Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-24 / 12-13. szám
Budapest, 1837 március 24. 7 mn KIRAKAT ———i«amihihiii i'ni'in—— Schuler Dezső alpolgármester a megvalósított és a jövő szociálpolitikai feladatairól Hádpáfoáiót Mcrtófibnig, Jó harminc esztendeje, hogy az elemi iskolai tanításban merész reformot hozlak be: a pszihológiai tudományok gyakorlati alkalmazása abban az időben kezdett lábrakapni és a pedagógusok kitalálták, hogy tanítás közben nem szabad túlterhelni a gyerek zsendülő értelmét, hanem különböző képzet-társításokkal, mozgásokkal fel kell kelteni a fantazia ját, az érzékeit és valahogy ily módon kell, — nem annyira betanítani, — mint inkább beidegzeni a megtanítandó anyagot. Ekkor kezdték el a betűket oly módon tanítani, hogy mindegyikhez valami kis mókát asszociáltak. így például az „I“ betűnél a jobbkéz mutatóujját a szájszöglethez kellett illeszteni, a „Z“ betűnél rezgették az ujjakat, amivel a zizegő falevelek képzetét társították a megtanu landó új betűhöz. Apáink meglehetősen szkeptikusan fogadták elemista híradásainkat erről a tanítási metódusról: nem bíztak' annak sikerében. Eltelt két-három hónap és a gyerek egyszer sem jött azzal haza, hogy ja tanító a nádpálcával jól végigvert volna rajta. Az öregek jól emlékeztek, hogy ők milyen kitűnően tanultak meg a nádpálcától írni, olvasni és hatásosabb asszociációnak tartották, ha az „I“ betűnél az ízületére húznak egyel a gyereknek, a „K“ betűnél pedig kupán vágják. A pedagógusok azonban más véleményen voltak és nekik volt igazuk. A pszichológiai irányzat győzedelmeskedett és ma már azt lehet mondani, hogy egy elemi iskolai tanító jobban tisztában van a lé- lelktani kutatás eredményeivel és azoknak a pedagógiában való használhatóságával, mint az a világhírű egyetemi professzor, aki ma is olyan elvontan, öncélúan és a maga zseniális szellemi berendezkedésének megfelelően vezeti le hallgatói előtt az integrál sorokat, mint tették azt kétszáz évvel ezelőtt a világhírű tudósok. Valaha, négy polgári iskola és négy tanítóképző elvégzése után a tizennyolc éves kamaszt nyugodtan odaállították az osztály élére, hogy hat-tízéves gyerekeknek elmondja a saját tudománya egy részét. Ha aztán akadt gyermek, aki megértette, akkor az jó tanuló volt, ha nem értette meg, elbuktatták. Hol vagyunk ma már ezektől az időktől! A tanítók vaskos és tudományosan felépített könyvekből készülnek napról-napra a tanításra és a napi feladatunk mennyisége is jóval nagyobb, mint amit a gyerekeknek kell az iskolán kívül elvégezni. A magyar elemi iskolai oktatásnak azonban legfigyelemreméltóbb intézménye, a főváros pedagógiai szemináriuma, amelynek elvégzése nélkül fővárosi tanító még csak helyettesítést sem kaphat, de las- sankint a vidéki és állami iskolák is megkövetelik, hogy tanerőik résztvegyenek a fővárosi szeminárium kurzusain, ahol a pedagógia újabb és újabb eredményeit ismertetik velük. Szigorúbban veszik ezt, mnt az orvosi továbbképzést, mert az nem kötelező. A szeminárium egész munkássága a psziholó- giára van alapítva. A modern tanító minden gesztusa a gyemnek fantáziájához és legelevenebb életéhez szól. Megszűnt a száraz és unalmas olvasókönyv jelentősége, amelyből jól-rosszul kisillabizálva az együgyű történeteket, a gyerekek valaha