Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-10-12 / 40-41. szám
Budapest, 1939 olcióber 12. 40—41- szám HusxonGefeáilc évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉ LÉVRE.....................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavilIonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, ¥9., ANDRÁSSY-ŰT 77. Telefon: 111-141 - Postacsekk: 40.424 Közel tízmillió ingyen ebédet oszt ki a főváros Budapest felkészült a téli nyomor leküzdésire — Mines munkakerülő az Ínségesek közölt — Hegszünt bárom nyomortelep — (IJ szociálpolitikai intézmények Komárom és Budapest A sorrend ma így hegyes: első helyen áll Komárom', második helyen Budapest. Komárom aiz az ősrégi magyar város, amelyre most nemcsak minden magyar szeme, hanem úgyszólván az egész világ szeme érdeklődéssel és várakozással tekint. Komáromban tanácskozik a magyar kormány bizottsága a cseh kormány kiküldötteivel, hogy megállapodjék a müncheni négyhatalmi értekezlet intézkedéseinek végrehajtásában, a nemzetek önrendelkezési jogának érvényesítése értelmében. Amikor a pozsonyi rádióállomás útján megszólaltak a felvidéki magyar pártok vezetői, arra kérték nemcsak párthíveáket, hanem az egész magyar népet, hogyha talán a mostani várakozás percei hosszabbaknak tűnnének fel, mint máskor a hónapok, mégis ezekben az utolsó napokban senki ne feledkezzék meg arról, hogy most öntudatosan, önérzetesen, fegyelmezetten kell viselkednie. Ugyanezeket mondotta Komárom város polgármesterének a magyar delegáció vezetője, Kánya Kálmán külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy teljesen egyetért a felvidéki magyar pártok deklarációjával és a párt elnökének azzal az intelmével, hogy ma öntudatosan, fegyelmezetten, nyugodtan kell vi- viselkcdnünk mindnyájunknak, nem szabad elveszíteni idegeinket. Ez természetes is. Olyan nagy események, a magyar életre annyira fontos tanácskozások folynak Rév-Komárom városában, hogy valóban mindnyájunkat terhel a felelősség az ilyen nagy pillanatokban szükséges fegyelmezettségért és nyugalomért. Tudnunk kell mindnyájunknak, bogy a j fegyelmezetlenség, az egyébként érthető türelmetlenség csak nehezíti azoknak a tárgyalásoknak : nyugodt szellemben való lefolytatását, amelyeknek f eredményességet mindkét tárgyaló fél hiszi és j remiéli. Budapestnek, mint az ország fővárosának külön | is — ha szabad így mondani — nagy az érdekeltsége. Komoly és súlyos érdeke, hogy a komáromi tárgyalások minél eredményesebben végződjenek és j hogy az eredményesség érdekében minél nyűgöd- j tabb légkörben folyjanak le. Minél nagyobb lesz az ] ország területe, annál inkább növekedik Budapest j főváros gazdasági és kulturális actióradiusa. Mi- j nél nagyobb az ország területe, annál inkább nőve- j kedik fővárosának tekintélye, forgalma, gazdasági ’ ereje. Minél nagyobb az ország területe, annál j fontosabb gócpontja lesz Budapest az egész dunai l kereskedelemnek és az egész Duna-vonalnak. Az j egyetemes magyar nemzeti érdekeken kívül tehát j Budapestnek szűkebb egyéni érdekei is azt köve- i telik, hogy fegyelmezetten, önérzetesen és öntuda- ; tosan kísérje ügyelemmel a Komáromban folyó j tárgyalásokat. Budapesten futnak össze az egész ország ideg- j szálai, ennek következtében Budapest az, amely a centrifugális erő segítségével a maga idegéletének < tüneteit a perifériák felé kisugározza. Ha Buda- ] pest lakossága kellő megértéssel, hazafias köteles- j ségteljesítéssel nyugodtan és fegyelmezetten visel- \ kedik, akkor ennek hatása kétségkívül az ország I többi részein is jótékonyan érvényesül. Budapest fővárosnak ezekben a történelmi pil- j lanatokban az a kötelessége, bogy a gazdasági és j kulturális élet minden területén úgy dolgozzék to- j vább, mint ahogyan a hétköznapi munka szürke | napjaiban dolgoznia és tevékenykednie kell. Örömmel kell látnunk, hogy a székesfőváros polgársága j ezt a kötelességét ismeri és teljesíti is. A főváros j gazdasági életében a nagy események semmiféle I fennakadást, zavart nem okoztak. Folyik az érték- j termelő munka, mindenki a helyén van és min- I denki, akit a felelősségnek bármi csekély súlya is i terhel, azzal a nyugodt várakozással tekint a komáromi tárgyalások elé, amelyre ezekben a napok- í ban kötelezve is van. Komárom és Budapest ma úgy viszonylanak ; egymáshoz, mint a magyar jelennek két gócpontja, j Komáromban a magyar jövendő kohója ég és ké- | szülnek azok a láncszemek, amelyek a szeretet je- ! gyében fűzik össze a visszatérő magyarságot az 1 ittmaradottakkal, Budapesten viszont a nagy nem- | zeti várakozás tüze lángol és ennek fénye mellett \ nyugodtan, fegyelmezetten készül a főváros népe j illően fogadni azokat a húsz esztendőn át szenva- 1 A pesti utcán még az őszi napsugár játszik, de a nap már nem nyújt tikkasztó meleget. Közeledik a tél és vele együtt előreveti magát a nyomor árnyéka is. Budapestnek, mint minden esztendőben, az idén is fel kell készülnie a téli nyomor leküzdésére. A