Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-05-18 / 20-21. szám

20 -21. szám Huszonfjei&ciik évfolyam f&üt&aes&a tisuaaatmamu usosmmmKmsst ami-.«* jutom Huáapesí, 1938 május 18. Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EG YES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBIISz-^avillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI,, ANDRÁSSY-ÚT 77. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 Budapest törvényhatósága sürgeti az óbudai híd építésének megkezdését Elsimult minden ellentét a Közmunkatanács és a főváros között a margitszigeti szabad-színpad létesítése körül — H megegyezés károm pontja Bessenyey Zénó nyilatkozik az időszerű városfejlesztési kérdésekről Az erő kormánya A győri program elhangzása óta minden magyar ember tudatában van annak, bogy ez a kis, megcsonkított ország gigantikus erő­feszítések előtt áll, óriási feladatokat kell megoldania, erkölcsi és anyagi erejét a vég­letekig kell fokoznia. Darányi Kálmán, Ma­gyarország' nehéz időkben hatalmas cselekvés- képességű miniszterelnöke és kormánya úgy látta, hogy néhány, a nemzet életére messze kiható törvényjavaslatnak a győri program elmondása után való megalkotásával befejezte feladatát, elérte kitűzött céljait. Átengedte tehát helyét olyan utódnak, akire az államfő, a parlament és az egész közvélemény nyugodt lélekkel bízhatja az ország sorsát. Az esemé­nyek az elmúlt napokban gyors ütemben kö­vették egymást. De ezek között az események között a legkimagaslóbb lmrédy Bélának, az új miniszterelnöknek a kópviselőházban el­mondott hatalmas, programadó bemutatkozó beszéde volt. lmrédy Béla első beszéde után az angol sajtó elnevezte az új magyar miniszterelnököt „Magyarország új erős emberéinek. Találóbb nevet nem adhattak volna, mert az egész oro­szig, mint Magyarország új erős embere felé tekint tökéletes bizalommal. Ugyanakkor Im­réd!/ kormányát az erő kormányának érezzük és tudjuk. Hogy lmrédy Béla hatalmas^ mű­veltségét, páratlan tudását, nagy államférfiúi bölcsességét az ország rendelkezésére bocsá­totta, ezt mindenki hálás szívvel veszd ^ tudo­másul; de az ő tudásában és bölcsességében erő is rejlik. Erő, amely megoldja a nagy fel­adatokat, beváltja a milliárdos program vég­rehajtásához fűzött reményeket és megteremt: azt a nyugalmat, azt a biztonságos légkört, amely a nagy alkotásokhoz szükséges. Ennek az erőnek az érzése hatott át mindenkit, aki a bemutatkozó beszédet elolvasta. Mert lmrédy Béla szavaiból a belső meggyőződés melege sugárzott és utána a nagy tervek végrehaj­tásához szükséges erő és akarat villanyozta föl a lelkeket. Nem lehet észre nem venni a magyar köz­életnek azt a fölfrissülését, a magyar gazda­sági életnek új életre kelését, amely szavai nyomán keletkezett. Nem szónoki machináció volt az, ami ezt az újraéledést magával hozta, hanem az, hogy világosan, nyíltan, határozot­tan beszélt. A mai nehéz időkben ez minden­nél többet jelent. Tudjuk nagyon jól, hogy lmrédy Béla miniszterelnök nem mindenki számára mondott kedves, hízelgő, nyájas dol­gokat, de legalább világosan, tisztán megért­hette mindenki, hogy mit kíván az új rezsim. Meg kellett tudnia mindenkinek, hogy az egyéni szabadságot össze kell egyeztetnie a nemzet igényeivel, meg kellett tudnia minden­kinek, hogy a mai súlyos időkben lemondás­ról, áldozathozatalról van szó. Ami most kö­vetkezik, nem az egyénnek, hanem a közös­ségnek basznál. Ez a rendkívül széles, min dent felölelő program eléje siet az időknek, megérti a korszellemet, de megtartja a ma­gyart magyarnak, fenntartja a mai világren­det, megnyugvást, békét, társadalmi összehan­golást hoz a nemzet számára és így megadja mindenkinek a legnagyobb emberi szabadsá­got, a munka szabadságát, az alkotó, a teremtő munka alapfeltételeit. Mindezt biztosítani fogja Magyarország új erős embere és vele együtt az erő kormánya, de meg kell azt is mondani a nagy átalakulás óráiban, hogy a hatalmas programhoz erős társadalom, erős nemzet is szükséges. Nem­csak a kormánynak kell erőskezűnek és erős- lelkűnek lenni, hanem minden polgárnak, az ország minden fiának is, mert a sziszifusi fel­adatok, amelyeknek megoldását lmrédy Bern vállalta, csak erős nemzet áldozatkészségével és odaadó munkájával valósítható meg. A Közmunkák Tanácsa és a főváros adminisz­trációja a legharmonikusabban együtt dolgozik és ennek a közös munkának nagyon szép eredményei vannak, hiszen mindenki látja, hogy a legutóbbi két-három esztendőben a főváros városrendezési szempontból milyen nagy fejlődést mutat. Most egy pillanatra úgy látszott, hogy a margitszigeti szabad­téri színpad szubvenciója körül támadt félreértések miatt ebben a nagyszerű összhangba disszonáns hang kerül. A főváros vezetősége kellő megértéssel fogadta a Közmunkatanács propozioióját, amelyet bizottsági tárgyalása - alkalmával azonban félre- magyarázítak. De csak rövid ideig tartott a félre­értés, mert dr. Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke, eltüntette az aggodalmakat és hamarosan kiderült, hogy tulajdonképpen nincs is ellentét, — mint ahogy nem is lehet, — a főváros és a Köz- muniktanács között és valóban csak félreértések okozták a bonyodalmat. A közgyűlés már az eredeti előterjesztés szerint döntött és megadta húsz éven át az évi tízezer pengő hozzájárulást a főváros új intézményéhez. Mindenki örül annak, hogy elsimul­tak a látszólagos ellentétek a Közmunkatanács és a főváros között. Ebből az alkalomból a Fővárosi Hírlap munka­társa felkereste dr. Bessenyey Zénó titkos tanácsost, a Közmunkatanács elnökét, aki úgy az új kultúrális alkotásról, a szabadtéri színpadról, valamint a városfejlesztés más aktuális kérdéseiről a következőket mondta: — Nem is érdemes sokat foglalkozni ezzel a lezárt üggyel. Hála Istennek, minden félre­értés eltűnt és most már úgy a főváros törvényhatósága, mint az adminisztráció a legnagyobb lelkese­déssel támogat bennünket a szabadszin- pad létesítéseiben. A városgazdasági bizottságban fordultak a Közmunkatanács ellen, mert azt hitték, hogy a Közmunkatanács nem respektálta az önkor­mányzat jogait. Én a legnagyobb határozott­sággal és nyíltsággal jelentettem ki azután a pénzügyi bizottságban, hogy erről szó sem lehet, hiszen maga a Közmunkatanács is az önkormányzat egyik szerve, tehát nem tételez­hető fel, hogy az önkormányzat egyik szerve a másik ellen lépjen fel. De mindentől függet­lenül, magam is mindig megmutattam, hogy az önkormányzat híve vagyok, tehát rólam fel­tételezni sem lehet, hogy én az önkormányzat­nak jogait bármiféleképpen csorbítani akar­nám. —Valamit külön kell hangsúlyoznom. Nem mi akartunk létesíteni szapadtéri színpadot, a Közmunkatanácsnak ilyen ambíciói nem voltak. Már régen szerették volna a fővárosban a sza­bad színpadot megvalósítani, de eddig nem sikerült, holott tagadhatatlan, hogy erre a nyári attrakcióra szükség van. Budapest való­ban nyáron a legszebb. Nemcsak mi, budapes­tiek élvezzük a szép, meleg időben nagyszerű városunkat, hanem vendégeink is. mert hiszen ilyenkor a legnagyobb az idegenforgalom. A nagy idegenforgalom kötelességünkké teszi, hogy gondoskodjunk a tömegek szórakoztatásáról. Nem kielégítők a szórakozóhelyek, a strand­fürdő és a nyári vidám élet, hanem komoly művészi attrakciókra is szükség van. De nem­zeti szempontból is fontos, hogy az idelátogató idegenekkel megismertessük a magyar dalt. a magyar zenét, a magyar színművészetet. — Rengeteg terv merült már fel a szabad színpad létesítésével kapcsolatban, de minden eddigi próbálkozás kudarcot vallott. Az összes idegenforgalmi szervek, de maga a főváros is kiállt amellett a gon­dolat mellett, hogy végre valahol a szabadszinpadot meg- kell valósítani. Nem is én, hanem Karafiáth Jenő főpolgár­mester hívta össze annakidején azt az értekez­letet, amelyen ezt a kérdést eldöntöttük. A Közmunkatanács nem is volt a kezdeményező szerv, mi csak az akadályokat akartuk a meg­valósulás útjából elhárítani. Felajánlottuk a Margitszigetet és a régi tejcsarnok területét találtuk a szabad színpad céljaira a legalkal­masabbnak. Már akkor az volt az elgondo­lás, hogy a költségeket az idegenforgalmi tanács, a kultuszminiszter és a főváros együt­tesen viselik, még pedig egyenlő arányban. És ha már a döntés megtörtént, nincs semmi ér­telme annak, hogy a megvalósulás elhúzódjék, Ezért tettük azt az ajánlatot, hogy mi a sza­badtéri színpadot megépítjük, annak az ígéret­nek a fejében, hogy a költségeket és a befekte­tett tőkét majd a három említett szervtől visz- szakapjuk. — Mindezekről a részletekről, úgy látszik, nem informálták eléggé a városgazdasági bi­zottságot és ez volt az oka azután annak, hogy félremagyarázták a Közmunkák Tanácsának szerepét és azt hitték, hogy mi önhatalmúan jártunk el. Nem sajnáltam a fáradságot, mindazokat a bizottsági tagokat, akik tévedésben voltak, felvilágosítottam és le kell szögeznem azt, hogy mindenkinél a legnagyobb megértésre találtam. Felmerültek még bizonyos kívánságok, ame­lyeket a legnagyobb örömmel teljesítettünk. Megtettük volna ezt akkor is, ha a főváros utólag jelentkezett volna a különböző kiköté­sekkel. A kívánságok olyanok, amelyeket min­den tétovázás nélkül teljesíteni lehet. De ha már ezek a problémák felmerültek, úgy mégis írásban állapodtam meg a bizottsági tagokkal, később külön tárgyaltam a polgármester úrral és a polgármester magáévá tette a megoldást. — Három kikötés történt és a kikötéseket magában foglaló megállapodásnak lényege a következő: 1. A székesfőváros díszpáholyt kap a margitszigeti szabad színtéren. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi nem akartuk a fővárost mellőzni és természetesen mindig szívesen láttuk volna a város vezetőségét és az önkormányzat vezető embereit. Mindenesetre sokkal jobb. ha a szerződésben ezek a megálla­podások is tisztázva vannak. 2. Tíz előadást ingyen tarthat a szabadszínpadon a főváros. Mi nem üzletnek tekintjük a szabadtéri szín-

Next

/
Thumbnails
Contents