Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-11-23 / 47. szám
Bosson^e/edík évfolyam Budapest, 1938 november 23. 47. szám Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 77. Árusítják az összes IBUSz-pavíllonokban Telefon: 111—141 - Postacsekk: 40.424 Háló és emlékezés Teljesen átalakul Budapest képe a modern beépítési tervek alkalmazásával A Madách Imre-út első szakaszára a Madách Imre-ftér front- kiképzését tette kötelezővé a Közmunkatanács — Különleges építési adómentességet kap a külső Józsefváros Egy hét előtt írtuk ezen a helyen, hogy most már nemcsak magunkért, de visszatért felvidéki testvéreinkért is dolgoznunk kell. Majd ők is nekilátnak velünk a munkához, de j mi vagyunk az erősebbek, nekünk kell őket bevezetnünk ebbe a számukra még új életbe, nekünk kell gondoskodnunk róluk, nekünk kell őket ápolnunk, amíg hozzánk erősödnek. Senki sem kételkedhetett egy pillanatig sem, hogy ebben a munkában nekünk, Budapest népének kell előljárnunk. Ennek a gondolatnak jegyében folyt le a székesfőváros törvényhatósági bizottságának szerdai méltóságteljes, ünnepi közgyűlése. Szendy polgármester adott kifejezést ennek, amikor kijelentette, hogy a nemzet történelmi napjaiban a székesfőváros a teljesített hivatás nyugodt önérzetével áll az ünneplők sorába, hittel és lelkesedéssel vállalja a jövő feladatait is, minden szellemi és anyagi erejével a magyar életet, a magyar népi gondolatot, a magyar jövőt akarja szolgálni. Valóban Budapest hiánytalanul fogja magyar kötelességét teljesíteni. A legelső kötelesség, amelynek máris eleget tett: a hála lerovása, a második, amelyre vonatkozólag a közgyűlés máris fontos határozatokat hozott: a felvidék lelkének bekapcsolása az egyetemes magyar lélekbe, a harmadik a történelmi napok emlékének méltó megörökítése. Budapest lerótta háláját mindenkivel szemben, aki a felvidék visszaszerzése körül múlhatatlan érdemeket szerzett. A legelső mindenek között vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország főméltóságú kormányzója. „Amikor országgyarapító munkájának emez első határkövéhez ért, szálljon minden gondolatunk őhozzá!“ így aposztrofálta a Hadurat Karafiáth Jenő főpolgármester, miközben viharzó éljenzés közben emelkedett fel helyéről az egész törvényhatósági bizottság. És mindenkit eltöltött a boldog gondolat, hogy a j Főméltóságú Urat budapesti bevonulásának tizenkilencedik évfordulóján ünnepli mérhetetlen lelkesedései Budapest népe. Tizenkilenc év után, amelyet a történelem útján járt, most honvédéi élén Komáromba és Kassára vonult be. Lerótta háláját a közgyűlés nagy pártfogóink, nemzeti ügyünk sikerén eredményesen munkálkodó államférfiaink és sokat szenvedett, most felszabadult véreink iránt is. A'közgyűlési határozatok legnagyobb részének az a célja, hogy a Felvidék lelkének az egyetemes magyar lélekbe való bekapcsolódásának nagy munkáját szolgálják. Ezek közül legszebb gondolatok egyike az, hogy nemzeti érzésük és kitartó hűségük jutalmául hozzuk el Budapestre a felvidéki iskolák diákjait, a fővárosi iskolák tanulóival pedig ismertessük meg a Felvidéket, ezért iskolai kiránulások keretében mutassuk meg nekik a hazatért városokat. Hazafias irodalmi műveket küld Budapest karácsonyi ajándékul a felvidéki ifjúságnak, a nyaraltatási akciót pedig kiterjeszti a most visszacsatolt területekre is. De még számos szép gondolat szolgálja