Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-03-30 / 13. szám

Sürgős megoldásra fára feladátoh: 1. a közszáiiiiásoh 2. a Tabán ggáauszáilö telepítése 3. a nagyvasúti probléma fáiul Lajos nuilalhozafa az időszerű Kérdésekről A nagy kéi-dések egész sora foglalkoztatja a Nemzeti Egység Fővárosi Párt iát. Ezek sorába tar­tozik a fürdőváros és ezzel kapcsolatban a Tabán- gyógyszálló problémája, a városrendezés messze jö­vőbe kiható kérdése, a nagyvasutak rendezése. Ezek mellett a legközelebbi közgyűlés napirendjé­nek előkészítése vette igénybe a pártot, amely külö­nösen behatóan foglalkozik a közszállítások napi­rendre került ügyével. A március 30-iki közgyűlés előzetes tárgysorozatán, amely a pártok előkészítő tárgyalásainak az alapját képezte, ismét szerepelt a közszáillítási vágható,imátok elleni jogorvoslatok ügye, amely már az előző közgyűlés előtt és után is élénk megbeszélés középpontjába került. Miután a közgyűlési napirenden ismét nem találkozunk ezzel a tárgyponttal, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának főtitkár-helyetteséhez, dr. Váipl La|os törvényhatósági bizottsági taghoz fordultunk felvilágosításért, aki tudomásunk sze­rint már az előző közgyűléssel kapcsolatban is fog­lalkozott a témával és most is résztvett azokon a tárgyalásokon, amelyek e kérdésben a Nemzeti Egy­ség Fővárosi Pártjában folytak. — Azt hiszem, — felelte, — hogy ennek a kér­désnek a lényegét nem látják jól azok, akik, poli­tikai sérelemről beszélve, az eredeti előterjesztés sürgős elfogadását követelik. A kérdés: lényege ugyanis a helyes, szerves megoldás és nem az, hogy az ügyet talán politikailag tetszetősen, de egyébként felületesen és célra nem vezetően mielőbb intézzük eh A polgármester, ismerve azokat a rendkívüli nehézségekéit, amelyek a közszállítási odaítélések fellebbezési megtámadásából következhetnek, az 1929 :XXX. t.-c. 48. §-ának 4. bekezdése alapján azt az álláspontot igyekezett érvényesíteni, hogy az ilyen véghatározatok ellen csak felülvizsgálati jog­orvoslatnak van helye. A polgármesternek ugyanis az volt az álláspontja, hogy a közszállítási odaíté­lés az ő diszkrecionális jogkörébe tartozik. Már most, ha felülvizsgálatnak volna helye, akkor ez a jogorvoslat a végrehajtást rendszerint nem akadá­lyozza, míg a fellebbezés, mint mi jogászok mondani szoktuk, birtokon belül történik, tehát végrehajtás­nak csak a sürgősség kimondása esetén van helye, ami pedig nem lehet szabály, legfeljebb kivétel. — Mindenki egyetért abban, hogy viszont a köz­szállítás odaítélésének megtörténte után az esetek túlnyomó nagy részében az azonnali végrehajtás az érdek és számtalan nehézség állhat elő abból, ha eset­leg csak részlethatározatok megfellebbezése miatt is, fontos és nagyértékű közmunkák hónapokig, esetleg a feltételezett kondíciók megváltozásáig húzódnak. Miután azonban a polgármesternek ezt az álláspont­ját a belügyminisztérium következetesen figyelmen- kívül hagyta és a jogorvoslatokat, mint fellebbezé­seket intézte el, a polgármester a kérdést nyíltan felvetette és a belügyminisztertől olyan törvényma­gyarázatot kért, mint amilyen az ő álláspontjának felel meg. A belügyminiszter azonban a kérdést el­lenkezőleg döntötte el, azaz arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy fennálló törvényeink értelmében a közszállitások odaítélése ellen fellebbezésnek van helye s ezen a jogállapoton neki sincs módjában változtatni. A polgármesteri előterjesztés most már a' fentebbi jogi vita részletes ismertetése mellett arra irányult, hogy a közgyűlés kérje fel a belügyminisztert a kérdés újabb megfontolására ,©s döntésének sürgős közlésére, hogy a törvényható­ság a garanciális panasz igénybevételét is megfon­tolhassa. — Mi ezt az előterjesztést nem tehetjük ma­gunkévá, mert feltételeznünk kellett, hogy a bel­ügyminiszter álláspontját első ízben is jól megfon­tolta és ugyanazoknak a jogi érveknek a