Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-11-30 / 48. szám

48. szám Hussonßeiedßlc évfolyam ,vti int—um n 1 "i 1-------------------= ^ = Budapest, 1938 november 30. Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA; 50 FILLÉR Árusítják az összes IBSiSz-pavlllonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 77. Telefon: 111 —141 - Postacsekk: 40.424 Budapest történelmi hivatása az új magyar életben Szendy Károly polgármester nyllafkozik a Felvítléfi és a székes- tőváros viszonyáról és a közel jövő várospolitikai programjáról 4 székesiőváros társadalmához ! Alig néhány hete. hogy visszatérő felvi­déki testvéreink megsegítése érdekében kérő szavunkkal a magyar társadalomhoz fordul­tunk. Az elszakított területek visszacsatolása felett érzett mérhetetlen öröm. amely minden magyart eltölt, eddig soha nem látott áldozat- készségben nyilvánult meg. Gyűjtésűnk eredménye a mai naing 4,157.893 pengő 28 fillér. Ebben az összegben a főváros­ban megszervezett házankénti gyűjtés ered­ménye is bennfoglaltatik. Ennek Kontos össze­gét azonban csak néhány nap múlva közölhet­jük. mert a gyüjtőíveken jegyzett készpénz- adományok külön összeszámlálása még nem nyert befejezést. A vénzgyüjtés befejezése után a ruhane­műeket fogjuk összegyűjteni. A felszabadult járásokban dolgozó szociális megbízottá ink jelentéseiből tudjuk, hogy egyes vidékekeken, különösen ott, ahová az otthonaikból kiüldözött menekültek érkeznek, nagy szükség van fel­ruházásokra is. Kérünk használható, jókarban lévő férfi, női és gyermek felsőkabátot, felső­ruhát. kötött holmit, fehérneműt, cipőt és ágy­neműt. Akinek adománya van számunkra, tartsa készen összecsomagolva. Kedves és min­den jó munkában készségesen segítő társaink, a cserkészfiúk szerdán, csütörtökön és pénte­ken a várost kocsikkal fogják bejárni és kürt- jelzéssel hívják fel érkezésükre a ház lakóinak figyelmét. A kocsik minden ház előtt meg fog­nak állni. a cserkészfiúk minden házba bemen­nek és aitóról-ajtóra haladva fogják az ado­mányokat átvenni. Az adományokat éppen olyan piros szívvel díszített bélyeggel fogjuk nyugtázni, mint a házankénti gyűjtésnél a pénzbeli adományo­kat nyugtáztuk. Külön kéréssel fordulunk az üzlettulajdonosokhoz, adjanak nekünk raktá­raikból az alábbiak közül azt, amit nélkülözni tudnak: méterárukat, mindenféle szövetet és posztót, bársonyneműeket, flanelt- és karton­anyagokat és maradékokat, kötött és szövött árut férfi-, női- és gyermekcipőt, kész ruha­neműeket, úgymint férfi, női és gyermek felsőkabátot, felsőruhát és fehérneműt, kö­tésre szolgáló bármilyen pamutot. Az a kéré­sünk, hogy adományaikat közvetlenül köz­ponti raktárainkba szállíttassák. Uri-utca 15. földsz. 2. alá bármely hétköznapon 9—11 óra között. Hálás szívvel köszönöm a főváros társadal­mának az eddig példanélkül álló lelkes segítő- készségét és kérem, hogy ezúttal is szeretettel és megértéssel támogassák munkánkat. vitéz Imrédy Béláné s. k. a ..Magyar a magyarért“ mozgalom munkabizottságának elnöke. Szendy Károly polgármester betegsége után ] újra elfoglalta hivatalát és „hivatalosan“ ismét át­vette a városi adminisztráció legfőbb vezetését. Azért hangsúlyozzuk a „hivatalos“ jelzőt, mert a valóságban betegsége alatt sem kapcsolódott ki az ügyek irányításából. Sokszor jelentek meg a laká­sán a vezető tanácsnokok, akikkel megbeszélte a fontosabb időszerű kérdéseket. Emellett élénk figye­lemmel kísérte a történelmi eseményeket. A Felvidék visszacsatolásának miniden mozzanatát lelkes rajon­gással követte. Nem is tudta elképzelni, bogy a mil­liós város örömujjongását más közvetítse a Fel­vidékre, mint ő és ezért még orvosai tanácsának el­lenére is felkelt betegágyából, hogy a díszközgyű­lésen elmondhassa ünnepi beszédét. Most, hogy újra átvette hivatala vezetését, a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Szendy Károly pioármesfert, aki a fővárosnak a Felvidék visszacsatolásával kap­csolatos intézkedéseiről és a legközelebbi jövő Prog­ramm járói a következőket mondotta: — Bizalmas barátaim jól tudják, hogy egyike voltam azoknak, akik a Fel­vidék visszacsatolásában már akkor bíztam, amikor sokan Magyarország megnagyobbodását még túlzott optimiz­musnak tekintették. Mindig azt hangoztattam, hogy meg kell várni a trianoni bilincsek széttörését, addig