magyar főváros már bebizonyította, hogy melegen dobog a szíve és az emberi nyomioníságok eilen eredményesen tudja felvenni az irtó harcot. A háború óla a szociálpolitikai költségvetés egyre duzzadt és a székest öv ár'os +olán még erején felül is áldoz a nyomor leküzdésére. A Fővárosi Hírlap munkatársa most a téli szezonra való előkészületek idején felvilágosításért dr. gefüllter Dezsä alpolgármesterhez fordult, aki a téli szociálpolitikai akciókról a következőt mondotta: — A főváros ellen eddig sem lehetett semmi panasz szociális téren. Mindent megtettünk a nagy városokban természetszerűen jelentkező nyomor enyhítésére. Ha valaki átlapozza a szociálpolitikai költségvetésünket és visszagondol arra, hogy a háború előtt a főváros gondoskodása milyen szerény méreteket öltött, az összehasonlítás után igazán meg lehet elégedve. Budapest az idén is teljesíti kötelességét. Nagyjából azt mondhatom, hogy az eddigi keretek között maradunk, és ugyanolyan áldozatokat hozunk a téli nyomor leküzdésére, mint eddig, A költségvetés számadatai is ezt bizonyítják. Ebben az évben 14,292.673 pengő volt a szociálpolitikai költségvetés, az 1939. évi költségvetésbe pedig 13,854.711 pengőt vettünk fel. Az eltérés 437.962 pengő, de ebiből nem szabad azt a következtetést levonni, mintha a főváros most kevesebbet áldozna, mint eddig, csupán bizonyos rendkívüli tételek maradtak el, de a nyomorgókon évven úgy segítünk, mint az előző években. Egy-két számadatot hozok fel ennek az igazolására. A jövő évben 9,870.000 adag ebédet osztunk ki. illetve ennyinek a költsége szerepel az új költségvetésünkben. A terhes- és szoptatóanyák, valamint az apró gyermekek támogatása tovább folyik és az 1—3 éves kisgyerekek tejellátásáról is gondoskodunk. Erre a célra 388.000 pengőt fordítunk. A felnőttek és gyermekek felruházására, cipővel való ellátására és a cipőknek megjavítására 270.000 pengőt adunk. A költségvetés többi dett magyar testvéreket, akiknek milliósfőnyi tömegével az ország területileg, erkölcsileg és anyagilag gazdagodni fog. Budapest polgárainak látóköre eléggé széles annak az igazságnak felismerésére, hogy azok a tárgyalások, melyek ma Komáromban folynak, diplomáciai tárgyalások. Lehetséges, hogy csak most kezdődött meg Komáromban az a diplomáciai küzdelem, amelyre a miniszterelnök a közelmúltban utalt, mikor azt mondotta, hogy diplomáciai hajadatait talán fölösleges is felsorolni, mert lényeges változás úgyszólván nincs. A főváros elmegy az áldozatkészség legszélső határáig és igyekszik a nyomorgókon a lehetőséghez képest segíteni. — Nagyon régi törekvés az, hogy csak a magukkal tehetetlen és dolgozni nemi tudó embereknek adjunk alamizsnaszerű segítséget. Az ideális állapot az volna, ha minden munkaképes embert munkával tudnánk ellátni. Ebben az esztendőben már nagy lépéssel mentünk előre a kijelölt ideális úton. Bevezettük n fizikai szükségmunkát és a munkaképes nyomorgóknak csak akkor adtunk segítséget, ha ezért bizonyos munkát elvégeztek. A jövő évi költségvetésbe 1,574.000 pengőt vettünk fel erre a célra. Lesznek útépítések és más szükségmunkák, amelyeknél nem az anyag megszerzése a je- lentős^ költség, hanem a munkabérekben fizetjük ki a rendelkezésünkre álló öszeget. Voltak aggodalmaskodók, akik azt hitték, hogy az ínségesek közül sokan majd vonakodnak munkát vállalni. A példa azonban azt mutatja, hogy az emberek szeretnének dolgozni és szívesen végzik el a szükség munkát, még örülnek is annak, hogy nem alamizsnát kapnak, hanem a nekik nyújtott segítségért valami ellenértékét nyújtanak. — Éppen most kaptam meg a legutolsó kimutatást, amely szerint szeptemberben 3923 szükségmunkás dolgozott, különböző átrendezési munkákat végzett el és kertészeti munkálatokkal foglalkozott. Hogy mennyire szivesen dolgoznak az emberek, arra is van nagyon meggyőző érvem. 4183 hatósági ellátott személyt szólítottunk fel fizikai szükségmunkára és csak 240-en nem jelentkeztek, de ezek közül is többen olyan helyzetben voltak, hogy nem vállalhattak munkát, tehát a munkától való vonakodás úgyszólván teljesen megszűnt. Nagyon megnyugtató érzés az. hogy az emberek nem irtóznak a munkától, hanem mindegyik arra törekszik, hogy a lehetőséghez képest maga keresse meg családja számára a kenyeret. — Érdekes líjítás az is, hogy a munkaképtelen ínségeseket■ vidéken helyeztük el. Vidéken olcsóbb az élet és ezek a munkaképtelen öreg emberek könnyen beilleszkednek az új környezetbe és hamarosan családtagokká válnak. cot kell megvívnunk szívós kitartással, törhetetlen akarattal és élniakarással. Az ilyen diplomáciai tárgyalások a dolog természete szerint sohasem szoktak máról-holnapra befejeződni. Bismarck mondotta hogy minden hasonló diplomáciai tárgyalás ősidőktől fogva óvatosan, lépésről-lépésre halad előre. Nemcsak azoknak van tehát szükségük fegyelmezett nyugalomra, akik tárgyalnak, hanem azoknak is, akiket a tárgyalások eredménye igen közelről érint. BBBjgrafflasaagciaKS«