többé- kevésbbé megtanulták az élet egyszerű szabályait. Manapság a tanító mindent meg dramatizál, ami is azt jelenti, hogy az ismertetett történetet, vagy olvasmányt azon nyomban ki is szerepezi a gyerekeknek, akik azt valósággal eljátsszák és a gyerekek Ötletességére van bízva, hogy az egyes figurákba mennyi színt és életet visznek bele. Ezen a téren a legfigyelemreméltóbb a főváros nagyszerű újítása: a filmoktatás. Csodálatos hatása van ezeknek az érdekfeszítő pedagógiai filmeknek a gyerekekre. Az egyiken izgalmas felvételek sorozatán élik át azt a borzalmat, amit az az ember érez, aki a közelkedési szabályok be nem tartása folytán a gázoló villamos alá kerül. Másik filmen hihetetlen bravúrfelvételek mutatják be, lassítva, a pisztráng fantasztikus nyolcasvonaglásait, amellyel a zúgó hegyipatak sodra ellen, sziklákon át feltornázza magát ivóhelyére. A földrajz megszűnt száraz és fantáziátlan fejezet lenni, amelynek az a címe, hogy „Hazánk felszíne“. Ezt a bizonyos hazánk felszínét olyan film mulatja be, amelynek pazar látványosságai örökké belevésik a gyermek fiatal emlékezetébe csodaszép hegyeinket és végtelen rónáinkat. Hosszas lenne felsorolni a máris használatos több, mint kétszáz pedagógiai film szüzséjét, elég az, ha rámutatunk arra a különbségre, amely az egykori és a mai tanító közt van. Ez a különbség a gyermeklélek óriási rejtett és valaha hasznavehetetlen ugarait termékenyítette meg. Ezen az ugaron egykoron csak a tanító nádpálcája szántott, ma pedig a filmvetítőnek pompád, színes napsugara sül végig az ifjúság esztendein, a legtermékenyebb esztendőkön át. Szép és megnyugtató tudat, hogy a tudománynak, a bölcsességnek, az emberiességnek és a céltudatos nemzetnevelésnek ezt a reklektorát szintén a magyar főváros áldozatkészsége gyújtotta fel először. Általános érdeklődést keltett nemcsak székesfővárosi, 'hanem országos viszonylatban is az a terv, amelyet Schuler Dezső alpolgármester az ifjúságvédelem intézményes megszervezésére első ízben a Fővárosi Hírlap hasábjain vetett fel. Azóta elhangzottak a pro és contra vélemények é« így most már minden befolyástól mentesen lehet megállapítani, hogy a Liber Endre örökét betöltő alpolgármester rendkívül nagy jelentőségű témát állított a közvélemény elé. A Fővárosi Hírlap munkatársának most ismét alkalma nyílott arra, hogy Schuler Dezső alpolgármesterrel beszélgetést folytasson az ifjúságvédelem és az azzal szoros összefüggésben lévő szociálpolitikai vonatkozású kérdések tekintetében. Az alpolgármester a következőiket mondta: — Aki rendszeresen és alaposan foglalkozik a mai modern nagyváros életében egészen rendkívüli jelentőségű szociálpolitikai kérdéskomplexumokkal, megállapíthatja, hogy Budapest polgársága, mirulen erejét latbavetve, szinte csodálatraméltó kötelességteljesítéssel szolgálja esztendők óta a szociálpolitikai ügykört, még sincsen ideális magaslatokon. Ennek főként az a magyarázata, hogy a megszűkített költségvetési keretek szükségszerűen hozták magukkal a segítő akció mérvének restaurálását, másrészt az, hogy —• bár az utóbbi időben jelentékeny javulás tapasztalható e téren — a hatósági és társadalmi együttműködés nem volt minden vonalon intézményesen biztosítva. Különösen a szegénygondozás az az ágazat, amelynél a