Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-04-06 / 14. szám

Budapest, 193S április 6. 14. szám Tauszon&etedilc évfolyam Előfizetési ár: 1EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE . ....................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavlIlonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ŰT 60. Telefon: 1-137*15 - Postacsekk: 40.424 Budapest megtisztult lélekkel vonul fel az Eucharisztikus Kongresszusra Mihalovics Zsigmond kanonok beszámolója a magyar fővá­ros felkészültségéről a világ katolikusainak nagy találkozójára Isten segítségével Vitéz nagybányai Horthy Miikiás, Magyarország ikormányxója vasárnapi rádió-SKÓmtában kétszer . hivatkozz,ít Isten, segítségére. Először, amikor arról beszélt, (hogy Isten segítségével eJjntottimk odáig, hogy a nemzet véderőjének alapját le lehetett rakni, 'pénzügyeit, pedig rendbe lehetett hozni. Befejező sza­vai pedig ezek voltaik: — Bízom a magyar nép józanságában és haza- szeretettében és bízom abban, hogyha összefogunk, Isten is meg fog bennünket segíteni. • Kétszer hivatkozott Magyarország történelmi Időkben való nagy kormányzója Isten segítségére. De amíg magyarok milliói hallották az étheren át hangját, úgy kellett érezniük .mindnyájunknak, hogy ennek a tönténelmi szózatnak minden mondata Isten segítségével jött létre. Csak üstén segítsége tudja úgy megvilágosítani az emberi elmét, mint ennek a szózatnak minden gondolatát. .Májusi eső volt a nem­zet életében ez a rádiószózat, amelynek nyomán új életnek kell sarjadnia. Aki világosan lát, aki érezte már a történél.-m szelét — pedig mi valamennyien történelmi időkben éltük le életünk nagyrészó.t — az nagyon jól túrija, hogy az országot, a nemzetet, .a magyar életet vesze­delem nem fenyegette és nem fenyegethette. A nagy idők nyugtalansága azonban kisebb ißgyobb lene­tekben mégis megérzett az országon és az ország fő­városán. Dolgozni, alkotni azonban csak nyugodt idegek mellett lehet. Ez a vasárnapi kormányzói szó­zat megnyugtatott mindenkit -és aki ezek után is, akár visszavonást szít, akár hisztériát terjeszt, az nem hű fia nemzetének. Magyarországnak és Buda­pest székesfővárosnak vissza kellett nyernie légi, vonzó, nyugodt képét, hogy a további alkotások út­jára, térjen. Megint az a boldog sziget vagyunk már, a kormányzói szózat után, amelyről Horthy Miklós oly bölesen emlékezett meg. Hiszen beszédjének kezdő szavai voltak azok: „Magyarország volt eddig a kö­zelmúlt években a maga szűkreiszabott határai közt a belső rend és nyugalom szigete. így éreztük mi, akik benne élünk és ezt állapították meg- mind­azok az .idegenek is, akik nálunk megfordultak.“ Hányszor, de hányszor hivatkoztunk ezeken a hasá­bokon is az utolsó esztendőkben arra, hogy egész .Európának, uines még egy olyan boldog, nyugodt szigete, mint a kis Magyarország. Büszke volt erre minden magyar és százszor is elismételtük, ha egy-egy külföldi vendég meglepetéssel látta a mi tökéletes nyugalmunkat és békénket. A kormányzói szó, mint egy varázsütéssel, eloszlatott minden nyugtalanságot, minden zavaró kétséget és vasárnap este óta Magyarország újra a régi, boldog sziget, amelynek népe nyugodtan dolgozik tovább. A hála és a szeretet árad ma Horthy Miklós kormányzó felé, akinek szive mélyéből a nemzet hangja hallatszott. Ha akadt volna valaki, aki még nem érezte volna Magyarország kormányzójáról, hogy milyen