Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-07-20 / 29-30. szám
/ flusson^eíedllc évfolyam Rudapesi, 193S Július 20. 29—30. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EGYE S SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN SzerkeszSőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 77. Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon: 111-141- Postacsekk: 40.424 Nem lesznek pénzügyi nehézségek a nagy beruházó Programm (errszerü végrehajtása körül Az ország ajjáepitesének hatalmas munhaprogrammjába Buüapest a legteljesebb álűozaihészseggtl bekapcsolom k lamottc Károly helyettes polgármester nyilat hoiata az időszerű városházi Kérdésekről Propaganda Egy év előtt talán még idegenszerűen csengett volna a propaganda szó, ma pedig valamennyien őszintén várjuk ennek az új szervnek kialakulását és munkáját. Az idők forgása, a kor haladása, új gondolatok föllobba- nása, társadalmak kisebb, vagy nagyobbmér- tékű átalakulása új és új szervek létesítését teszi szükségessé. Mi még emlékszünk rá, amikor szüléink a napfénytől óvtak és a legriasztóbb gondolat volt, hogy napszúrást is kaphat az ember. Kinek jut ma eszébe a napszúrás, amikor testét a nap tüzes sugaraival égetteti és a fényt az egészség forrásának tekinti. Ami tegnap még fölöslegesnek, vagy idegenszerűnek látszott, ma már szükségességgé vált. így vagyunk a propagandahivatallal is, amelynek szükségességét valamennyien érezzük és amelynek működéséhez nagyon sok komoly, őszinte reményt fűzünk. Milyennek kell lennie a magyar propaganda-szervnek! Nagyon könnyű erre a válasz, ha arra gondolunk, hogy mit mondott Imrédy Béla miniszterelnök első parlamenti beszédében. A sok zavaros elmélet és ködös gondolatok ellen egyetlen orvosságot tudott ajánlani: a világos beszédet. Az első elhangzott parlamenti beszéd óta ezt az orvosságot adja a magyar miniszterelnök minden alkalommal. De egészen bizonyos az is, hogy ez a kivételes tehetségű, munkabírású és tudású férfiú, akit a propaganda élére Antal István személyében a miniszterelnök kiszemelt, szintén ezzel az egyenes, nyilt és világos beszéd; del kíván majd minden betegséget orvosolni és ezzel a világos, nyílt, szókimondással tör útat azoknak a gondolatoknak, amelyeknek a mai nemzetet meg kell hódítaniok. Világosságot kell teremteni az izgatás és a ködös pro- paganda ellen, de világossággal kell gyógyítani azt a másik betegséget is, amely mostanában gyakran erőt vesz magyar lelkeken és ez a kishitűség és az oktalan ijedezés. A magyarságnak azonban ezentúl is hatalmas erőre van szüksége. Önbizalmat, kitartást kell mutatnia, szemben az egész világgal. Ezt pedig máskép, mint hogy az egész nemzet egy lélekké forr össze, nem lehet elérni. Ezért van szükség egészséges és egységes nemzeti közszellem kialakítására. Elragadó erejű vezető nélkül pedig ezt megvalósítani nem lehet. Ilyen magával ragadó erejű, hitét, meggyőződését, örök lelkesedését harcba vivő egyén Antal István, akire a miniszterelnök azt a feladatot bízta, amelyet ma a legfontosabbak közé kell sorolni. Antal István alkotó tehetsége gyorsan és szilárdan fogja kiépíteni azt a szervezetet, amely, ha működni kezd, az ő lelkesedésének motorja fogja vinni a cél és a győzelem felé. Mert győznie kell és célt kell érnie a propagandának, amelynek feladata, hogy biztosítsa a termékeny társadalmi békét, hogy egy nevezőre hozzon minden fölfogást és minden temperamentumot, hogy egységes tempót diktáljon pártokon felül álló tekintélyével és hogy kitartást, kemény akaratot öntsön ebbe a nem; zetbe, amelyet mindenkor a gyorsan múló lobbanékonyság vádjával illettek. Ma mindenki tudja, hogy szilárd^ akaratra, csüggedést nem ismerő lelkes munkára, kitartásra, összefogásra, áldozatkészségre és teljes odaadásra van szükség minden vonalon. Ezek nélkül az erények nélkül szétesik ez a nemzet, de ha ez a belső tűz, amely kétségtelenül megvan minden magyarban, olyan élesztő szellemre talál, amely ezeket az erényeket a végsőkig fokozza, akkor nem kétséges, hogy a belső egység nagy lendülettel visz bennünket örök céljaink felé és a magyar nemzet számára biztosítja a világ tiszteletét és megbe-_ csülését. Ma nincs nagyobb feladat, mint a magyar lelkek _tiizét éleszteni és aki ezt hittel, szere- j tettel és hűséggel cselekszi, az ki fogja érdé- j melnr a nemzet háláját. 