 P az 1938. üzletév számlájára elővitessék.

Az igazgatóság, amidőn az üzletmenetnek a megnove- kedett nyereségben mutatkozó fejlődése folytán az osztalék emelésére tesz javaslatot, egyben figyelemmel volt arra, hogy a bank kedvező belső helyzete, amelyet tudvalevőleg sem számottevő külföldi kötelezettségek, sem a mezőgazdasági adósvédelmi intézkedések kihatásai nem terhelnek, további megerősítést nyerjen.

A mérleg egyes tételeit illetőleg felemlíthető, hogy a váltótárea az előző évi 18,181.341.64 P-vel szemben 19,395.630.42 P-re, az adósok tétele pedig az előző évi 18,074.305.50 P-ről 20,005935.55 P-re emelkedett. Az adósok tételénél a lombardadósok 989.735.34 P-vel (az előző évben 882.241.64 P), az egyéb fedezettel bíró adósok 14,971.309.49 P-vel (az előző évben 13,672.479.90 P) és a nyílt hitelek és egyéb adósok 4,044.890.72 P-vel (a múlt évben 3,519.583.96 P) szerepelnek. A kinlevőségek 3 millió pengőt meghaladó emelkedése élénk bizonysága annak, hogy a bank —• az egyes hiteligényeket változatlanul a hagyományos gondossággal bírálva el — az eddiginél is fokozottabb mértékben vállalkozott a piac és ügyfelei megnövekedett hitelszükségletének kielégítésére.

A nyílt hitelek tételének mérsékelt emelkedését a bank érdekköréhez tartozó vállalatok jelentékenyen megnő,re- kedett forgalma vonta maga után. Az értékpapirtarca- nak 2,166.174.49 P-vel (az előző évi 2,343.718.47 P-vel szemben) és a pénzintézeteknél és egyéb vállalatoknál fennálló érdekeltségeknek 4,618.360.16 P-vel (az előző évben 4,643.662.16 P-vel) történt értékelése ezúttal is igen jelentékeny belső tartalékokat rejt magában. A takarékbetétek 10,872.917.70 P-vel kimutatott és a folyó- és csekkszámlán elhelyezett betétek 17,602.795.74 P-vel szereplő ösz- szege az előző évhez képest 1,863.136.— P emelkedést tüntet fel. A betétnek nem tekinthető egyéb hitelezők ösz- szege az előző évi 1,536.571.44 P-vel szemben 1,802.197.83 P-t tesz ki. Leírásokra a bank ez évben 190.791.52 P-t (az előző évben 249.835.21 P) fordított.

A betétek és hitelezők tételének a bármikor mobilizálható aktívákkal való egybevetése változatlan és felette kedvező mobilitásról tesz tanúságot. '

Szédelgő feldicsérés és egyéb áruházi csalafintaságok