magasan áll a történelem piedesztálján, -ezen a gyönyörű vasárnap estén meg kellett tudnia, hogy Horthy Miklós fölemelkedett az emberi nagy­ság legmagasabb fokára, akinek szeretőiében és aki iránt való hódoló tiszteletben örökké egységes lesz ez a nemzet. A kormányzó szózatában a nemzet minden fia számára volt intelem, volt iránymutatás és volt parancs. Budapest népe számára a kormányzó leg­főbb parancsa pedig az, hogy az országépítő mun­kából mindenki iparkodjék a maga részét kivenni azon a helyen, ahova hivatása rendelte. Dolgozni pedig szíwel-lélekkel, szorgalommal kell és akkor a siker nem maradhat el. Ezt a parancsot örömmel fogadja meg Budapest népe annál is inkább, mert a kormányzó szózata biztosította a hozzá szükséges nyugalmat. Ebben a tisztult légkörben tovább épít­jük országunkat és fővárosunkat Isten segítségével. Budapest május végén, a világ katolikusai ér­deklődésének központjába kerül. Az Eucharisztikus Kongresszustól már csak másfél hónap választ el bennünket. Minden előkészületet megtettek a kon­gresszus fényes külsőségednek biztosítására, minden az előre meghatározott program szerint bonyoló­dik le. Az Aotio Katholica helyiségében dolgozik az Eucharisztikus Kongresszus vezérlő bizottsága. A szervezkedés minden fonala Mihalovics Zsigmondi kanonok kezében fut össze. Mihalovics Zsigmond kü­lönben fővárosi bizottsági tag is, de az utóbbi idő­ben annyira el volt foglalv- . hogy nem tudott részt- venmi a fővárosi önkormán aat éledtében. Mihalovics Megmond ka nemik készséggel állott a Fővárosi Hírlap rendelkezésére és Budapest szerepéről az Eucharisztikus Kongresszus­sal kapcsolatban a következőket mondotta: — Az első szó csak a köszönet szava lehet Budapest köönscgéhez. Mi a legnagyobb hálá­val tartozunk úgy a székesfőváros vezetőségé­nek, mint az önkormányzat minden egyes tag­jának, de bálánkból (kijut a főváros nagyszerű tisztviselőkarának és mindem egyes alkalma­zottjának is. Igazán neon panaszkodhatunk, a mi törekvéseinket Magyarországon mindenki honorálta. Maga az állam, annak minden egyes szerve, valamennyi hatóság és minden íköz-, valamint magántestület. Az egész világot mozgósítanunk kellett és eböen a nagy munkában igazán min­den magyar ember a segítségünkre volt. Senkiben sem csalódtunk, de a legtöbbet talán mégis Budapestnek köszönhetjük. — Az állami organizációk is kitűnően mű­ködtek a kongresszus sikere érdekéiben. Min­den minisztérium igyekezett előbbrevinni az Eucharisztikus Kongresszus ügyét. A külpoli­tikai szervezeteink a külföldi kapcsolatok ki- mélyítésénél állottak rendelkezésünkre és a kongresszus résztvevőinek toborzásánál nyúj­tottak felbecsülhetetlen segítséget. Csodálattal kell beszélnünk az államvasutak áldozatkészsé­géről; igazán minden óhajunkat teljesítették. — A honvédelmi minisztérium nélkül meg sem tudtunk volna mozdulni. Nem beszélek csupán az anyagi segítségről, amellyel lehe­tővé tették, hogy az ideérkező nagy tömegeket a lehetőséghez képest a legjobban elhelyezzük, liánom rendelkezésünkre bocsátották az összes szervező talentumokat. Ilyen kiváló organizáló tehetségeket csak a katonaság termelhet ki magából. Kezdte a munkát Kárpátiig Kamilló, azután Szeghő tábornok bocsátotta rendelkezé­sünkre egész munkaerejét. És külön ki kell emelnem Farkas ezredest, aki a részletekbe is elmélyedt és a szervezés pontos kidolgozása körül elévülhetetlen érdemei vannak. — Érdemes