Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-04-27 / 16-17. szám
Budapest. 1938 április 27. 99 ~J2XW/Ißasill/J2MF> 3-:^grai Fővárosunk méltóság- teljes, naiv szerepet kapóit A Fővárosi Hírlap számára irta: vitéz dr. JÓZSEF FEREMC királyi herceg Húsvét táján mindig- visszatekintünk és talán sírba teszünk valamit, ami a múltból és jelenből fáj és szeretnők, ha mint tavasz virága új erőben támadna valaminek erős virágzása. * Munkatársaimmal tizenhárom esztendős elszánt küzdelemre tekintek vissza. Annak minden fájdalmát, súrlódását, féltékenységét és félreértését a szeretet nevében teszem sírba. Azért vagyunk itt, hogy egymást támogatva, egymást szeretve tovább építsünk a nagy közös célon. Az öreg Palatínus égő szeretetébe fogadta ezt a várost, mi csak alázatos, szerény követői vagyunk munkájának és azokat a köveket, amelyeket ő rakott egymásra, a mi munkánk habarcsával csak összébb kötjük és új, életerős párkányokat emelünk föléjük. Kenyeret akarunk adni. Budapest aranyértékű forrásaiból nagyon sok kenyér lehet, több, mint azt ember elképzelhetné. A források nem beszélnek, hanem cselekvő szeretetben ömlenek és csak legyen annyi ember, aki áradásukat fel tudja fogni. Mintha a halálraseb- zéti Magyarországnak nyílt sebszájaiból folyna Budapest vizeinek sokasága és szeretetté válik, cselekvő szeretetté. És az a legszebb, hogy a világ kezdi ezt megérteni. * Nagy öröm ért mindnyájunkat a múlt év kilépő küszöbén és ez év tavaszán: Nálunk vetette meg lábát a Nemzetközi Fürdőszövetség. Mit jelent ez? Innét vezetjük magyar akarással és nemzetközi egyetértéssel a világ sok fürdőinek gondolatait, törekvéseit, egyetértésben mindazokkal, akik idejönnek. Állandó új és új megismerési lehetőségek az elfelejtett magyar nemzet részéről és mindenütt kénytelenek Budapestről beszélni, ha a nemzetközi fürdőszövetség ügyeit intézik. Egyszer végre a világ ajkára dobtuk Budapest nevét és igyekezünk, hogy az. onnét egyhamar le ne kerüljön. Bécs megváltozásával a mi fővárosunk méltóságteljes, nagy szerepet kapott, csak idején és gyorsan és jól fogja fel. Május 2-án életbelép a szociális gondoskodás új rendszere A fizikai bajok orvoslása mellett a Seakigondozás is fontos — Alamizsna helyett munkabér — Horony- Pálfi tanácsnok nyilatkozik a nagyszabású reformról A székesfőváros szegényellátása terén érdekes újítások terveivel foglalkozik a közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztály. A törvényhatósági bizottság közgyűlésein többizben elhangzottak már olyan felszólalások, amelyek azt kívánták, hogy a munkaképes ínségeseknek a szociális akcióban való részeltetése ne történjék minden ellenszolgáltatás nélkül. Az ügyosztály most ezt a rendszert kívánja kifejteni, még pedig olymódon, hogy a főváros költségvetésének keretein belül rendelkezésre álló hitelek felhasználásával mindazoknak az ínségeseknek, akik munkaképeseik, havi 64 pengő keresetet biztosít. Körülbelül négyezerre tehető a szóbaj övő Ínségesek száma, mert a családtagok, a munka- képtelenek természetszerűen továbbra is minden térítés nélkül fogják kapni a különböző szociális segítséget. Az ügyosztály elképzelése szerint a munkanélküli ínségeseket óránként 32—34 filléres bérért foglalkoztatnák, főképpen a polgármesteri II. ügyosztály hatáskörébe tartozó munkálatok keresztülvitelénél. így a kertészet, az lítrendezés, útépítés, csatornázás, stb. körébe vágó teendőknél használnák fel az Ínségesek munkaerejét és gondoskodnának arról is, hogy azok a nekik kifizetett bérek ellenében megválthassák és pedig rendkívül mérsékelt árak mellett azt a szociális támogatást, amelyet eddig minden