jelenlegi helyzetet A Székesfővárosi Gázművek üzemi választmánya a legközelebbi időben, a szükséghez képest, külső szakerők bevonásával is tárgyalni fogja azokat a lehetőségeket, amelyek a hazai szénnek a gázgyártás, kátrány- és benzintermelés céljaira való kihasználására irányulnakA szén-benzin-probléma az energiagazdálkodás egyik legaktuálisabb kérdése. A széngazdaság alapozta meg Anglia világgazdasági és katonai hatalmát, a technika fejlődésével azonban ez a súlypont a szilárd tüzelőanyagokról a folyékony tüzelőanyagokra helyeződött át. Ez volt egyik legnagyobb tanulsága az- olasz-abesszín háborúnak és ez arra késztette az európai hatalmakat, hogy konzekvenciáit gyors ütemben levonják. Bergius tanár kísérletei mutatták az utat, hogyan lehet a szilárd tüzelőanyagok szénhidrogénjeit cseppfolyósítva a modern technika keretébe bevonni. A legutóbbi évek alatt ezen a téren hatalmas eredményekről számolhat be. Angliában a Billinghami-művek már évi 100.000 tonna synthetikus benzint állítanak elő, Németországban a Leune-művek és az állami védnökség alatt felállított Ruhr-benzin r.-t. és egyidejűleg felállítandó hasonló művek a legközelebbi időben évi 900.000 tonnára emelik a szén- benzintermelést, amely a legújabb elhatározás szerint kereken évi 1.5 millió tonnára fog emelkedni és ezen a réven teljesen tehermentesíti majd Németországot attól, hogy benzinre vagy olajfélékre pénzt adjon a külföldnek. A szén-benzingyártás kérdését nálunk legutóbb Varga József dr. műegyetemi tanár ismertette. Megállapítása szerint Magyorország jelenlegi benzinszükséglete 60.000 tonnára tehető; átmenetileg azonban ennek a mennyiségnek már mintegy %—V része kielégítené a legszükségesebb igényeket. Ennek a körülbelül 20.000 tonna benzinmennyiségnek előállítására 30.000 tonna kátrányra lenne szükség, ami kb700.000 tonna barnaszénből állítható elő. Budapest 1936. évi szénszükséglete mintegy 35—37 millió métermázsára értékelhető, amelyből az épületek melegellátására 7.5 millió, ipari célokra 25—30 millió métermázsa fordíttatott. Ennek a szénmennyiségnek 2—3 százaléka elegendő az említett minimális bátrányszükséglet, illetve benziinmennnyiség előállítájsár-a. Kitűnik ebből a megállapításból a város- fűtés problémájának fokozott jelentősége és az alkalmazandó módszer racionális megoldása. A probléma kidolgozásán néhány év óta kitartó munkával dolgozik a tüzelőtechnikusok, kohászok és vegyészmérnökök egy csoportja. I ényege a probléma bogozása közben kiforrott gondolatnak: hazai szeneinket elgázosítani, a gázt, mint füstmentes, tökéletesen eléghető, hamutól, salaktól is mentes tüzelőanyagot esőjavítani kellene. A koldusrendelet kibocsátása óta eltelt hónapok bebizonyí tut Iáik, hogy a társadalom önkéntes áldozatkészsége kéthárom hónap alatt nem fejlődhetik ki a kívánatos mértékben. Jóllehet, az egyházközségek jótékonysági akcióival létrehozott kooperáció fejlődést biztosított a múlthoz képest, még mindig ■vannak olyan területek, amelyeknél Sok tennivaló vár reánk. A szegényházak és szeretett otthonok bővítésére és fejlesztésére nagy erőfeszítéseket tettünk az utóbbi esztendőkben. Tekintélyes eredményeket értünk el a hajléktalanok fedélhez juttatásánál is, megfelelő pénzösszegek hiánya miatt azonban nem gondoltunk arra, hogy