Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-01-19 / 3. szám
3. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ........ 12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes ISUSz-paviilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhiwataS: BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 Nem marad ki fontosabb tétel az új költségvetésből Zsitvay Tibor és Szcndu polgármester HlbontaKozO javaslatait együttesen tárgyalja a takarékossági bizottság Mi utak A Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának első ’vacsoráján, amelyet ebben az évben rendeztek Zsit- vay Tibor és Bessenyey Zénó nagyszabású beszédeket mondottak. Ezek a beszédek tulajdoniképpen nem programmadó niylatkozatok, aminthogy a pro- grammadás nem is a pohárköszöntő témakörébe tozik. Annál jelentősebb azonban, hogy a szónokok nagyon érdekes, nagyon megnyugtató és nagy reményekre jogosító jellemzését adták azoknak a módszereknek, amelyeknek igénybevételével kíván a párt a jövőben a főváros lakosságának javára dolgozni. Az út, amelyen a párt haladni akar, új út lesz, vagyis inkább folytatása annak, amelyen munkáját már a múltban is végezte. De mint Zsitva-y Tibor mondta, a párt nem akarja, hogy rozsdás síneken fusson a mozdony, hanem sírna, új utakon akar előrehaladni a szebb jövő felé. Zsitvay Tibor a rozsdás sínek alatt valószínűleg a pártpolitikai küzdelmek és versengések ide- jétmült módszereit értette. Valóban Budapest közönség« ezekkel a módszerekkel torkig van. És aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a főváros népe politikai ellentétek mesterséges szitását, a gyűlölködés fölkeltését, a pártoknak egymásra való licitálását, az ízléstelen demagógiát, amely egyenlő a közéleti tisztességtelen versennyel, régesréjgen halálra ítélte. Az igazi nemzeti egység gondolata nemcsak jelszó, de vezérlő elv is ma már az országos poUtkáhnn, ahol a nyugodt, minden jogos érdeket figyelembevevő kormányzás régenlátott szélcsendet, az alkotó munka biztosítékát teremtette meg. A Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának szintén ez a hivatása. Eddig is eredményesen dolgozott ezen a téren, aminek nyitja és titka, hogy nem deklarálta magát csalhatatlannak, egyedül uralkodónak és egyedül üdvözítőnek. Jött légyen bárhonnan a gondolat, melynek megvalósítóm a főváros érdekében valónak látszott, ez a párt mindig örömmel állt annak szolgálatába és nem érdekelte, hogy kié a dicsőség, csak az, hogy a főváros lakosságának hasznát, boldogulását szolgálja. De ha maga a párt, vagy a párt bármely tagja állott elő egészséges tervvel és az a megvalósulás útjára jutott el, ez a párt akkor sem varrat hímet a maga mentéjére, hanem csak örömmel látta azt, hogy szolgálhatta a közönség, Budapest minden lakosának érdekeit. A Nemzeti Egység Fővárosi . Pártja azonban nemcsak bent, a közgyűlési teremben, a bizottsági ülésen keresett új utakat, de a régi, rozsdás vágányokat, amelyeken csak akadozik a mozdony, fölszedte más irányban is és természetes, sima útjait egyengette a békés és egészséges megoldásoknak. Ez történt legelsősorban az állam felé. Valljuk be, hosszú időn át az egymást követő kormányok bizalmi válságot éreztek a fővárossal szemben. Az a komoly munka azonban, amelyet a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja végzett és azok a gesztusok, amelyekkel a kormány felé közeledett, megteremtették a maguk becsületes és jó gyümölcseit. Ennek a bizalmi válságnak a megszűnése tette lehetővé azt, hogy a főváros