a lelkek- nek újból való összeforrását, a húszéves rabság feledtetésését és a közösen felveendő teremtő munka egyenlő ütemét. Hasonlóképpen szép és nemes gondolatok töltik meg ezenkívül a főváros törvényhatóságának ama határozatait is, amelyek a történelmi napok emlékének megörökítésére vonatkoznak. Üdvözlő táviratok a felszabadult tizenegy város mindegyikéhez, Szent István emlékérem a visszatért tizenegy városnak és nyolcszázötvennégy községnek, bronzkoszorú A főváros városrendezési és magánépítési ügyosztálya fokozatosan egy egészen új Budapest alapjait, rakja le, amint az egyes városrészek szabályozási terveit és beépítési módjait állapítja meg. Ezek a tervezetek mind a minél több levegő és napfény jelszavával készülnek és egyebek között azt a célt szolgálják, hogy a lakosságnak nem kell kimennie a külső villanegyedekbe, vagy éppen a perifériákra, ha a bennlakáshoz és a modem kényelemhez levegőt és napfényt is akar. Ilyen értelemben készült el az új Szent István- város szabályozása és beépítési terve és így készült el többek között az új Vízivárosé, az Attila-utca köimyékéé, utóbb a külső Ferencvárosé ás a Madách Imre-sugárút betorkolásáé. A sugárutat megnyitó tér képét többé-kevésbé kialakította mái- a MÁK kilencemeletes, a Gazdák Biztosító Intézetének hatemeletes palotája és a Közmunktanácsnak a teret lezáró és a kétemeletes áthidalása alatt a sugárutat megnyitó' palotája. Most van épülőben a Segítőalap bérháza és az OTI-palota, míg a MÁK és a Gazdák Biztosító Intézetének háza között még egy üres telek vár beépítésre. A tér mögötti épülettömbökön, amelyeket a Községi Takarékpénztár szerzett meg és parcellázott, részben megindult, részben legközelebb megindul az építkezés, úgyhogy csakhamar kialakul a térség után a Madách Imre-sugárút első szakasza. A szabályozási tervet és a homlokzatok kötelező kiképzési tervét a Közmunkatanács szabta meg, a beépítési mód tekintetében itt is az az elv érvényesül, amelyet a városrendezési és magasépítési ügyosztály .a főváros egész belterületére egymásután megállapít. A homlokzatok kiképzését egyöntetűvé tette Wälder Gyula terve alapján a Köz- munkataniács, és ebben a kiképzésben a stabilitást jelképező, sötét tónusú Klinkertégla dominál. Most hogy a térség képe mind jobban kialakul, a homlokzatburkolattal szemben felmerült aggályok elhallgattak és az új építkezési rendszernek, amely reprezentatív tereknek vagy útszakaszoknak egyöntetű kiképzésére törekszik és ezzel új színt és jelleget akar behozni Budapest város képébe, ma már mindenki teljes elismeréssel adózik. Legutóbb a Fővárosi Hírlap támogatta általános figyelmet keltő cikkében ezt a törekvést és egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a Madách Imre-tér modern, merész és sikerült elgondolása csak úgy érvényesül teljesen, ha a súgd,rútba való átmenet is alkalmazkodik a. tér stílusához. Ehhez képest szükségesnek tartotta, hogy a Közmunka- tanács a sugárút első szakaszára is tegye kötelezővé a Wähler Gyula terve szerint a frontkiképz^si módot. Mint értesülünk, a Közmunkatanácsnak ez a rendelkezése megtörtént és a Madách Imre-sugárútnak az első utca- kereszteződésig- terjedő szakaszára is kötelezővé tette a Közmunkatanács a homlokza- toknak a Madách lur-e-tér homlokzataival azonos kiképzését. Ehhez képest több készülő bérpalota már meglevő tervét át is kellett dolgozni. Ami a tér1 