ellátogatni a Vámház-körút 2. szám alatt működő külön irodánkba, ahol az ideérkező vendégek elhelyezéséről gondoskod­nak. Valóban látványosság az, amit ott találunk. Mindenkinek megvan már most a helye, min­den ideérkező idegent a legmegfelelőbb helyen helyezünk el. Különböző színű „cornet“-eket kapnak az ideérkező idegenek és ebben a fü­zetben bent lesznek azok az utalványok, ame­lyeknek segítségével a vendéglátás minden ne­hézségét le tudjuk küzdeni. Budapestet megszállják a világ katoli­kusai és ezt a beszállásolást a legna­gyobb elővigyázatossággal, szeretettel és ügyességgel készíti elő Farkas ez­redes. — Amint mondottam, a legtöbbet mégis Budapestnek köszönhetünk. Az Eucharisztikus Kongresszus előkészítő bizottságának legtöb­bet a magyar főváros nyújtott. Mindkét irány­ban élveztük Budapest támogatását. Megkaptuk Budapesttől az anyagi se­gítséget és a lelkiekben is mellettünk állottak. Nem is tudom, hogy melyik nagyobb értékű. A polgármester magának tartotta fenn a leg­főbb rendelkezés jogát, mert hangoztatta, hogy a kongresszus sikere Budapest sikere i>.. Szám­űzött minden bürokráciát. Hogy minél simáb­ban lehessen elintézni az ügyeket, felkérte Schuler Dezső alpolgármestert, hogy állandó összekötő kapocs legyen a kongresszus vezető­sége és a főváros között. Az alpolgármester úr naponta itt van nálunk. A kongresszus minden egyes apró ügyét a legpontosabban ismeri. Ha bármily ügyben a város támogatására van szükségünk, személyesen beszél a polgármester úrral, percek alatt meghozzák a határozatot és kiadják az ügyosztályoknak, ahol a városi tisztviselőik a legnagyobb lelkesedéssel és sze­retettel hajtják végre a rendelkezéseket. Nem úszik az akta a különböző ügyosztályok között, hanem minden hivatalban pillanatok alatt gyorsan intézkednek. — Ha körülnézünk a városban, máris lát­juk, hogy a magyar főváros igazán felkészült a világ katolikusainak fogadtatására. Ünneplőbe öltöztették mindnyájunk szeretett városát. Ki tisztogatták a házakat, a templo­mukat rendbehozták, nagyszerű utak várják az autókat és más közlekedési eszközüket. Újabb parkok keletkeztek, a Köztisztasági Hivatal is kitesz magáért. A külföldi csak szépet és kellemeset találhat nálunk. Megkap­tuk az iskolákat is. Folyik ezeknek az épüle­teknek a berendezése, valamennyiből tömeg- szállások lesznek. Ezt a munkát sem végezhet­tük volna el a főváros nélkül. Talán a legne­hezebb probléma a tömegétkeztetés. Nemcsak a Községi Élelmiszerüzem gondoskodik arról, hogy megfelelő mennyiségben legyenek Buda­pesten élelmicikkek, hanem a hatósági kony­hák révén könnyű lesz az idelátogató idege­nek tömeges étkéztetése is. — Beszéljünk a lelkiekről is. Ez a város felkészült az Eucharisztikus Kongresszusra. Valóban megtörtént a lelkek preparálása a nagy eseményre. Mindenekelőtt ünnepélyes díszgyűlést tartot­tunk az újvárosháza közgyűlési termében, ahol a hercegprímás őeminenciája nagyhatású be­szédet mondott. Ott határozták el a város ve­zetői és a katolikus bizottsági tagok a külön­böző lelkigyakorlatok elvégzését. Valóban nagy átalakuláson mentek át a magyar leinek. Mindenki igyekezett megtisztítani a lelkét. A főváros vezetői jártak elől jó példával. A fő­polgármester-, polgármester, az alpolgármes­terek, tanácsnokok, az üzemek vezetői, igazi katolikusokhoz méltó magatartást tanúsítot­tak. A Telkeknek ez a megtisztulása az igazi

Next

/
Thumbnails
Contents