és az állam között megteremtődött a gazdasági béke és hogy az állam jelentős összeggel járult hozzá a főváros háztartásának rendezéséhez. Végeredményben pedig a kormányzatnak a főváros törvényhatósága iránt való bizalmának legfőbb jele az, hogy miután az állam és a főváros között való gazdasági kérdések rendeződtek, a belügyminiszter többé nem avatkozott bele a főváros költségvetésének rendbehozatalába, a deficitmentes költségvetés összeállítását az autonómiára bízta. A magyar állam és a magyar székesfőváros békéje és nyugodt együttműködése egyben pedig nyilvánvalóan jelenteni fogja azt is, hogy csirájában pusztul ki az a mesterségesen szított ellentét is, amely a falut és a várost és az ország fővárosát sikeresen szokta egymással szembeállítani. Itt is meg fog hamarosan szűnni a bizalmi válság, bár az az érzésünk, hogy már meg is szűnt, mert elvétve sem lehet többé a közélet fórumain a fővárossal szemben gyűlölködő és igazságtalan hangot hallani. A kritikát az autonómia, az adminisztráció és a párt is mindig szívesen fogja venni, de az igazságtalan támadással szemben a jövőben együtt fog kiállani az autonómiával maga a kormányzat Is, de maga az ország is, amely mindinkább nagyobb szeretettel fogja látni Budapest népének az ország népéhez való simulájsát. Szerdán ül össze a tizenkettes takarékossági bizottság, bogy megkezdje az „új költségvetés“ tárgyalását. A most kidolgozásra kerülő költségvetés annyiban tér el a régitől, hogy beállították a kormány 3 és félmilliós hozzájárulását és ebből 3 milliót a tízmillió pengő hiány csökkentésére fordítanak, a fennmaradó 7 millió pengő hiányt pedig úgy tüntetik el, hogy felerészben fedezetnek használják az adó és az üzemi hozzájárulás magasabbra értékelt tételét, 3 és félmilliót pedig a polgármester töröl a költségvetésből. A polgármester mindenekelőtt a múltévi költségvetés keretei közé szorította vissza a kiadásokat, vagyis egyetlenegy tételt sem emelnek, pedig a város fejlődése érdekében erre esetleg szükség volna. Egyes útak átépítését is elhalasztják. Beszéltünk Zsitvay Tibor dr. a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja elnökével, aki a következőket mondotta: — Egyes sajtóorgánumokban olyan hírek jelentek meg, hogy a kibontakozó tárgyalásokat el akarjuk halasztani, sőt azt is kifogásolták, hogy a múlt hét szerdáján nem fogtunk rögtön hozzá az új költségvetés végleges ösz- szeálításához. Ssenki sem akarja megakadályozni a gyors rendezést, legkevésbbé pedig én. Amikor a polgármester a múlt hét szerdájára kitűzte a tizenkettes bizottság első ülését, akkor még nem tudhatta azt, hogy a római és bécsi előkelő vendégeink látogatása miatt úgy neki, mint a város vezetőinek, valamint a közélet több szereplőjének a vendégek fogadtatásával kapcsolatosan, elfoglaltságuk lesz. Olyan nagyfontosságú tárgyalást^ tehát, amely a főváros egész életére kiható kérdéseket tárgyal, lehetetlen rövid megbeszélés után abbahagyni és éppen ezért javasoltam, hogy 2d órával később kezdjük meg a tárgyalásokat, annál is inkább, mert a polgármesternek a deficit eltüntetéséről szóló javaslatai alapos áttanulmányozást igényelnek és a javaslatokat csak az ülés előtt egy nappal kaptuk meg és több bizottsági tag még időt sem szakíthatott arra, hogy azt áttanulmányozhassa. Az én kibontakozó javaslataim már készen voltak és felajánlottam azt is, hogy ha kell, előzetesen elküldöm a bizottsági tagoknak, hogy azt átnézhessék. A bizottság azután úgy határozott, hogy az érdemleges tárgyalást most