és a sugárút beépítési módját illeti, Rákóczi fejedelem kassai sírjára, díszlobogó Komáromnak és Kassának, budapesti utcák elnevezése a visszatért városokról, a magyar igazság emlékműve a budapesti központi városházán és még sok más kedves, maradandó emlék fogja megörökíteni a történelmi napok kitörő boldogságát. Nemes és szép gondolatok, intézkedések ezek. erről a szemlélő, aki a sokemeletes bérpaloták előtt az utcán megáll, nem is vesz tudomást. Talán olyan gondolata is támad, hogy azt, ami az utcáról nézve imponáló és monumentális, a lakók egy részének azzal kell megfizetni, hogy a magas falak közé zárt sötét udvari lakások levegőtlenségében kell élniök. Budapest régi bérpalotáiban ez így is van és nemcsak a Józsefváros és Ferencváros szűk utcáiban,., hanem parádés és újabban ünnepi fel vonulási úttá előlépett Andrássy-utunkon is, ahol a többé-kevésbé szép frontok mögött mélyen benyúló, keskeny udvarok és sötét, levegő nélküH, nem egyszer a higiénia követelményeit is nélkülöző lakások sorakoznak. Ar új Budapest azonban nem így épül. A Madách Imre-téren és a sugárúton, a magasba szökő, hatalmas palotákban nincsen szűk udvar és nincs sötét lakás. Az új beépítési mód szigorúan érvényesült és a bérpaloták közé csatlakozó udvarok kerültek, amelyeket a koretépítkezés rendszere szerint építenek körül. Nagy, üde, zöld területekre néznek majd az udvari lakások és senki sem fogja nélkülözni a napfényt és a levegőt. Az említett városrészekben, melyek beépítési módját a városrendezési és magánépítési ügyosztály már megállapította, hasonló a helyzet. Mindenütt keretudvarok köré csatlakoznak a bérházak, anélkül, hogy az új beépítési mód előírása túlzásba menne Át. Sok beépítési terv úgy alakult, hogy olyan hatalmas keretudvart kellett megszabni, amely a telkek kihasználását lehetetlenné tette voU na és ezzel az építtető nem találta vohia meg a számítását, annak ellenére sem, hogy ez az új beépítési mód jóval értékesebb lakásokat produkál, mint a régi, szűkudvaros, sötétlakásos építkezés. Ahol ilyen túlzottan nagy keretűd varok alakulnak az épülettömbökben, ott a beépítési terv megengedi, hogy az udvarokon külön épületeket emelhessenek, ami aztán a telek kellő kihasználását lehetővé teszi, anélkül, hogy ez a higiénikus építkezési rendszer rovására esnék. A városrendezési ügyosztály szinte a köteles gondosságon túlmenő ambícióval dolgozza fel ilyen értelemben a főváros belterületeinek egyes részeit és nem kis feladat elé állott, amikor most a Belvárosnak is nekifogott. Csodálatos módon, a Józsefvárosra, ezúttal annak a Nagykörtútól kifelé eső részét értjük, még nem került a sor, mintha szinte igazolni akarná minden fórum a józsefvárosiak panaszát, hogy őket a modern városfejlesztésből mindig kihagyják. Lehetséges, hogy ebben a külső-józsefvárosi részben az építke-zési kedv, vagy inkább a lehetőség annyira hiányzik, hogy azért nem fordul feléje a hatósági jóakarat. Mert az ríj házépítési módokat rendszerint ott állapítják meg, ahol valami kezdet mutatkozik, mint legutóbb a Teleki-téren is történt, ahol de a magyar lélek mai áradó boldogságához mindez kevés. Úgy érezzük a hála minden szavánál, az emlékek minden szépségénél sokkal többet jelent az öröm, a hála melegétől kivirágzott magyar lélek, amely szűnni nem akaró hozsánnával ünnepéi tovább, amikor már mindnyájan újra kezdtük hétköznapi munkánkat,