1 A Városházán nyári szünet van, Szendy Károly polgármester autótúrán vesz részt, Schuler Dezső alpolgármester is szabadságra ment, egyedül dr. Lamotte Károly helyettes polgármester van hivatalában és most ő irányítja a város dolgait. Ilyenkor, nyáron nem szoktak nagy szenzációk előfordulni, de az idén nemcsak a folyó adminisztratív ügyeket kell intézni. Nagy dolgok vannak készülőben, az országos politika is csak későn pihent el és amit előkészített: a beruházó programm, a vagyon- váltság és a kölcsön lebonyolítása erősen érinti magát a fővárost is. Ezekről az aktuális kérdésekről beszélgettünk dr. Lamotte Három helyettes polgármesterrel, aki a következőket mondotta: — Arra a kérdésre, hogy a fővárost menynyiben érinti a vagyonváltság, csak megismételhetem, amit a Fővárosi Hírlapban már egy- ízben kijelentettem: Budapest egy lépést sem tett abban az irányban, hogy különleges elbánásban részesüljön. —• Ennek az állásfoglalásnak erkölcsi ereje van. A főváros is ki akarja venni a maga részét az ország újraépítésének nagy munkateljesítményéből. A kormányintézkedések úgyis kivonták a közüzemeket a vagyonváltság kötelezettsége alól, részvénytársasági formában működő üzemeinkre azonban a vagyonváltság kötelező, ügy a Beszkárt, mint a Községi Takarékpénztár és a Kisipari Hitelintézet éppen annyira érdekelve van, mint minden más magánvállalat. Éppen most van folyamatban annak a kiszámítása, hogy milyen összeget kell majd fizetni üzemeinknek. Mint ahogy a magángazdaságot sem érinti erősebben az a pénzügyi művelet keresztülvitele, úgy a mi üzemeinknél sem fog semmiféle különlegesebb komplikációt előidézni. — A beruházó program végrehajtásával kapcsolatban ellentétes hírek kerültek forgalomba. Mi az igazi tényállás? — kérdeztük. — A törvényhatóság azt kívánta, hogy a nagy beruházó programmot készítsük el. Ez megtörtént. Az önkormányzat most már tisztában lesz azzal, hogy a fővárosnak a jövő fejlődése érdekében mire volna szüksége. A Fővárosi Hírlap részetesen ismertette a beruházó programmot. Nem arról van szó, hogy a 214 millió pengőt, — amit a tervezet megállapít — egyszerűen kölcsönképpen fölvesszük és ebből megindítjuk a beruházásokat, hanem a 214 millió azt jelenti, hogy ez az az összeg, amelyből az Összes beruházási munkákat végre lehet hajtani. Az úthálózat szükséges fejlesztése érdekében nagy összegre volna szükség, de ennek megoldása a rendes költségvetés keretein belül is lehetséges. Ugyanez vonatkozik a csatorna- hálózat fejlesztésére is. Egészen külön tétel a Beszkárt í5 milliós beruházása. Az iskolák építésére felvett 10 millió, a közélelmezési intézmények fejlesztésére szükséges 10 és fél millió, a kislakások létesítésére előirányzott 13 és fél milió, kórházak modernizálására 7 és fél millió, a Városháza átépítésére szükséges 15 millió: ezek a nagyobb tételek, éppen azért alaposan meg kell gondolni azt, hogy e területen belül milyen munkatempót diktálunk. A beruházásokkal a mostani nehéz időkben nagyon óvatosan kell eljárni. Különösen akkor, ha azt másból, mint kölcsönből, fedezni nehezen lehet. — Általánosságban nem lehet eldönteni azt, hogy melyik elv helyesebb: a beruházásokat kölcsönből fedezni, vagy azokat beállítani a költségvetés keretei közé. Vannak esetek, amikor valamely szükségletet feltétlenül ki kell elégíteni és erre a célra elodázhatatlan a kölcsön igénybevétele. Csak példaképpen említjük, tegyük fel, hogy nincsenek rendben a főváros útjai. Ebben az esetben nem szabad gondolkodni, hanem az utakat meg kell csinálni és a fedezetről akár kölcsön útján is azonnal gondoskodni kell. Ilyen égető kérdésünk azonban nincs, Budapest útjai rendben vannak. Nemcsak a belső utakról beszélek, hanem az összes kivezető utak is jó állapotban vannak. Az utak nemcsak a mi igényeinknek felelnek meg, hanem világviszonylatban is kiállják az összehasonlítást. A közutak modernizálására azonban egy nagyvárosban mindig szükség van. Az útépítési programmot eredeteiig 6 év alatt kívántuk végrehajtani, de ebben az esetben kölcsönt kellene felvenni. Ha ugyanezt a programmot beállítjuk a rendes költségvetés keretébe, úgy a kölcsön törlesztésének összegéből 10 esztendő alatt megépíthetjük a tervbevett útvonalakat. Ez a négy esztendő nem számít akkor, amikor az utak általánosságban rendben vannak. így azután úgy határoztunk, hogy erre a célra nem veszünk fel kölcsönt, hanem a magunk erejéből építjük meg az utakat. — A költségvetés keretében különben mintegy 72 és fél millió pengő értékű munkát hajtanánk végre és kölcsönből csak a többi tételeket fedeznék. Erre a célra körülbelül 50.2 millió pengő szükséges. De itt is beosztással élhetünk: vannak sürgős beruházó tételek, ezeknek az összege 38 millió körül mozog, a többi beruházási tétel pedig egyidőre halasztást szenvedhet. Feltélenül, ellátjuk iskolákkal a perifériákat, a piacok modernizálását megoldjuk és kislakásokat építünk. — Talán az 50 millió pengős szükségletből következtettek arra, hogy az, állam a nagy beruházó költségvetésből kihasít 50 millió pengőt és azt a főváros rendelkezésére bocsátja? —• volt a további kérdésünk. —• Én is hallottam ilyen hírt, de ennek semmiféle alapja nincs, illetve ilyen irányban nem voltak tárgyalások, az állam nem ajánlott fel a fővárosnak 50 milliós kölcsönkeretet, de maga a város sem fordult ilyen kéréssel az államhoz. Mindezek merő kombinációk, amelyeknek konkrét alapjuk nincs. — Mi van az üzemi beruházásokkal? — Ezek egész külön lapra tartoznak. Az