szerdán kezdi meg és addig mindenkinek módjában lesz a javaslatokat áttanulmányozni. Semmiféle halasztásról tehát szó sincsen, hiszen e hó végére nemcsak készen lesz a deficitmentes költségvetés, hanem azt a főváros közgyűlése el is fogadhatja. — Kegyelmes Ür meg van elégedve a polgármester úr javaslataival! — Nagy általánosságban: igen, de ez még nem jelenti azt, mintha az előterjesztett indítványokat szó nélkül elfogadnám. Különösen helyeslem javaslatának azt a részét, amely szerint a várható hevételek emelkedése révén akarja a hiány egyrészét eltüntetni. — Nem kell külön hangsúlyoznom azt, hogy tarifaemelésről, vagy a közönség másfajta megterheléséről, természesen, nincsen szó, hiszen ennek a lehetőségét kizárta a belügyminiszteri leirat is. Az én véleményem szerint a törléseknek nagyon kevés szerepet kell adni. magam is iáiig törlők valamit, ami magától értetődik, hiszen a törvényhatóság a főváros költségvetését alapos megfontolás^ után tette magáévá, tehát a főváros közönségének csak olyan igényeit kívántuk kielégíteni, amire feltétlenül szükség van■ Mert bizony nehéz bármiről is lemondani. Az útépítéseket például tovább kell folytatni, ezeket a költségvetési tételeket meg akarom menteni, vannak ezenkívül még olyan tételek is, amelyeket szintén benn kell hagynunk a költségvetsében, mert ezek nagy, országos, nemzeti célokat szolgálnak. Mindenesetre az én javaslatomban találni fogunk olyan lehetőséget, hogy a deficitmentes költségvetést a város érdekeinek különösebb sérelme nélkül is össze lehet állítani. Az éveikre terjedő pénzügyi program keretében lebet az esetleges sérelmeket reparálni? — Maga az a tény, hogy az 1938. évi költségvetést és a több évre terjedő pénzügyi Programm ot nem együtt tárgyaljuk, semmiesetre sem jelenti azt, mintha elejtettük volna a kibontakozásnak ezt a módját. A költségvetés összeállítása időhöz van kötve. Azt e hónap végéig benyújtjuk Budapest felügyeleti hatóságának, de utána rögtön megkezdjük a több évre terjedő pénzügyi program tárgyalását. Továbbra is az a felfogásom, hogy körülbelül 5 esztendős programmot kell kidolgozni. — Beszéltek különböző beruházó kölcsö- nökről és azt is hallottam, hogy ötmilliós kölcsön felvételét javasolnám. Ilyen messze azonban nem tartunk, a részletek megbeszélése még hátra van. Mindenekelőtt össze fogjuk állítani a több évre terjedő pénzügyi programmot és azután látjuk majd. hogy annak fedezésére milyen összeget kell előteremteni. Hallottam azt is, mintha februárban ezzel a nagy munkával nem tudnánk elkészülni. Most is hangsúlyozom, hogy a kérdések elodázását nem kívánom és ha kell, akár egyfolytában éjjel-nappal tárgyalok. Együttes erővel összeállíthatjuk a szükségleteket, hiszen úgy az adminisztráció, mint az önkormányzat tisztában van a szükséges teendőkkel és így nincs akadálya a program kidolgozásának. Februárban, de legkésőbben márciusban, ezt a munkát feltétlenül elvégezhetjük. Zsitvay Tibor még elmondotta nekünk, bogy a polgármester javaslatait is áttanulmányozza és ba a két javaslat egymást kölcsönösen kiegészítheti, úgy semmi akadálya nincs a kibontakozás ilyen formájának. A közgyűlés többi pártja az eddigi jelek szerint nem terjeszt be önálló javaslatot és így végeredményképen a tizenkettes bizottság a polgármester és Zsitvay javaslatai alapján kezdi meg a munkát. Minden pártban vannak ötletek és javaslatok a kibontakozásra, amelyeket azonban csak a tárgyalások során az egyes ügyosztályok költségvetéseihez hozzászólva, terjesztenek elő.