ellenszolgáltatás nélkül nyújtott számukra a főváros. Család- védelmi szempontokra való tekintettel havonta mintegy 64 pengőre rugó ilyen keresetek^ a gyermekes munkásoknál még külön családi pótlékkal egészülnének ki. Ezt a pótlékot gyermekenként • havi 6 pengőben javasolja az ügyosztály megállapítani. A szociálpolitikai szakbizottság tagjai már megkapták ez előterjesztést. Annyi máris megállapítható, hogy a szakbizottság számos tagja helyeslő érdeklődéssel kiséri a szociálpolitikai ügyosztálynak erre vonatkozó munkásságát és így remélhető, hogy a tervezetből valóság lesz. Az ügyosztály azt is várja tervezetétől, hogy annak elfogadása esetén jelentékenyen megkönnyebbül eddigi budgetje, mert hiszen a 4000 főnyi tömeg térítés ellenében való élelmezése ezzel egyértelmű és így a jövőben hatékonyabban lehet majd támogatni az elaggottságuk, vagy betegségük miatt munkaképtelenné vált szegényeket. A nagyszabású reformról beszéltünk dr. Horonir-PéifB Aurél tanácsnokkal, a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjével, aki az új helyzetről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az egész szegényügy gyökeres rendezéséről van most már szó. Többször hozzáfogtunk ennek a nehéz problémának a megoldásához, de mindig kénytelenek voltunk a közbejött akadályok miatt az eredeti tervezgetések- től visszalépni. Most úgy érzem, hogy a helyes megoldást tényleg megtaláltuk. A főváros az áldozatkészség terén a múltban is elment a teljesítőképesség legszélső határáig, kötelességét az élet elesettjeivel szemben a jövőben is minden tekintetben teljesíteni fogja, nincs szó tehát arról, hogy a szociális gondoskodás terén bármiféle leépítést terveznének, hanem az a lényeg, hogy a szociális segélynyújtás eddigi rendszerének hátrányait most kiküszöböljük és az új rendszerrel nemcsak fizikailag segítünk azokon, akik támogatásra szorulnak, hanem lelkiekben is segítségükre leszünk és a segélyezés tényével emberi önérzetüket nem érintjük, sőt ellenkezőleg, igyekszünk a bajbajutott embereket megmenteni és az élet számára hasznos embereket nevelni. Talán az új rendszer lényegét abban foglalhatnám össze, hogy ellenszolgáltatás nélkül lehetőleg nem adunk semmit. Ettől a gondolattól nem szabad visszariadnunk. A munka nemesítő hatását lebecsülni a legnagyobb hiba volna. Az emberi önérzetet a munkástársadalomban az adja meg, ha a segélyezett érzi, hogy őt megbecsülik és a munka alapján felépített társadalomnak valóban hasznos tagja. A közületnek, ebben az esetben a városnak, valóban kötelessége az élet körülményeit mérlegelni. Nem hunyhatjuk le a szemünket a valóság előtt: nem mindenki számára nyílik kereseti lehetőség. Azok számára, akik az életben nem elég erősek, kötelességünk segítő kezet nyújtani. Az volna a leghelyesebb, ha mindenki számára megfelelő munkát tudnánk adni. Ha ez az ideális megoldás nem telik az erőnkből, legalább az elérhető legtöbbet kell nyújtanunk. — Nem szabad a segítéssel magát az erkölcsöt aláásni, nem szabad olyan munkakerülőket nevelni, akik munka helyett inkább belenyugszanak olyan lehetetlen állapotba, ami a nyomor és a a teugődés között van. — Bizony szomorú és elrettentő példák vannak előttünk. Kitenyésztődött egy embertípus, amely megélegszik azzal, hogy csak a fizikai elpusztulástól kíván menekülni és semmi egyéb követelése nincs az élettel szemben. Ezeknek a gyermekei is a pusztulásnak vannak kitéve. Tizenhárom-tizennégyéves gyermekek tolvajbandákba tömörültek, a leányok a legszörnyűségesebb fertőbe süllyedtek és irtózatos betegségek áldozataivá lettek. Nem emberi, hanem valóban állati sorban tengődnek ezek a szerencsétlenek. Ezeknek