Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-11-02 / 44. szám
44. szám Hu&zon&etedik. évfolyam Rudapesí, 193S november 2. Eíősszsfcösl ásp: EGÉSZ ÉVRE ...... 24 V*m®Q FÉLÉVESE ........ h2 Pm®Ő EGYES SZÁN áüA: 5© FILLÉR &rus$tjá& az összes IBUSz-pawilSoBCkfean £ELEL©S SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal! BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ŰT 77. TeSefen : 1U1—■141 - PosSassekk: 40.424 ZSITVAY TIBOR költségvetési beszéde a nagy történelmi idők légkörében Talán még soha ilyen gyorsan, de mégis alanosan le nem tárgyalta a székesfőváros törvényhatósági bizottsága a költségvetést, mint a mostani nagy napokiban. A közgyűlés méltónak bizonyult azokhoz a gigantikus időkhöz, amelyekről joggal mondhatta Zsitvay Tibor, ennek a közgyűlésnek valóságos ünnepi szónoka. hogy nem akar ma pártvillongásokat, pártszempontokat látni, csak egy ügyet: a mami ar kérdést és a magyar kérdésre egyenes feleletet. Ennek a gondolatnak ünnepi hangulata töltötte meg és vitte szárnyalóau a nemes vitát, ez az ünnepi hangulat nyilatkozott meg Kara- ficíth Jenő titkos tanácsos, főpolgármester tár- gyalásvezetésóben és ennek az unnom hangulatnak jegyében született meg Szendy Károly nagyvonalú, szakértelemmel, tárgy szeretett el ékes expozéja, melyet a beteg polgármester helyett Schuler Dezső alpolgármester olvasott fel. Az ünnep hangulatán túl azonban nagyon szép, tárgyilagos, ötletekben, felvetett tervekben gazdag vita volt a költségvetés ezidei tárgyalása. Vezetett ezen a téren a Nemzeti Egység Pártja, amely pompás jeleit adta munkakészségének, termékenységének és aktivitásának. Legkiemelkedőbb pontja azonban a vitának Zsitvay Tibornak, a párt elnökének, hatalmas, mindent felölelő beszéde, amelynek klasszikus értékeit a nagyközönség előtt feltárandó a Fővárosi Hírlap az alábbiakban szószerinti való szövegéiben közöl. Beszédében mindenekelőtt a főváros gazdálkodását vette komoly, jóindulatú termékeny kritika alá, és megállapította, hogy nem tekintve néhány kisebb momentumot, — Az elismerés szavával kezdem felszólalásomat, a polgármester úr iránt, akit, sajnos, betegsége ma távol tart körünktől, és az adminisztráció iránt, amely becsületes munkával dolgozta át ezt az esztendőt és becsületes törekvésekkel és jó szándékokkal terjesztette elénk ezt a költségvetést. A kölség-vetés tárgyalása a törvényhatóság legmozgalmasabb időszaka szokott lenni, amelyben összpontosul minden követelése, minden ereje, minden vágya és mindaz a szempont, amely Budapestet, úgy ás, mint az ország szívét, úgy is, mint saját lakosainak képviselőjét fűti és hajtja. Az hiszem azonban, olyan körülmények között még sohasem tárgyaltak Budapesten költségvetést, mint amilyen körülmények között most Budapest népe él. Budapest népe, akárcsak az ország népe, mert ezzel egy érzésben, gondolkozásban, törekvésben és célkitűzésben, nem azok iránt a számok iránt érdeklődik elsősorban, amelyek a költségvetésben szerepelnek és nem azokat a határokat mérlegeli, amelyek a teherviselőképességnek, a fedezetnek és a kiadási tételeknek a határait jelentik. Mi más számok felé fordulunk és más határok felé tekintünk. Amikor történelmi időket ól a magyar, akkor is kötelessége a maga hétköznapi munkáját elvégezni, sőt akkor még fokozottabban kötelessége, mert nem lehet mindenki az első sorban azok között, akik át is lépik a határokat és nem lépheti át senki sikerrel a határokat akkor, ha az országban a legutolsó munkahelyen csak egy ember is elhai