komoly fejlődési programot a főváros számára még nem is készíthetünk, mert a magyar fővár’os helyzetére is nagy hatással lesz a tör­ténelmi változás. Másképen kell tervezgetni, ha a kinyilatkozott optimizmusom beválik és egészen más helyzet előtt álltunk volna, ha reményeinkben csalódunk. <A második feltevést csak a felelős ember kötelező óvatossága dik­tálta, mert a, lelkemben rendületlenül bíztam a Felvidék visszajövetelében. — Sajnos, betegségem megakadályozott abban, hogy a Kormányzó Úr Öfőméltósága kassai bevonulásában résztvegyek, csak az vigasztalt meg, hogy a köz­gyűlésen előterjeszthettem Budapest tizenegy felvidéki pontját, felsorolhat­tam azokat a javaslatokat, amelyeket a közgyűlés elfogadott és így a székes- főváros a Felvidék felé megtette a kö­telező szimpatikus gesztust. — Elmentek az üdvözlő táviratok a tizen­egy 'felszabadult városhoz. Megtettünk min­den előkészületet, hogy a felvidéki fiatalság idejöhessen és megismerhesse Budapestet. A felvidéki egyetemi hallgatók részére otthont ajánlottunk fel. Olyan könyveket fogunk kül­deni a Felvidékre, amelyekből az igazi ma­gyar lélek domborodik ki. Kiterjesztjük a főváros nyaraltatási akcióját a Felvidékre is és ezzel megoldódik az a régi problémánk, hogy magaslati helyet szerzünk az üdülésre szoruló szegény gyermekeknek. — A magyar művészek is segítségére lesz­nek a fővárosnak. Nyilvános pályázatot írunk ki olyan emlékművek létesítésére, amelyek ezt a történelmi eseményt megörökítik. Ezeknek előkészítésére bizonyos idő kell, de a megol­dás felé a kezdő lépéseket már megtettük. — Mindenesetre nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy voltak magyar emberek, voltak nagy államférfiak, akik még a nemzet nagy szerencsétlenségében sem vesztették el a fejü­ket és józan ítélőképességüket. A kishitüek folyton azt hangoztatták, hogy Nagymagyar- ország Budapestjét le kell építeni, mert a mil­liós város a csonka országban olyan, mint a hatalmas vízfej a gyönge testen. A magyar kultúrfölény megtartása nem volt hiábavaló. Ezért áldozatokat is helyes volt hozni. A legnagyobb hiba lett volna fővárosunk fejlődésének gyönyörű lendületét megakasztani. Ebben nagy érdemük van azoknak, akik a vi­lágháború összeroppanása után Budapestet újjáépítették. Amikor elfoglaltam polgármes­teri székemet, csontváz-költségvetést talál­tam, ami az akkori idők gazadsági helyzeté­nek megfelelt. A világgazdasági helyzet köz­ben javulni kezdett és erre mi is lendületet ad­hattunk Budapest fejlődésének. Az csak ter­mészetes, hogy teljesen elkülönülve nem dol- gazhatunk. Budapest fejlődését befolyásolja az ország helyzete és a világpolitika alakulása. — Most, hogy hazajöttek felvidéki testvé­reink,. megelégedéssel tapasztalhatják, hogy Budapest nem volt alvó Csipkerózsika, hanem a lepergett húsz év alatt rengeteget fejlődött. Nem csoda, hogy az egész világ felfedezte és most itt az ideje, hogy a magyar Felvidék is gyönyörködjék a magyar kultúra, a magyar élniakarás, a magyar munka és magyar erő didalában. Megmondom őszintén, idegenforgalmi szempontból sokat vá­runk a Felvidéktől. Amint az első korlátozó intézkedések megszűn­nek, a belső idegenforgalom azonnal fellendül. Hányszor hallottuk az idegenforgalmi szak­értőktől. hogy legnagyobb jelentősége épen a belső idegenforgalomnak van. Egymillió ember rengeteg dolgával és ügyével most mégis csak a magyar fő­város feié gravitál és Budapest szeretet­tel varja a felvidéki magyarokat. Budapest gazdasági társadalma is felkészül az egymilliós réteg természetszerű igényeinek kielégítésére. Ezután a legközelebbi idők programjáról kérdeztük meg a polgármestert. — Legsürgősebb teendőnk — mondta —, hogy megkezdjük a soron levő közgyűlés programjának összeállítását. A szakbizottsá­gok már üléseznek és az előkészítő munkával hamar végeznek. Egy milliós nagy város éle­tében mindig rengeteg tennivaló gyűl össze és mihelyt kialakul a megfelelő légkör, rög­tön hozzálátunk a felmerült problémák meg­oldásához. Megkell jegyeznem azt, hogy ilyen­irányban soha sem volt panasza a fővárosnak. Az önkormányzat a szakkérdések el­intézésében a napi politikát sohasem engedte érvényesülni és minden párt mindig csak a főváros egyetemes érde­keit nézte. — Budapest a múltban is igen sokat tett

Next

/
Thumbnails
Contents