másod­szori előterjesztése nem fogja őt valamely más ál­láspont elfoglalására bimi. Különben is az a meg­győződésünk, hogy a fennálló jogszabályok értelmé­ben a belügyminiszter álláspontja a helyes és a köz­szállítási véghatározatok kontenciózus és nem a polgármesteri diszkrecionális jogkörbe tartoznak. Végül nem tartjuk helyesnek a garanciális panasz meglobogtatását, mert vagy van ilyen jogunk és ez esetben a közgyűlés többsége azt gyakorolhatja, vagy nincs, de enpek az igénybevétele és a belügy­miniszter várható határozata olyan egymástól füg­getlen dolgok, hogy a két kérdés ilyen formában való összekapcsolását nem tartottuk kívánatosnak. — Egészen más kérdés az, hogy mi magunk sem tartjuk a jelenlegi jogálla­potot kielégítőnek és fenntarthatónak és olyan megoldást keresünk, amely a jövő szem­pontjából megnyugtató, a közszállítási ügyek gyors elintézését, a jogorvoslatokkal kapcsolatban_ elkép­zelhető visszaélések kizárását, az autonómia és a felügyeleti hatóság álláspontjának a kiegyenlítését képes biztosítani. Egész nyíltan megmondhatom, hogy pártunk lényegében osztja azokat az aggodal­makat, amelyek a jelenlegi jogállapottal szemben úgy az autonómia, mint az ügyek gyors intézése szempontjából a többi pártok i'észéről fennállanak. Mi azonban egy olyan propoziciót akarunk tenni, amely nem formális elintézést tartalmaz, tehát nem meddő megismétlése egy már lefolyt vitának, hanem amely az ügy intézményes megoldását biztosítja és a jövőre nézve minden jogbizonytalanságot kizár. A pártunk részéről fölmerült érvek és propoziciók győzték meg az illetékeseket arról, hogy a mi törek­véseink nyugodt megfontolása és a kérdés alapo­sabb előkészítése nagyobb érdek, mint a politikai görögtűz mellett való gyors, de célra nem vezető határozathozatal. — Annyit mondhatok, hogy minden intézkedés megtörtént abban a tekintetben, hogy ez az ügy mi­előbb közmegnyugvásra legyen elintézhető. Annyi bizonyos, hogy helyes volt a kérdés nyílt felvetése — és ez a polgármester érdeme —, mert a mai jog­állapot nem kielégítő, jogbizonytalanság- fenntartására alkalmas és a közérdekű kí­vánalmaknak meg nem felel. Megkérdeztük Vályi Lajos dr. főtitkár-helyet­test, hogy értesült-o arról a felmerült hírről, mi­szerint a Tabán-szálló építését elhalasztják. — Csak annyit tudok, — volt a válasz, — hogy a legközelebbi napok valamelyikére összehívták a Ä székesfőváros lakosságának általános köz- egészségügye terén nagyjelenttőségű reform áll ki­dolgozás alatt. A fővárosi Vegyészeti és Élelmiszer­vizsgáló Intézet esztendők sora óta állandóan fi gye lemmel kíséri a budapesti fogyasztásra kerülő élel­mi cikk eket és tapasztalatai alapján arra a meg­győződésre jutott, hogy a közönség megvédése érdekében különösen a tömegfogyasztási cikkeknél kívánatos lenne a márkázás bevezetése. Bál-mennyire szigorúan és éberen járnák is el a hatósági közegek a vásár csarnok okban, piacokon és üzletekben árusított cikkek minőségének vizsgálatá­nál, bármilyen szigorúan működjék is a külön szer­vezett élelmi szerki hágási bíróság, az élelmiszerha­misítók mégis számos esetben ki tudják játszani a kontrollt. Éppen ezért Hunkár Béla dr., a Vegyészeti Intézet igazgatója javaslattal fordult a polgármes­terhez, amelyben azt indítványozza, hogy hasonlóan a vajhoz és a paprikához, egész sor más élelmezési cikkre is kérje az államtól a márkajeggyel való ellátás kötelezettségét. Egyelőre a sajttermékeket, a szárított tészlane- műeket kívánják márkáztatni, ezt követően azon­ban ki akarják terjeszteni az élelmiszer féleségek egész sorára a kötelező márkázást. A márkázás keresztülvitele jelentéktelen kötelezettségekkel jár, viszont teljes biztosítékot szolgáltat arra, hogy a fogy aszták özönsí ég faszt aláru eljutó élelmi cikkek elsőrendű anyagokból kifogástalan eljárással ké­szültek, azoknak fogyasztása tehát az egészségre semmiféle körülmények között sem lehet káros. Értesülésünk szerint a