nyagolja a maga hétköznapi kötelességeit. Ezért foglalkozom ennek a költségvetésnek tárgyalásával annak ellenére, hogy a lelkem nincs itt, annak ellenére, hogy a lelkem felvidéki testvéreink sorában kalandozik azok között, akiknek mindegyike, legyen bár a felvidéken valaki származására nézve magyar, mindjobban közeledünk a városi gazdálkodás jólátgondolt, minden ötletszerűséget kizáró tervszerűsége felé. Megállapította, hölgy ezzel a költségvetéssel szemben is szükség lesz korrekcióra, amelyet a tizenkettes bizottság harmonikus együttműködéssel fog keresztülvinni. Igen értékes, objektivitásával kiváló Zsitvay Tibor beszédének az a része, amely a főváros és az állam viszonyával foglalkozik. Itt a remikívüli aktualitásokról való megemlékezés után annak a reményének adott kifejezést, hogy „végre mégis eljön az a nyugalmasabb idő, amikor az állam és a főváros szerves adóreformot készíthet elő“. Beszéde azután részletesen foglalkozott a főváros életét érintő minden fontos kérdéssel. Átfogó, nagy ismertetése volt ez a történteknek és a történ emlőknek. Higgadtság, nyugalom a dolgok megítélésében, új és meglepő meglátások, a kritikában mély szociális érzék. Budapest és a magyar kultúra mélységes szeretető jellemezték Zsitvay Tibor nagy beszédét. Többször lendült azután Zsitvay ^ Tibor gondolatmenete tiszta, fénylő költőd zónákba. Különösen akkor, mikor a hazatérő magyarokról szólott, akiket nemcsak tárt karokkal, de lelkűnkben felkészülve is kell várnunk. És kimondta a nagy gondolatot, amelyet min dny ói j u n k n a k szivünkbe kell vésnünk: — \Az itt bent levő állagotokon, célkitűzéseken. általában a lelkek nyugalmán semmit sem szabad változtatni azok nélkül, akiknek szavuk lehet az ország jövendőjének kialakításában. Zsitvay Tibor nagy beszéde itt következik: tót, rutén, vagy szepesi szász, az ezeréves szent- istváni nemzetegység alkotmányhű és a szabadságért vérét áldozó történelmi közösséget alkotja velünk és azok a számok, amelyek az ő visszatérésük számarányait fogják jelenteni és azok a határok, amelyek átmenetileg tovább fognak csúszni az ezeréves határok felé, a mi érdeklődésünknek ma legszentebb tárgyai. E§end§<ftrü§3 helyset. ■ A rendkívüli helyzet következményeit le kell vonnunk, nemcsak abban a tekintetben, hogy ne legyünk kicsinyesek és ne legyünk részletezők, hanem le kell vonnunk a költségvetés tárgyalásának módjára nézve is. Meg vagyok győződve arról, hogy nincsen senki ebben a közgyűlési teremben, aki idegeinket hosszadalmas vitával akarná próbára tenni. Ám nem is ez a legfontosabb szempont. A főszempont az, hogy helytelen lenne, ha valaki most hosz- szadalmas vitával akarná elvonni az adminisztrációt az ö megnövekedéit, megsokasodott és megújho- dott kötelességeinek a teljesítése elől. Mi ma az adminisztrációtól nemcsak a hétköznapi munkát kívánjuk meg, hanem hogy a fegyvergyakorlatra Levonultakkal, azok családjával és a rendkívüli helyzet adta új problémákkal szemben is teljesítse kötelességét. Kívánjuk, hogy teljesítse mindazt a kötelességét, amelyet ma a haza az adminisztráció bármely pontján lévő tisztviselőtől, alkalmazottól, munkástól vagy általában minden polgártól megkövetel. A mai rendkívüli viszonyok között nem lehet ebben a teremben senki, aiki akadályozni akarná ennek a költségvetésnek, mint a mindennapi munkához nélkülözhetetlenül szükséges eszköznek a minél előbb tető alá hozatalát. És nem lehet senki, aki a tárgyalást ide nem való, egymás között ellentéteket szító anyag