nagyobb mértékben szaporíthassuk az aggok elhelyezésére szolgáló szeretetotthonok számát. Sok gondot okoz az a körülmény is, hogy az elaggott gyógyíthatatlan betegek számára nincsen külön intézményünk, holott — ha ezt meg lehetne teremteni, — tekintélyes számú férőhely szabadulna fel a már meglévő intézményekben. Legjobb helyzetben aránylagosan az árva-ügy van, itt is kedvezőbb lenne azonban a szituáció akkor, ha a meglévő árvaházakon kívül a tancmciskolák mellett mindenütt működnének a tanoncotthonok is. Tennivaló bőven akadna ezeken a területeken és más területeken is, de mindig visszatér az örök kérdés, miből vegyük a szükséges pénzösszegeket. Az, hogy a gazdasági helyzet feszültsége az utóbbi időben örvendetesen enyhült, már biztató jelenség a jövőre nézve és én meg vagyok győződve róla, hogy az elkövetkező néhány esztendő alatt nagyon tekintélyes fejlődésről számolhatunk be a szociálpolitikai gondoskodás terén is. vezetéken továbbítva, melegfejlesztésrc használni, a ként és kátrányt a gázból kiválasztani, a ként rendelkezésszerűleg felhasználni, a kátrányból pedig benzint és olajneműeket előállítani, az e célra szükséges hidrogént a mi fiatalabb korú, hydrogénban gazdag szeneinkből előállítani, a különböző célokra alkalmas melegtermékeket pedig tulajdonságaiknak megfelelően értékesíteni. Már ebből a vázlatos ismertetésből is kibontakoznak a mai modern széngazdálkodás keretei. A régi széngazdálkodás formáit át kell alakítanunk és itt megállapíthatjuk, hogy teljesen igaza van Bergius professzornak, aki már két évtizeddel ezelőtt hirdette, hogy a szenet nem szabad közvetlenül a rostélyra dobva eltüzelnünk, mert a szén olyan magasak brendű, komplikált vegyületeknek összetétele, amelyeket a modern technikának differenciáltan kell felhasználnia, azon a területen, amely az emberiség céljait legtökéletesebben tudja szolgálni. Teljesen ésszerűtlen tehát, a métermázsánként 15—20 pengő értéket képviselő ként vagy a métermáz-sánként 7 P-t érő kátrányt a métermázsánként 1.5 pengő értékű szénnel együtt eltüzelni, amikor nekünk szénszükségletünket Szerbiából, vagy Szicíliából, a kátrányból kitermelt bezint pedig Romániából és Galíciából kell beszereznünk, idegen valuta ellenében. Ezek az odadobott adatok^ is bizonyítják, hogy most, amikor a nyugati államokban lázas tevékenység folyik az energiagazdálkodás átalakítása terén, nekünk sem szabad ebből a versenyből lemaradnunk. A magyar tudományosságnak, az államnak és a közhatóságoknak ebben a tekintetben nagyon sürgős feladatai vannak és ezekben a feladatokban való részvételt dokumentálja most az a tény, hogy Székesfővárosi Gázművek üzemi választmánya tárgyalásba veszi a magyar szénnek a gázgyártás, kátrány- és benzintermelés céljaira való kihasználásának lehetőségeit. ZSÉDELY KÁROLY épülőid üüaksäos, Süshsly készítő és auSogénhegessÉ© Budapest, I., Márvány-utca 38. sz. Tel.: 1-572-64. Elvállal mindennemű _ épületmunkák, rácsok, díszkapuk, fazon- ablakok stb. készítését, úgyszintén mindenféle javításokat. HUNFALVI páL ÉPÜLET- É8 BŰTORASZTALOS IX., VÁGÓHID-UTCA 28,-----TELEFON : Í4-41-S0 Vá llal épület- és bútorPontos szállítás. asztalosmunkát Olcsó árak. Barnaszenünk az energiagazdálkodásban Irta: BECSET ANTAL, a törvinyhatősisi bizottság örökös tagja