az állapotoknak a fenntartásához nem szabad hozzájárulni. — Egészen más lesz a helyzet a jövőben, amikor a hatósági segélyre szorultak tulajdonképpen nem segélyt, hanem munkabért kapnak. Ez a munkabér ha nem is lesz magas, de a munka természetéhez képest mégis elfogadható. — Annyi ideig foglalkoztatjuk az élet elesettjeit, hogy megkeresnek legalább annyit, ami az élet fenntartásához szükséges. Aki elszokott a munkától, az újna hozzászokik ahhoz, hogy az életben mégis, csak a munka boldogít. A segélyezettek nem különülnek el a társadalomitól, hanem csak addig és olyan mértékben veszik majd igénybe a közösség segítését, amilyen mértékig feltétlenül szükséges. Nem érzik kitaszítottságukat és könnyebben kerülhetnek vissza a munkás társadalomba, amikor már hatósági támogatásra szükségük nincsen. A jövőben még a szükséglakások bérét is meg kell fizetni, illetve a szükséglakásért is dolgozni kell. Feltétlenül meg lesz a nevelő hatása annak, hogy a lakáshoz nem ingyen jutnak és számukra mégsem jelent az lehetetlen megterhelést. Hatósági segélyezés címén senki sem gondol a bajbajutottak munkaerejének kizsákmányolására, hanem az új rendszernek társadalomnevelő hatását mindenkinek éreznie kell. — A fővárosnak nem volt nehéz ezen az utón elindulnia, mert a felügyeleti hatósága már régen ennek a rendszernek a bevezetését sürgette. Amióta a főváros egyre többet és többet áldoz a gazdasági válságok nyomorának enyhítésére, minden fedezet kimutatásakor a belügyminisztériumban a megoldásnak azt a módját ajánlották, hogy lehetőleg a munka útjára kell átmenteni a bajbajutottakat. Meg vagyunk arról győződve, hogy egyik oldalon sem lesz- ) nek komoly kifogások az új rendszer ellen, i Nem akar a főváros ingyenmunkát, nem akar olcsó munkaerőt szerezni, nem akar ezen az akción semmit sem megspórolni, a segélyezés ellenében bizonyos ellenértéket kér, de annak hasznosítása ugyancsak az élet elesettjeinek megsegítésére fog szolgálni. — Az új rendszer szerint a szeretetházba csak a magukkal tehetetlen és gyógyíthatatlan betegek kerülnének, — vetettük közbe, — a szegényházak struktúrájának ilymódon való lebontása nem okoz majd zavarokat? — Különbséget kell tenni a szeretetházak és a kis szeretetotthonok között. A szeretet- házakba valóban csak olyanokat akarunk beutalni, akiknek gondozása nagy körültekintéssel jár. Egyik-másik elöregedett szegény életének ápolása a családi körben szinte lehetetlen. A kisebb szeretetotthonokba azok kerülnek, akik bizonyos mértékig még tudnak magukon segíteni. Ezeket az otthonokat az egyházak és a karitatív egyesületek tartják fenn és ezeknek az otthonoknak adminisztrálása nem kíván nagyobb körültekintést. A magánosokat lehetőleg vidéken helyezzük el. Ezek az emberek újra belekerülnek a családi életbe és öreg napjaikat aránylagos nyugalomban tölthetik el. Valóban a múltban volt olyan tendencia, hogy inkább nagy szeretetotthonokat építsünk, de a mai viszonyoknak ez az új rendszer jobban megfelel. — Mikor lép életbe az új rendszer? — Nagyon gyorsan szeretnénk bevezetni. Szerdán az illetékes szakbizottság letárgyalja a tervezetet és egyelőre a javaslatot még közgyűlés elé sem visszük. Ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzat bírálata alól ki akarnánk vonni az ügyet, sőt ellenkező'eg. Az új rendszer május 2-án életbelép és amikor már bizonyos eredményről beszámolhatunk, az egész ügyet beszámoló formájában a közgyűlés napirendjére tűzzük. — Ha a gyakorlat bizonyos változtatásokat kíván, azokat, természetesen, keresztülvihetjiik és olyan szegény gondozási rendszert építhetünk ki, amely a lehető legideálisabbnak mondható.