behozatalával nyújtani, rontani akarná. Nem lehet senki, aki azt az egyetemes nemzeti érzést, amely a történelmi magaslaton, a történelmi időkben, a történelmű elhivatottságú népeket jellemezni szokta, ebben a teremben meghazudtolná. Végül még egy következménye van annak, hogy a rendkívüli viszonyok között nem fogjuk talán olyan részletezően tárgyalni a költségvetést, mint ahogyan máskor szoktuk. Az a következménye, hogy ismét foglalkoztatnunk kell — ahogyan a polgár- mester úr előterjesztése is céloz erre ■— a 12-es albizottságot, amely a maga szorgos, hangya munkájával pótolni fogja, amit a rendkívüli viszonyok közön a közgyűlés el nem végezhetett. Tervszerű a gazdálkodás Annak, hogy a vitákat önként keretek közé szorítjuk, hogy a részletezést túlságosan meg nem engedjük, nemcsak lelki és politikai okai vannak, de, hála Istennek, meg vannak a tárgyi lehetőségei is. Ezeket pedig abban látom, hogy a polgármester úr a maga adminisztrációjával olyan költségvetést készíttetett, amely, a körülményekhez képest, elég jól sikerült. Sikerült pedig azért, mert nagyrészt figyelembe vette az autonómia részéről kifejezésre juttatott legfőbb szempontokat, hogy t. i. a költségvetést a. terhek újabb emelése nélkül, tehát az adók és a tarifák emelése nélkül, állítsák össze, továbbá, hogy ennek dacára is, deficitmentes legyen a költségvetés és harmadszor, hogy mai expozéjában rövidesen előterjeszteni ígérte az öt évre szóló rendszeres beruházási munka,pro grammot, amely nélkül végérvényesen nem lehet szó a fővárosban a tervszerű gazdálkodásról. De, hála Istennek, megállapíthatjuk, hogy eltekintve ettől és néhány egyéb momentumtól, mindjobban közeledünk a városi gazdálkodás jól átgondolt, minden ötletszerűséget kizáró tervszerűsége j felé. Ez a tervszerűség volt az, amit úgy én, mint mások — rendszerint mindazoik, akik igyekeztek belemélyedni a fővárosi költségvetések, a fővárosi adminisztráció és különösen a pénzügyi gazdálkodás titkaiba és ott rendszer helyett a személyek és ! a pártbefolyások változásai miatt bizony inkább I rendszertelenséget találtunk, — szóval mindazok, aki ezekre a tapasztalatokra jutottunk, azt követeltük és kértük, hogy a főváros térjen át a minden részletében rendszeres és céltudatos gazdálkodásra és így rakja le hosszabb időre a deficitmentesség állandó alapját. Ez a korszak, meggyőződésünk szerint, akkor köszönt reánk, amikor minden vonalon kizárjuk az ötletszerűséget, amikor sem a várost, sem pedig a polgárságot új terhek ás ötletek tekintetében meglepetések nem érhetik, vagyis, amikor hosszabb időn át érvényesülni fog a szakszerűségen, a hozzáértésen, a szociális megértésen és gondolkodáson, az arányosan igénybevett teherviselő képességen felépülő, minden tekintetben tervszerű, céltudatos és következetes pénzügyi gazdálkodás. Ennek a tervszerűségnek a szerveiként hoztuk erről az oldalról javaslatba az autonómia részéről az új, azóta bevált szerveket, amelyeket bizony eleinte nem fogadott mindenki túlságos nagy megértéssel. Én nem panaszolni akarok, hanem jelenségeket állapítok meg. Viszont örömmel látom, hogy ez a kezdő ellenérzés, az autonómia belterjeeebb közreműködésével szemben való ellenkezés fokozatosan mulóban van. Azok az új szervek, amelyek a tervszerű városgazdálkodásnak a kiépítésére az adminisztráció segítségéül jelentkeztek az autonómia részéről voltak: a városfejlesztési különbizottság, az üzempolitikai bizottság és most legutóbb a pénzügyi szakbizottság 12-es ! albizottsága. M nagy