földmívelésügyi minisztérium nagy meg­értéssel fogadta a Székesfővárosi Vegyészeti Intézet javaslatát és rövidesen rendeleti úton intézkedni fog az abban foglalt kérések teljesítésére vonatkozóan. Nagy érdeklődéssel kíséri a tervet az Országos Közegészségügyi Intézet is> aminek az a magya­rázata. hegy az ételmérgezéseknek száma az utóbbi esztendőben a vidéken felszökött. A veszélyes­nek nem mondható paratífuszos esetek hagy szá­mán kívül igen soílc esetben vannak különösen a nyári időszakban baktériumos élelmi szermérgezé­sek, amelyek kevés kivétellel azáltal keletkeznek, bogy a különböző élelmicikkeket vagy nem a kellő gondossággal állították elő, vagy olyan anya gokat kevertek hozzájuk, amelyek az emberi szer­vezetre ártalmasak. Számszerűen a hón aprói-hónapra elkészített statisztika adatai szerint a tejtermékek vezetnek a kifogásolhatóság tekintetében, Tabán-bizottságot, de egy ilyen halasztó terv fel­merüléséről nem tudok. Pártunknak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy a Tabán-szálló elhelyezésének a kérdése egyelőre nincs előkészítve, igen sok előzetes kérdést láttunk tisztázandónak és így tulajdonképpen nem volnánk meglepetve, ha a kivitelnél most a tények a mi nagyon megfontolt elgondolásainknak adnának igazat. Mi is Budapest javát, szépségét akarjuk és csak örülnénk, ha a mi aggályaink lettek volna túlzottak és a gyors meg­oldás biztosítható lenne. Sajnos, nagyon is el tudom azonban képzelni, hogy a Tabán-szabályozás, a szer­ves pénzügyi és fürdőpolitikai program hiánya út­jába fog állni annak a sürgős koresztüleröszakolás- nak, amit egyesek elképzeltek. Végül megkérdeztük, hogy mennyire lehet hitelesnek tekinteni azokat a híreket, amelyek a nagyvasúti probléma szerves megoldásának az elhalasztására, a Nyugati pályaudvar, a ceglédi vonal és a Déli pályaudvar fenntartására vonat­kozólag kerültek forgalomba. — Erre nézve — hangzott a fedelet — semmit ivem. mondhatok. Nem voltam ott azon az ülésen, ahol Harrer Ferenc a napisajtóban ismertetett nyilatko­zatot tette. Erre a kérdésre tehát sokkal inkább Harrer Ferenc tudna nyilatkozni. Annyit azonban mondhatok, hogy az általam képviselt XI. kerület érdekei szempontjából hallatlanul közelről érint ez a probléma, mert a hatalmas fejlődésre hivatott Szent Imre-város életének, megerősödésének, megnövekedésének a legnagyobb akadályát látom abban, hogy a kerület az összekötöliíd, kelenföldi töltés és a Déli Vasxít kelenföldi pályateste által három részre van eldarabolva. Ha igaz az a hír, hogy ez a helyzet fennmarad, akkor annál határozottabban kell követelnünk, hogy a töltés alatt legalább 100 méteren kint aluljárók és a Délivasút kelenföldi pályatestén át ugyancsak meg­felelő átjárók biztosítsák a forgalmat és a kerület egyes részei között a zavartalan összeköttetést. éppen ezért teljesen megérthető, ha a Vegyészeti Intézet ezeket a cikkeket igyekszik legelőször alá­vet tetni a márkázási kö telezett ségnek. A tésztanemüele különbözőféleségomél a már­kázásnak más a célja és pedig az, hogy hatósági eszközök igénybevételével szorítsák rá a tésztaké­szítőket arra, hogy a megkívánt mennyiségű táp­anyagok tényleg belekerüljenek gyártmányaikba. Különleges intézkedéseiket terveznek a most következő nyári szezonban a fagylalt és a cukrászkészítményekkel kap­csolatban. Itt az a körülmény is ösztönzi a hatóságokot a legszigorúbb ellenőrzés keresztülvitelére, hogy az 1938. évben várható rendkívüli méretű idegenforgalom érdekei megvédessenek. A kerületi elöljáróságokhoz beosztott tisztior- vosoffc és a tisztifőorvosi hivatal a fagylaltkészítő és cukrászüzemeket úgyszólván nápr ól-napra ellen­őrizni fogja és minden olyan esetben, amikor a már egyszer kihágást elkövetett üzem tulajdonos újra hatóság- elé kerül, az iparigazolvány elvonása lesz a büntetés. Márkázzák az elsőrendűi élelmi­szereket és szigorúan ellenőrzik a fagylaltosokat

Next

/
Thumbnails
Contents